Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-10-01 / 10. szám
46 NYUGDÍJASAINK A láncos vas titka Vadai Zsuzsa | Fotó: Juhász Luca Bach Ferenc Pakson az „alvégen" születtem, ez a mostani Síksor, akkor ez volt a város vége. Iskoláimat Pakson és Budapesten végeztem. Az alapszakmám építőipari gépszerelő, ami magába foglalja daruk, toronydaruk, az építőiparban használatos szállítószalagok, gépek szerelését, javítását. A GYGV-nél helyezkedtem el, majd az NDK-ba kaptunk munkát, ahol közel 900-an dolgoztunk. Fél év letelte után hazajöttem, majd ismét Greifswaldba küldtek, ahol először kondenzátorokat fűztünk, majd felkerültem a turbinásokhoz, ami megalapozta a későbbi pályafutásomat. Az atomerőmű építkezésénél 1979 tavaszán kezdtünk el turbinát szerelni, az alapgerendákat autódaruval mozgattuk, először a kondenzátort raktuk be a turbinaasztal alá, behúztuk egy sínpályán, és utána építettük rá a gépet. Akkor még nem volt lépcső sem a turbinagépházban a turbinaasztalhoz, utána építettek egy külön állványsort nekünk, amikor kezdtük a szerkezeti munkákat.- Mikor kerültél a PAV-hoz?