Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-10-01 / 10. szám

Színes, mint a tengelice

Susán Janka | Fotó: Juhász Luca

Az 1990-es évek környékén sokat jártunk Tengelicre, a Benyovszky-tó környékére kirándulni. Többször sétáltunk a Csapó-kastély udvarán is, mindig lenyűgözött az előtte található puszpángból telepített kis labirintusra emlékeztető parkrészlet. Aztán bizonyos részek magántulajdonba kerültek, egyes helyeken korlátokba, helyesebben kerítésekbe ütköztünk, így kiesett a kedvenc kirándulóhelyeink listájából. Ahogy készültem a riportra, eszembe jutottak az emlékek, ismét kíváncsi lettem, és elmentünk egy kis bejárásra. A célunk az volt, hogy a Tengelic környéki kúriákat megkeressük. Nem volt időnk arra, hogy biciklivel menjünk, de mindenkit bátorítok erre. Annál is inkább, mert az autópályán átkelve már a forgalom is alábbhagy, az út pedig kiváló minőségű. A táj izgalmas, dimbes-dombos, lankákkal, időnként emberpróbáló emelkedőkkel tarkított. Akár egész napos túrát is tervezhetünk erre, mert látnivalókban gazdag. Úgy is hallottam már említeni, mint a magyar Loire-völgy.

Tengelic izgalmas színfoltja a Paks környéki településeknek. Hatalmas területen, több mint hatezer hektáron terül el, tizenegy kisebb

település tartozik hozzá (Alsóhídvég, Alsótengelic, Felsőtengelic, Jánosmajor, Júliamajor, Katalinpuszta, Kishídja, Középhídvég, Középtengelic, Szőlőhegy, Vadászmajor). Ezt a felépítését, a szétszórtságát a régi uradalmi viszonyokból örökölte. Az 1700-as évek környékén a Gindly család I. Lipóttól kapott mintegy 15 000 hold földterületet. A legenda úgy tartja, annyi föld lett az övé, amennyit napkeltétől napnyugtáig lovon körbe tudott járni. Ez az óriási uradalom házasságok és öröklődések révén több kisebb birtokra esett szét.