Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-10-01 / 10. szám
TÚL A SZAKMÁN 45 tó volt ez a három hét. Hogy mért pont három? Ezt sem elöntötte el előre, de akkor érezte, el kell indulnia. Autót nem tudott bérelni, Izlandon a tömegközlekedés szeszélyes, így stoppal járta be a szigetet. A szállásait igyekezett kanapészörföléssel megszervezni, de ez nem mindig sikerült. Márciusban és áprilisban járt ott, és egyszer egy hóvihar miatt több napra bent ragadt egy városkában. Akkora vihar volt, hogy a legkomolyabb dzsipekkel sem indultak neki. No, ekkor a szállásra igen sokat kellett költenie, így sajnos rövidebbre kellett vennie az utat. Induláskor csak az odafelé szóló repülőjegyet vette meg, mert nem tudta pontosan, mikor ér véget a túra. Öt és fél hetet töltött ezen a különleges vidéken. Elképzelhetetlen számunkra egy, a gejzírek vizével működtetett nyitott uszoda vagy az azokkal melegített fűtési rendszer. Az út során sok külföldivel is megismerkedett, az angolja is fejlődött. A következő nagy terve a világ legszebb túraútjai közé tartozó svéd (Kungsleden) vándorút száz kilométeres részének a megtétele, amely az északi sarkkörön is áthalad. Van egy új kihívás, amibe már elég sok energiát fektetett, és lassan halad is vele. Ez a siklóernyőzés (régebbi nevén paplanernyőzés), amivel nem lehet nagy léptekben haladni. Ez már korábban felkeltette az érdeklődését, de egyszer szembe jött vele egy hirdetés: Pogányban indul egy tanfolyam. Nem várt tovább, jelentkezett rá. Igaz, a szüleivel ezt nem beszélte meg. Amikor indulófélben volt az első alkalomra, kérdezték tőle, hova megy. Hát, ekkor már be kellett vallania, merre tart, de látták rajta, nem lehet lebeszélni róla. Másfél éve foglalkozik ezzel. Az oktatópilóta tartja a foglalkozásokat, és addig nem enged újabb nehézségű feladatot végrehajtani, amíg az előzőeket nem sajátította el. Az ún. kupolázással kezd mindenki, amikor felhúzzák maguk fölé az ernyőt, és megvizsgálják, hogyan viselkedik. Amikor már valaki szabadon repülhet, két lehetősége van az elindulásra, valamilyen magaslatról vagy sík terepről csörlőzéssel emelik fel a magasba. Természetesen először egészen kis dombokról próbálgatják az indulást. A következő szint a magas start, amit még nem próbált, de nagyon várja. Ennek például Szársomlyó lehet a helyszíne, reméli, ezen az őszön ez megvalósulhat. Luca azt mondja, sokszor veszélyesebbnek érzi az autózást, amíg odaér az ernyőzés helyszínére, mint magát a repülést. Van azért egyszerűbb hobbija is, a biciklizés. Édesapjával együtt szereltek össze nemrég egy versenykerékpárt, mostanában azzal szokott tekerni. Van, amikor csak felkerekedik, és leteker ötven kilométert. Januárban tanult meg síelni, ami annyira megtetszett neki, hogy márciusig még négyszer elmentek a barátaival. Amikor csak lehetőség adódott, kihasználták. Ezt a mostani télen is szeretné folytatni. A legújabb pedig a motorozás, nemrég vett egy 250 köbcentis járgányt. A KRESZ-vizsgát teljesítette, a gyakorlati vizsga még viszszavan. Tisztában van a motorozás veszélyeivel, ezért legelőször a jó minőségű védőfelszerelést vásárolta meg. Nehéz előre tervezni, mondja Luca. Hát ennyi minden közül nem könnyű választani sem. Ő nem az a fajta, aki virtuálisan tartja a barátaival a kapcsolatot, szereti megélni a pillanatot. Igen, a spontaneitást megélni nagyszerű dolog, amikor valakinek van lehetősége választani. Ehhez viszont az kell, hogy merjen elindulni egy úton, aztán egy másikon. Időnként egyedül vagy társakkal.
