Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-04-20 / 4. szám

AZ ÉLET. 3 Az alkoholelleni küzdelem központosítása. Az alkoholellenes szövetségünk egyik védnöknője Gróf Csáky Albinná felvetette azt az igazán nagyon is életre való eszmét, hogy az országban különböző he­lyeken létező alkoholellenes egyletek egy központban tömörüljenek, egyrészt azért, hogy a tömörülés erőt ad, de másrészt megint vannak olyan intézkedések, melyek a siker szempontjából okvetlenül megkívánják az egy­öntetű eljárást. Az eszme testet alkotott és pedig oly- formán, hogy a főváros legnagyobb jótékony intézete „Az általános közjótékonysági egyesület“, a melynek közbecsülés és köztiszteletben álló múltja van, továbbá mely fennállása óta nagyon sok embert kenyérhez jut­tatott, kisebb-nagyobb összegekkel állásnélküli munkás embereket, azután betegségben sinylődőket segélyezett, de még több családot a végleges elzüllés lejtőjéről vissza vezetett a munkás társadalomban. Munkaprogrammjába felvette az alkoholelleni védekezést. Még pedig a folyó hó 9-én tartott közgyűlésén, hol nemcsak azt határozta el, hogy az alkoholelleni küzdelemből résztvesz, hanem még azt is, hogy kebelében tömörítse össze az ország különböző részein működő alkoholellenes egyesületeket is, honnan azután a küzdelem mintegy kisugárzó pont­ból induljon az ország különböző vidékeire, felkeresni mindazon helyeket, hol az alkohol az emberi testet, lelket és vagyont úgy tépi, úgy falja, mint a karámba férkőzött farkas a juhokat. A közgyűlésen, mely gróf Csáky Albinné Andrássy- uti palotájában lett megtartva, résztvett az alkoholelle­nes szövetségünk részéről a palota úrnője, mint egyik védnöknőnk, ki egyúttal elnöke is az általános közjó­tékonysági egyesületnek, továbbá még a védnöknőink részéről gróf Apponyi Sándorné, Berzeviczy Albertné, gróf Haller Györgyné, gróf Pejacsevich Jolán, továbbá dr. Szentkirályi Sándor ügyvéd, titkárunk és a hivata­los lapunknak „Az Élet“-nek szerkesztője. A magyar- országi Good-Templár páholyok nagytemplárja, a fő­város egyik leghirnevesebb fogorvosa, dr. Madzsar Jó­zsef, ki az alkoholellenes mozgalomnak annyira lelkes barátja, hogy ha rajta állana az alkoholnak mind a harminczkét fogát kímélet nélkül sorba egymásután ki- huzgálná, sőt a milyennek ismerjük, még az érzéket­lenig szereket is sajnálná tőle. A közgyűlésen élénk eszmecsere folyt az alkohol káros voltáról, úgy nemkülönben a védekezés és a küzdelem módjairól. Határozatilag ki lett mondva az alkoholelleni küzdelemben való részvétel, továbbá az egyesület kebelében az alkoholellenes küzdelem köz­pontosítása. Egyúttal pedig ezen központ titkárául egy­hangúlag meg lett választva dr. Madzsar József, ki fel­kérve lett, hogy a központ ügyvezető tervezetét minél előbb készítse el, és azt az egyesület igazgatóságához beterjessze. Végül pedig arra, nézve is történt intézkedés, hogy az országban működő összes alkoholellenes egye­sületek felhiva legyenek a központban való belépésre, és ottan magukat képviseltessék. A „nép-esték.“ Minden rossznak, de legkivált az alkoholizmusnak szülőanyja a tétlenség. „A munka nemesit“ igaz mon­dás. Amig dolgozik az ember, nem is tesz rosszat. Az ördög munkaideje az emberek munkaszünetére esik. A népnek ezt a munkaszünetét kell nemes és kellemes foglalkozásokkal betölteni: a gyermekek munkájával, a játékkal és a müveit emberek munkájával, a szellemi foglalkozással. Mert a testi munkával foglalkozó ember­nek üdülése a szellemi munka és a szellemi munkából élőnek szórakozása a testi fáradozás. Vasár- és ünnepnapokon el is lehet tölteni az időt ezekkel, mert hiszen a nap egy részét az istentisztelet, a gondosabb öltözködés, pihenés és séta foglalja le. De a hosszú falusi tétlen téli napokat és estéket mivel töltsék el a földmivelők? Ott van a fonó ez a magyar népnek még most is kellemes és hasznos szórakozó helye. A fonás olyan munka, amely mellett szépen lehet énekelni, mesélni, tréfákat űzni, játszani, beszélgetni. Apponyi Albertné grófné eszméje az, hogy a fonó mintájára kel! a népestéket megteremteni. Ez csak alap melyre építeni lehet: csak tő, melynek ki kell fejlődnie gyönyörű virágzó, és gyümölcsöket termő fává; csak váz, melyet nemes és ékes eleven alkotórészekkel kell kiegészíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom