Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-01-01 / 1. szám
44 ATOMENERGETIKAI MÚZEUM A jövő előszobájában Beregnyei Miklós | Fotó: Juhász Luca „...valami jelet hagyni, valahogy megmaradni; akármi áron kifogni a halálon!" (Pákolitz István) Néhány évtizeddel ezelőtt, ha erdőben jártunk, gyakran találkoztunk a fák kérgébe vésett nevekkel, monogramokkal, évszámokkal. Ma már fárasztó az erdőjárás, divatosabb és egyszerűbb a hidak korlátjára vagy kerítésekre lakatot aggatni. Ezek a jelek üzenetek a jövőben arra járóknak, hogy ők is jártak itt, emlékezzünk rájuk. A fiatalságnak ez a természetes vágya nem tűnik el az évek-évtizedek múlásával. Az egyéni „jelet hagyni" akaráson túl működnek a társadalmi elvárások is, amelyeknek számtalan megnyilvánulási formája van. Egyszerűen szólva: örök kérdés, mit hagyunk az utódokra, amely hagyaték nagyban meghatározza, illetve befolyásolja a jövőt is. A mai, tévesen rohanónak nevezett világunkban, amely csak látszatrohanás, mesterségesen és fölöslegesen felpörgetett, a semmittevésnél valamivel azért több, de a múltat nem vagy csak kevésbé felülmúló mentalitás, életvitel. Mert ugye azt nem gondolhatjuk komolyan, hogy Kínában a mobiltelefonozók számára megépített mozgójárdán haladni és mobilozni nagyon fontos tevékenység. Brazíliában, Rio De Janeiro egyik bazilikájában lévő csodatevő szent képe előtt szintén mozgójárdát építettek, hogy minél többen elhaladhassanak a szent képe előtt, a torlódás elkerülése érdekében.
