Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-04-20 / 4. szám
4 AZ ÉLET. És hogyan történjék ez a kifejlesztés, nemesítés? Mind a két irányban ki kell művelni ezt az időtöltést, t. i. a fonáshoz hasonló könnyű munkáknak és a hozzájuk tartozó szellemi foglalkozásoknak szaporításával. A női kézimunkák sokféle fajtáját, a háziiparnak gazdaságnak összes ágait meg kell honosítani mindenütt, a magyar népnek helyenkint található iparművészeiét széles e hazában általánossá tenni. És ugyanez a feladat a szellemi téren is: a nemzet lelkének nyilatkozatait közkincsé kell tenni, a különféle vidékeken honos dalokat, meséket, mondásokat, szokásoKat, játékokat átültetni oly talajba, mely eddig másokat termelt s azokkal hálálja meg a vett kincseket. Ilyenféleképen kell az egyik védnöknőnk szerint a fonókat reformálni. A terv szerint ezenkívül hetenkint legalább kétszer esti felolvasást vagy előadást tartana a falu lelkésze, tanítója, jegyzője, bírája vagy bármely iskolázott ember aki föl tud olvasni érthetően. A felolvasások tárgyai volnának: a haza s a szükebb haza, a falu, az otthon szeretetére, a vallásosságra és erkölcsösségre oktató elbeszélések, gazdasági és egyébb ismereteket terjesztő cikkek. Az előadásokhoz fűződnék a szavalás, ének és zene tanítása. Hs elsőrendű szempont volna a népnek az alkohol élvezetétől való visszatartása. Valóban óriási nagy segítsége volna ez intézmény megteremtése az alkohol elleni küzdelemnek. De sok más tekintetben is segítene a közállapotokon s népünk züllöttségén. A folytonos nemes foglalkozás lekötné a nép testét-lelkét, betöltené egész lényét s megszerettetné vele önmagát, nemzetét és honát. Csak a tétlen személyek könyökölnek ki az ablakon, csak az otthon munkát nem találók áhítoznak a tengerentúlra, vagy a csendes egyszerű faluból az erkölcsi veszélyekkel telt nagyvárosokba. Munkát és szórakozást kell adni a népnek s ez nem uj dolog. „Panem et circenses!“ igy kiált a mi népünk is, mert testből és lélekből áll, de a kenyeret munkával akarja megkeresni. Ennek a szép tervnek kivételére három dolgot ok- vetetlenül szükségesnek tartok, úgymint 1. egy kiskönyvtárt, 2. országos szaklapot, 3. állami kezdeményezést és felügyeletet. A könyvtár és a szaklap főleg csak a vezetők számára volna szükséges és a községnek kellene csekély költségét fedezni. A könyvtár a felolvasásokhoz, előadásokhoz, szavalásokhoz és a munka- ének meg játéktanitáshoz szükséges könyveket tartalmazná. A szaklap két részből állna. Az első a vezetők mestere volna. Utasításokat, figyelmeztetéseket, tanításokat adna nekik s felhívná figyelmüket a teendőkre, nevezetesen egy-egy alkalmi ünnepély rendezésére, országos események ismertetésére, nagy tettek méltatására (természetesen minden politikai célzat nélkül, csakis a példaadás céljából). A másik rész a népé volna. Ismertetné az intézménynek országos eredményeit, kitüntetésül méltatnák sikereket és bemutatnáa nép embereinek remekeit. Az állami kezdeményezést szükségesnek tar.om a vezetőség megalakulásához. Szólítsa fel a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a tanfelügyelőségek s a belügyminisztérium a szolgabiróságok utján a tanítókat papokat és a községi elöljáróságokat a nagyfontosságu ügy felhasználására és lássa el őket tüzetes utasításokkal. Szervezze meg a könyvtárakat, indítsa meg a szaklapot és kötelezze a községeket azoknak beszerzésére. Az állami felügyelet pedig abból állna, hogy munka- és játéktanitók járnák be a községeket és segítenének a nehézségeken, de jelentést is tennének a tanfel ügyességnek. Ezenkívül naplóvezetésre és ennek alapján évi jelentésre volna kötelezendő az intézmény vezetője elnöke. Az előadások színhelye lehet az iskola vagy a községháza, de semmi esetre sem a — korcsma. A vagyonosabb község majd kedvet kap népcsarnok építésére játszótérrel, színpaddal, tekepályával és fölszereli azt játszó- és tornaszerekkel, céllövő hellyel. Lehet hogy alkohol nélküli vendéglős, tejcsarnok vagy kávéház tulajdonosa is állít ilyent, esetleg a községgel közösen. Az intézménybe bele kell vonni mindennemű és korú lakost. Az ünnepségeket az iskola közreműködésével kell rendezni. Ezekben a vallás és a haza eszméje vezessen. A fák és madarak napját közünneppé lehet tenni. Népiparkiállitások, tanulmányi tömeges kirándulások, nagyobb népünnepélyek egyes gócpontokon ! mind a távol rózsás ködében derengenek. De mindez megvalósítható lesz, ha az arra hivatottak fölkarolják az eszmét és támogatják a küzdelemben a falvak értelmiségét. Hivatott pedig elsősorban a müveit magyar társadalom másodsorban az állam. A társadalmat az Alkohol Ellenes Szövetség vezetné, valamint az összes hasonló szellemű, célú és irányú mértékletességi és közművelődési egyesületek. Ahol gazdakörök olvasó- és önképzö-egyletek vannak, ott ezeknek a keretében történik a működés. A már meglevő szervezeteknek nem vetélytársa, hanem felvi- rágoztatója lesz ez az intézmény. Meglevő könyvtárak, ének- és zenekarok kész eszközökként szolgálnak. Sokat várunk attól, a hogy a müveit közönség tevékeny részt vesz a munkában s a tanárok, orvosok, jogászok szívesen vállalkoznak arra, hogy kiránduljanak a falura ily nemzeti küldetésre. Az a körülmény, hogy a müveit társadalom szeretettel magához emeli a népet, alkalma lesz arra, hogy a szociálizműsnak élét vegye. Ebben az intézményben különben is egyéb eszközök is munkálják. Az állam támogatása se lehet kétséges, mert nagy áldozatot nem kívánunk és a népesték fölséges eszméje az a jó szivekbeu mindenütt tárt karokra fog találni. Dr. Fodor Árpád, főgimn. tanár és az alkoholellenes szövetség vasmegyi munkatársa.
