Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-08-20 / 7. (8.) szám
2 A Z É L E T. zatalától visszatartották. Sőt ez az érdek is csak látszólagos, mert egy vagyonos néposztálynál sokkal több anyagi erőforrásai vannak az államnak, mint amelyik mindenét eltékozolva, a megélhetéssel küszködik. Továbbá ehelyütt még arra kérjük a járási főszol- gabirákat, hogy járásuk egész területére igyekezzenek megalkotni az alkoholellenes bizottságot, mert a kereskedelemügyi minisztériumnak kocsmaszüneti rendeletének kibocsájtása után ennek a feladata ellenőrizni, hogy a rendelet intézkedései pusztába kiáltott szavakká ne- sülyedjenek. Végül pedig arra kérjük, hogy lapunkat a járásuk községeinek megrendelésre ajánlják; miáltal eszméink tágabb kört nyernek és a befolyó jövedelemből több és több helyütt rendezhetünk be alkoholmentes, étkező és szórakozó helyiségeket a fiatalság számára, kik azután eszméinket magukévá téve tovább terjesztenék. Alkohol és a család. Az alkoholellenes mozgalomnak egyik fáradhatatlan és nagytehetségü vezérembere Dr. Halász István marosvásárhelyi orvos a fenti czim alatt egy füzetkét bocsájtott ki, mely fontos tudnivalókat tartalmaz a házasulok és a házasok részére. A füzetke mesemondás alakjában közli az alkohol káros voltál. A népnek van irva — vajha utat lelne minden földmives lakásában, hol azután azt el is olvasnák és okulnának belőle. A füzet ára 20 fillér — melynek bevétele Budapesten, vagy más alkalmas helyen — felállítandó iszákosok menedékházának van ajándékozva. Felkérjük az alkoholellenes bizottságok tagjait, hogy ezen füzetkéből utólagos elszámolás mellett egyszerre egy pár száz darabot Marosvásárhelyről a szerzőtől rendelnének meg és azokat a nép között terjesztenék ; továbbá a befolyó vételárát annak idején ő hozzá juttatnák. A füzetből 2 mutatványrészt ide iktatunk: II!. A csira. Amint a részeges emberek száma gyarapodott, éppen úgy szaporodtak a vézna, a beteges, a hülye, a nyomorék, szóval az elkorcsosult gyermekek. Rájöttek, hogy az ilyen gyermekek már igy születnek és hogy az ilyen gyermekeknek rendesen az apja, némelykor még az anyja is részeges volt akkor, mikor nemzette. A sok család bánatja megmozgatta az államokat is és világszerte kezdték ezt az ügyet pontosan meg- igy élni. Egy pár esetet felemlitek: Egy Bezzola nevű svájczi orvos egymaga 8196 gyengeelméjű és hülye gyermekről bebizonyította, hogy ezek mind vagy szüretkor, vagy farsangkor fogantattak. Tehát olyan időben, mikor az emberek többet szoktak inni. Egy a gyermekhalandóságot tanulmányozó angol társaság — a National conference infantile mortality Londonban megállapította, hogy 31 iszákos nőtől született 118 gyermek közül 74 gyermek született halva és hogy 7 részegen nemzett gyermek közül az egyik halva született a másik 6 pedig az első életévben görcsökben halt el. Németország egyes vidékein a hülye gyermekeket lakodalmi magzatoknak nevezik. Magyar vidéken pedig már hallottam az ilyenről, hogy borgőzben fogamzott. A népeknek tehát már rég van sejtelmük arról, hogy az ittas állapotban nemzett gyermek elkorcsosodik. Magam is sok ilyent láttam és egyet el is mondok, mert ebből napnál világosabban kitűnik, hogy egyszeri részegség is egy gyermek örök nyomorékságának lehet az oka. 1893-ban egy 8 éves beteg gyermekhez vittek. A gyermek kanyaróban szenvedett, de azonkivül éozrevet- tem, hogy gyengeelméjű és nyomorék. Mindjárt arra gondoltam, hogy a szülői részegesek. Meg is kérdeztem a gyerrhek anyjától, hogy az ura szereti-e az italt ? Az asszony erre azt felelte, hogy az ura a falu legjózanabb embereihez tartozik és ő maga víznél egyebet nem szokott inni. Szívesen el is hittem neki, mert olyan rendes és tiszta házatája volt, a milyent iszákos embereknél nem igen lehet látni. De még jobban megerősített hitemben az, hogy beszélgetésünk alatt az asszonynak 4 a betegneknél kissebb és nagyobb szép és egészséges gyermeke szaladt a szobába. Mikor aztán a beteg gyermekről tovább beszélgettünk egyszerre csak elmondja az asszony, hogy egész házaséletében csak egyszer emlékszik arra, hogy az ura ittason jöit haza és az akkor volt mikor ezt a telket vásárolták. Arra a kérdésemre, hogy ez mikor történt elővette a ládafiából az örökvásári szerződést és ideadta. Összehasonlítottam a gyermek születésnapjával és szinte megdöbbenve észrevettem, hogy éppen 9 hónappal a gyermek születése előtt vették a házat. — Nem szóltam azonban a szegény asszonynak semmit,
