Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-10-01 / 10. szám
52 SPORT Megtört iram Tóth Márton | Fotó: internet Szűk két év van hátra a következő ötkarikás játékokig, amelynek Tokió lesz a házigazdája. A japán főváros legutóbb 1964-ben volt rendezője az olimpiának, ahonnan Magyarország 10 aranyéremmel tért haza. A magyar sportolók - a paksiakat is beleértve - gőzerővel készülnek rá. Sorozatunkban mi - akárcsak négy éve - a felkészülés különleges módját választjuk: egy-egy múltbeli vagy kortárs olimpikon, olimpiai ikon bemutatásával próbáljuk megfejteni a titkot, amelynek révén ők a csúcsra törtek. Első alkalommal Iharos Sándor vágtázó pályafutásába pillantunk bele. A második világháború után, az 50-es években (és persze utána is még pár évtizedig) nagyon sokan a sportban látták a kitörési lehetőséget, amit remekül bizonyít az 1952-ben, Helsinkiben rendezett olimpián elért, azóta meg nem döntött arany- (16) és éremszám (42). Focistáink ekkor élték aranykorukat, és az Iharos Sándor fémjelezte futóatlétáink is túlnőttek a világon. Iharos Izrael Sándor néven 1930- ban, Pestszentimrén látta meg a napvilágot, a világégés után a Gamma Műveknél szerzett műszerészvizsgát, itt is kezdett el atletizálni. 1950-ben a legendás tréner, Iglói Mihály kezei alá került, ami mindkettejük életét meghatározta. Rendkívüli szorgalmának köszönhetően ő is ott lehetett Helsinkiben, ahol ugyan helyezést nem ért el, ám ebben az évben, 1952-ben megfutotta első országos csúcsát 2000 méteren. 1955 volt a csúcséve, ekkor világrekordok sokaságával írta be magát a sporttörténelembe, 1500 métertől 3 mérföldig valamennyi távon a világ addigi leggyorsabb idejével szakította át a célszalagot. Ebben az esztendőben megválasztották eddigi egyetlen magyarként a világ legjobb sportolójának, a korszak emblematikus figurája volt, a melbourne-i olimpia aranyvárományosa.
