Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-01-01 / 1. szám

ATOMENERGETIKAI MÚZEUM

45

Vagyis lássák a szentet, de ne mélyüljenek el gondolataikban, igyekezzenek, menjenek tovább.

Egyik példa sem létszükséglet, az egyénen kívül a társadalom számára nem értéket termelő, jövőbe mutató alkotás, csak látvány. Az említett példák lennének a mai rohanó kor követelményei? Nem, hiszen ezek a tevékenységek csak látszatkultúrát hordoznak, a jövő számára történő megőrzésük nélkülözhető.

Jelen pillanatban ebbe a kategóriába sorolom a mai digitális világot, amely csak a mának és legfeljebb a holnapnak szól, mert egyelőre megoldatlan a hosszú távú megőrzésük. Igaz, jelentős tömegüket nem is érdemes megőrizni, de az arra érdemesek megőrzése eléggé kétséges.

Jó példa erre a digitális fényképezés elterjedése, majd flopyra, CD-re és DVD-re írása és tárolása,

amely messze nem tökéletes megoldás, bár bízom benne, hogy néhány évtizeden belül tökéletesedni fog. Jelenleg nagy probléma a lemezekre írt adatok megőrzése és előhívhatósága.

Az Atomenergetikai Múzeum több tízezres fotóarchívuma lemezre van írva, ám az 1990-es évek elején lemezre írt fotók hozzáférhetetlenek, a lemezt nem lehet megnyitni. Mit tehetünk? Szerencsére megőriztük az eredeti negatívokat, azokat most újraszkenneltetjük. Kérdés, milyen időközönként kell ezt megismételni, amely mozzanat idő- és pénzigényes. Addig, amíg 1990-ben egy kocka szkennelése 1,50-be került, ma 150 forint, az időtartamról jobb nem is beszélni, mert minimum 2 MB-os felbontású képet érdemes készíteni.

Még rosszabbul jártunk a flopykkal, mert ma a környékünkön nincs olyan számítógép, amely kompatibilis lenne, és megnyitná a lemezeket. Hasonló a helyzet az orsós magnetofonnal szalagra vett hanganyagokkal. Kováts Balázstól két tekercs hanganyagot kaptunk, amelyet 1983-ban vettek fel, ám lehallgatni, esetleg digitalizálni nem tudjuk, már nincs hozzávaló technika.

Hiszek abban, hogy a technikai fejlődés nem áll meg, a felvetett problémákra lesz hosszú távú megoldás, legalább olyan, mint a Petőfi-dagerrotípia további tökéletesítése esetében. Közismert, hogy Petőfi Sándorról 1844/45-ben készített fotót (dagerrotípiát) színész barátja, Egressy Gábor. Ezt a felvételt a technika többszöri tökéletesítése után még ma is használhatjuk. Abban bízom, hogy a mai digitális technika is hasonló fejlődésen, tökéletesítésen megy majd keresztül, és több száz évig megőrzi a mai kor eseményeit a jövő számára.