Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-12-20 / 12. szám
AZ ÉLET 3 tapasztaltam, hogy a szegény emberhez jószivvel van — mondja meg nekem igazán olyan kártékony a pálinka ivás a mint az írva vagyon arra plakátra". A szemének tekintetéből és az arczvonásaiból kiolvastam hogy — a feltett kérdésével őszintén becsületesen az igazságot óhajtja megtudni olyan egyéntől aki iránt bizalommal van, mint a jó apa a gyermekével a szeretet és a jóság szavaival szólottám hozzá és világosítottam fel a pálinka ivás káros voltáról. Melynek hatása alatt kijelentette, hogy ugyan végleg lemondani nem tud nem bir már a pálinka ivásról — de azon lesz, hogy amennyire tőle telik az ivástól tartózkodjék — hanem 3 apróka gyereke van, azoknak eddig mindig adott egy kevés pálinkát ezentúl nemcsak nem fog adni, hanem a pálinka ivásra többé senkit sem fog késztetni, továbbá abból az „Isten verése" halból egy kortyra valót sem fog többé tartani a házában. A plakátokat a szobájában gondosan meg fogja őrizni. Különben a felesége már azzal is megfenyegette — ha a plakátokat lemeri venni a falról „mind a két látó szemét kifogja kaparni“. Az üröm jóleső érzetével mondotta tovább hogy a legnagyobb gyermeke már olvasni tud — székre állva az iskolák számára szánt plakátot gyakran olvassa — arról már a Jancsi névre hallgató kis majom szomorú esetét el is tudja mondani. Mint örvendetes dolgot jelzem, hogy a községházakban elhelyezett plakátokat — az ottan megforduló lakosok olvassák, és a tartalmát egymás között szóvá teszik ; annak kifüggesztését helyeslik sőt sok olyan asz- szony, kinek a férje kissé iszákos, az elöljáróságot kéri adjanak neki plakátot — megfizeti az árát, „berámázva fogja tartani a szobájában — hogy az ura szeme előtt legyen folyton az az irás mely azt mondja; hogy kár- hozatos hal a pálinka.“ Továbbá még azt is felemlítem hogy a járásom összes tanítói kérelmemre Írásban kijelentették hogy a plakátokat a gyermekekkel olvastatni fogják és azoknak hetenként egyszer a pálinka ivás káros voltáról magyarázatokat fognak tartani. Páska Zoltán kolosmegyei kartársamnak a kocsmai zárórák megrövidítésére vonatkozó intézkedését egész terjedelmében nemcsak helyeslem, — hanem már magam is hason értelemben kiadtam a körrendeletemet — melynek egy példányát minden kocsmában feltűnő helyen kifüggesztetni rendeltem. Egyidejűleg a községi elöljáróságokat arról is értesítettem — hogy a kocsmárosok által a saját jövedelmeik gyarapítása czéljából kocsmába rendezendő tánczvigaimakra engedélyt nem fogok adni, — mert ezek a tánczvigalmak a kocsmai kihágások meleg ágyai — továbbá a siheder korban kapaszkodó gyermek ifjú a kinálgatás és az ivási virtuskodás révén az ilyen alkalmakkor szokik a pálinkaivásra — mely szokás nálla, ha gyenge idegzettel bir, vagy az iszákosságra a hajlam csiráit öröklés folytán magában hordja, szenvedélyévé válik. De továbbá ilyen gyermek ifjú még, ha jómódú szülőknek is a gyermeke, alig rendelkezik egykét koronánál nagyobb összeg felett. Az ital hamar a józan gondolkodását legyűri — azután derüre-borura hozatja az italt czigánynak, pajtásainak stb. Pénz hiányában fizetni nem tud, ezért a kellő alkalmat kilesi éjszaka a szülei gabonás szúszékéból búzát, rozsot stb. lop és azzal fizeti ki a kocsmai tartozását. Dr. Nagy Zoltán, főszolgabíró. Az alkohol munkája. Az emberiség nagy tömege úgy van az alkohol élvezetével, mint a kis gyermek a nyilvános kertek rózsáival. Jól tudja, hogy nem tanácsos abból leszakítania — de a virág színe, illata és szépsége addig bizseregted a pajkos dolog tevésre hajlamos vérét, mig apró furfangocskákkal lelkiismeretét einem altatja, Ennek szundítása alattpedig kedvtelése csapong, mint a kalitkából kirepült madár. A rózsákat ott tépi ahol éri, hervadá- sukat uj frissen tépetekkel .pótolja. Ez miért történik igy ! — és nem máskép — arra csak azt felelhetjük, hogy a közfelfogásban még elég mélyen nem eresztett gyökeret az a tudat, hogy az emberinem egyik legfőbb megrontója mégis csak az alkohol. Hogy ez. a tudat a közfelfogásban a csiga lassúságával halad előre, annak egyedül az úgynevezett tömeggondolkodás az oka ; mert ez a fajta gondolkodás — a körülette züllésbe bukott, vagy a társadalmi mocsárba fűlt szerencsétlenekre az ítéletét egyenesen az esetük utolsó szállaiból fonja össze; miután ez neki kényelmesebb — de továbbá részére a szélsőségekre hajlamos természete is ezt az utat jelöli ki. Az okok kutatására ösztönző lelkiismeretét pedig elhallgattatja azzal, hogy amúgy frissen az esetre rányom egy olyan bélyegzőt, melynek körirata „a nevelés hiánya“ vagy „a környezet befolyása“. — Ennek megtörténte után mint aki dolgát jól végezte napirendre tér az esemény felett. Holott ha az eset okának kipuhatolására annyi időt szentelne, amennyit egy ültében áldoz egy pár pohár sör elfogyasztására és ezen időn át az okozat okát a szerencsétlen embertársunk előéletében keresné, — akkor a tudat csakhamar ráterelődne a helyes útra; mert 100 eset közzül 95-ben az alkoholt, mint közvetett vagy közvetlen okot ott találná meglapulva, mint a kis nyu- lat nyáron a friss szántás barázdájában. Hogy mi e tekintetben az élet tapasztalat fájáról szakítottuk az igazunkat, tanúbizonyságot fog tenni azon