Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-01-01 / 1. szám
50 NYUGDÍJASAINK képes feldobni, majd belerúgni a labdába, pici Messinek becézzük.- A kézművesség szeretete mikor kezdődött?- A honvédségnél pályázni lehetett kézműves alkotásokkal, és én nyertem meg a versenyt. Az Igaz Szó újságban leírták, hogy egy jó kezű lakatos lett a pályázat nyertese. Látogatóba jött a laktanyába egy orosz tábornok, és az ezredesünk kitalálta, hogy egy Osztyapenkó-szobrot kellene egy lemezre kalapálni. Elkészítettem a domborművet, az ezredesnek nagyon tetszett, 5 nap szabadságot ígért, de nekem kellett átadnom a tábornok elvtársnak. Eljött a nap, az átadás pillanata, az apró termetű emberen annyi kitüntetés fityegett, mintha páncélmellénye lett volna. Átadtam az alkotásom, és azon melegében elkezdte méregetni magát, hogy hová tudja kitűzni. Átvillant az agyamon, hogy ez ki akarja tűzni a zubbonyára, a nevetés kitört belőlem, aminek az eredménye 5 nap fogda lett. Mindig vonzódtam a művészetekhez. Az egész hobbinak indult, mint nyugdíjas kezdeni kellett valamit magammal. Elkezdtem faragni, vésni fémet, fát, csontot, egyre szebb dolgok kerekedtek ki belőle. Tőröket, alabárdokat készítettem faragott nyéllel, a fokosokat vésésekkel díszítettem. Ami a specialitásom, az a tőrös bot. Készítek belőle járóbotot, sétabotot, túrabotot. Ennek a 400- 500 éves mesterségnek az utolsó képviselője vagyok Európában. A saját találmányom, hogy a botjaim illesztett pengével, csakis kézi munkával és egyedileg készülnek. Egyik újságíró barátom azt írta a cikkében, hogy aki kap egy ilyen botot Sanyi bácsitól, az olyan, mint a „Kossuth-díj". Találkoztunk a cikk megjelenése után, mondtam neki, hogy még ennyire nem dicsérték meg a munkámat, és soha ennyire nem szólták le a „Kossuth-díjat" - nagyot nevettünk. Készítettem is neki egy tőrös botot, méghozzá a túrabot változatát, így lett János barátom is „Kossuth-díjas"! A környezetemben mindenkinek nagyon tetszett, és 2003-ban neveztem a X. Kortárs Ki Mit Tud? művészeti vetélkedőre. Az iparművész kategóriában az I. helyezést megnyertem. Munkáimat beválogatták a Magyar Kézművesség 2003 pályázat alkotásai közé, melyeket az Iparművészeti Múzeumban állítottak ki. Részt vettem 2013- ban Dunaújvárosban a Művészetek Háza régiós kiállításán, amelyen elnyertem az iparművészet egyik fődíját, a „Fegyverkovács" címet! A hozzá tartozó oklevél rendkívül értékes, a Pentelei Kézműves céh mesterlevele (1842), régi, ún. merített papírra nyomva. Ez lett a tizedik szakmám, amelyet nyugdíjasként szereztem, és amire nagyon büszke vagyok. Kiállítást szerveztek az Intercisa Múzeumban, profi művészek között állítottam ki az alkotásaimat, és elnyertem a fődíjat. A díjkiosztó után odajött hozzám az egyik művész, gratulált, és azt mondta: Tudod, Sándor, mi ezt tanultuk, te meg így születtél! Meghívást kaptam a magyarok világtalálkozójára, az iparművészeti remekművek bemutatójára és Münchenbe is, de nem éltem a lehetőséggel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az alkotásaimat nem árulom, ebből jövedelmem nincs, de járok bemutatókra, kiállításokra, ahová mindig kiírom, hogy az alkotások nem eladók. Az állandó
