Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-04-20 / 4. szám
AZ ÉLET. 3 Az alkoholelleni küzdelem központosítása. Az alkoholellenes szövetségünk egyik védnöknője Gróf Csáky Albinná felvetette azt az igazán nagyon is életre való eszmét, hogy az országban különböző helyeken létező alkoholellenes egyletek egy központban tömörüljenek, egyrészt azért, hogy a tömörülés erőt ad, de másrészt megint vannak olyan intézkedések, melyek a siker szempontjából okvetlenül megkívánják az egyöntetű eljárást. Az eszme testet alkotott és pedig oly- formán, hogy a főváros legnagyobb jótékony intézete „Az általános közjótékonysági egyesület“, a melynek közbecsülés és köztiszteletben álló múltja van, továbbá mely fennállása óta nagyon sok embert kenyérhez juttatott, kisebb-nagyobb összegekkel állásnélküli munkás embereket, azután betegségben sinylődőket segélyezett, de még több családot a végleges elzüllés lejtőjéről vissza vezetett a munkás társadalomban. Munkaprogrammjába felvette az alkoholelleni védekezést. Még pedig a folyó hó 9-én tartott közgyűlésén, hol nemcsak azt határozta el, hogy az alkoholelleni küzdelemből résztvesz, hanem még azt is, hogy kebelében tömörítse össze az ország különböző részein működő alkoholellenes egyesületeket is, honnan azután a küzdelem mintegy kisugárzó pontból induljon az ország különböző vidékeire, felkeresni mindazon helyeket, hol az alkohol az emberi testet, lelket és vagyont úgy tépi, úgy falja, mint a karámba férkőzött farkas a juhokat. A közgyűlésen, mely gróf Csáky Albinné Andrássy- uti palotájában lett megtartva, résztvett az alkoholellenes szövetségünk részéről a palota úrnője, mint egyik védnöknőnk, ki egyúttal elnöke is az általános közjótékonysági egyesületnek, továbbá még a védnöknőink részéről gróf Apponyi Sándorné, Berzeviczy Albertné, gróf Haller Györgyné, gróf Pejacsevich Jolán, továbbá dr. Szentkirályi Sándor ügyvéd, titkárunk és a hivatalos lapunknak „Az Élet“-nek szerkesztője. A magyar- országi Good-Templár páholyok nagytemplárja, a főváros egyik leghirnevesebb fogorvosa, dr. Madzsar József, ki az alkoholellenes mozgalomnak annyira lelkes barátja, hogy ha rajta állana az alkoholnak mind a harminczkét fogát kímélet nélkül sorba egymásután ki- huzgálná, sőt a milyennek ismerjük, még az érzéketlenig szereket is sajnálná tőle. A közgyűlésen élénk eszmecsere folyt az alkohol káros voltáról, úgy nemkülönben a védekezés és a küzdelem módjairól. Határozatilag ki lett mondva az alkoholelleni küzdelemben való részvétel, továbbá az egyesület kebelében az alkoholellenes küzdelem központosítása. Egyúttal pedig ezen központ titkárául egyhangúlag meg lett választva dr. Madzsar József, ki felkérve lett, hogy a központ ügyvezető tervezetét minél előbb készítse el, és azt az egyesület igazgatóságához beterjessze. Végül pedig arra, nézve is történt intézkedés, hogy az országban működő összes alkoholellenes egyesületek felhiva legyenek a központban való belépésre, és ottan magukat képviseltessék. A „nép-esték.“ Minden rossznak, de legkivált az alkoholizmusnak szülőanyja a tétlenség. „A munka nemesit“ igaz mondás. Amig dolgozik az ember, nem is tesz rosszat. Az ördög munkaideje az emberek munkaszünetére esik. A népnek ezt a munkaszünetét kell nemes és kellemes foglalkozásokkal betölteni: a gyermekek munkájával, a játékkal és a müveit emberek munkájával, a szellemi foglalkozással. Mert a testi munkával foglalkozó embernek üdülése a szellemi munka és a szellemi munkából élőnek szórakozása a testi fáradozás. Vasár- és ünnepnapokon el is lehet tölteni az időt ezekkel, mert hiszen a nap egy részét az istentisztelet, a gondosabb öltözködés, pihenés és séta foglalja le. De a hosszú falusi tétlen téli napokat és estéket mivel töltsék el a földmivelők? Ott van a fonó ez a magyar népnek még most is kellemes és hasznos szórakozó helye. A fonás olyan munka, amely mellett szépen lehet énekelni, mesélni, tréfákat űzni, játszani, beszélgetni. Apponyi Albertné grófné eszméje az, hogy a fonó mintájára kel! a népestéket megteremteni. Ez csak alap melyre építeni lehet: csak tő, melynek ki kell fejlődnie gyönyörű virágzó, és gyümölcsöket termő fává; csak váz, melyet nemes és ékes eleven alkotórészekkel kell kiegészíteni.
