Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-01-01 / 1. szám

NYUGDÍJASAINK 49 De jött a bökkenő, hogy a cégem­nek sokkal jövedelmezőbb volt, ha minden évben új burkolatot készítünk, mint egy végleges újra­szerelhető! Kiálltam az újításom hasznossága mellett, de falakba ütköztem. Behívattak a központ­ba, és a mérnök úr számítógépen megmutatta a lineáris hőtágulás kiszámítását - ami 43 mm-rel eltért az én általam számoltaktól -, de rögtön észrevettem, hogy a gőz­­fejlesztő anyagvastagságát figyel­men kívül hagyták, és ez okozta az eltérést. Ezt szóvá tettem, és vá­laszként azt kaptam, hogy nehogy már egy lakatos őt kioktassa. Ezek után felmondtam, és 1989-ben fel­vettek a PAV Építészeti Osztályára. A technikai megoldásom már is­mert volt ezen a területen, bíztattak és támogattak, hogy adjam be az újításomat, amit elfogadtak. Na­gyon meglepődtem, amikor Pónya József vezérigazgató úr megkere­sett a műhelyben, és kérte, hogy mutassam be a dilatációs gyűrű működési elvét és azt, hogy miként lesz alkalmas minden gőzfejlesztő­re. Együtt raktuk össze a tenyérnyi gyűrű részeit, és magyaráztam a működési elvét. Bólintott, és csak annyit mondott, hogy elmés! Kezet nyújtott, és mosolyogva elköszönt. Amire a legbüszkébb vagyok, az a víztisztító csúszópanelos szigetelé­se. Ezen újításom eredményeként a 8-10 ember többnapi munkája helyett 5-6 ember 5 órai munká­jával lehetett végrehajtani a kar­bantartási munkát. A víztisztító makettjét is elkészítettem, hogy az ott dolgozók betanulhassák a sze­relés folyamatát. Az életem során folyamatosan tanultam, képeztem magam, nyugdíjazásomig kilenc vasipari szakmát szereztem. Ez idő alatt közel ötven újításom, találmá­nyom volt.- Kérlek, mesélj a családodról!- A feleségemmel, Verával 46 éves házasok voltunk a nyáron. Du­naújvárosban éltünk, de nyugdíjba vonulásom után Baracson vettünk egy takaros kis házat, ahol nagyon szeretünk élni. Mindent megter­melünk magunknak, semmit nem veszünk, biogazdálkodást folyta­tunk. Azt olvastam, ha valaki 4-5 évig nem permetezi a fákat, akkor utána saját maguk védelmet alakí­tanak ki, nálunk ez a módszer iga­zolta magát. Három gyerekünk van, két lány és egy fiú. Veronika Székesfehérváron él a családjával, két fiuk van, Soma (22) most végzett grafikusként, Bo­­tond (15) elsős a gimnáziumban. Sanyi fiunknak autószerelő műhe­lye van, élettársával Dunaújváros­ban élnek. Kati lányunk Dunaúj­városban lakik a családjával, most gyesen van, két fiú boldog édes­anyja, Máté (11), amikor hazajön­nek, az első útja a műhelybe vezet, és fúr, farag, kalapál, alig tudjuk behívni a házba, Zétény (1,5) ami­lyen apróka, annál nagyobb erővel

Next

/
Oldalképek
Tartalom