Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-11-01 / 11. szám
54 SPORT Origó Tóth Márton | Fotó: Atomenergetikai Múzeum Homoki Zoltán életében az aktív sport meghatározó része volt a mindennapoknak, a futball végigkísérte egészen fél évszázados, egy évtizeddel ezelőtti születésnapjáig. Emellett a súlyemelésbe is belekóstolt az asztalos végzettségű, 22 éve dozimetrikusként dolgozó sportember, így magától értetődő volt, hogy 40 esztendeje az elsők között legyen, akik az atomerőműben dolgozók sportéletét megszervezik: az ő neve is az Atomerőmű Sportegyesület (ASE) alapítói között szerepelt.- Milyen volt megélni a 70-es években, hogy Paks lakossága szinte megduplázódott az atomerőmű miatt érkezőktől? Mi változott?- Kis mezőtelepülésből elkezdtünk városiasodni, ekkor kapta meg Paks a városi rangot, sok régióból érkeztek az emberek, akiknek az atomerőmű adott munkát. Sokfajta szemléletet, más-más látásmódot hoztak be a városba, ami miatt az élet is felpezsdült. Az újonnan ideköltözők szerették volna a szabadidejüket hasznosan, akár sporttal is megtölteni. Noha sokfélék voltunk, a sport összekötött minket, barátságok szövődtek, a tömegsportrendezvények pedig nagyban megkönnyítették a beilleszkedést.- A Paksi Sportegyesület (PSE) a század elejétől működött, ő szervezte az atomerőmű megépítéséig a paksi sportéletet, vagy volt esetleg más lehetőség is?- Nem, a PSE volt az egyedüli, egészen az ASE megalakulásáig. Az atomerőmű vezetése nem szeretett volna városon belül konkurenciát teremteni a PSE-nek, ezért a kezdeti időkben futballszakosztály nem szerepelt a sportágak között, csupa új mozgásformát honosított meg az ASE.- Egy új sportegyesület alapításánál, gondolom, együtt kell állni a csillagoknak. ..- Az atomerőmű építésén dolgozóknak, akik nagy része frissen Paksra települt fiatalból állt, jogos igénye volt, hogy szervezett kere-
