Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-04-01 / 4. szám
RÉGI MOTOROSOK 53 emberek voltak, sokat lehetett tőlük tanulni. A kommunikáció orosz nyelven folyt, mert valamennyi orosz nyelvtudásunk volt, de ha szóval nem ment, akkor kézzel-lábbal mutogatva próbáltunk szót érteni. De ha a sémára ránéztünk, akkor egyértelmű volt minden. Ahogy a zenére szokták mondani általában, hogy mindegy az, hogy Japánban vagy Amerikában szól, minden embernek ugyanaz jut eszébe. A műszaki dokumentációból is egyformán tudtunk olvasni.- Mi a véleményed az utánpótlásról?- A fiatal kollégák nem szeretik hallani, amikor a régi szakik mondják, hogy „bezzeg a mi időnkben". Minden korosztálynak az adott időpontban kell megoldania a problémát. Ha adhatok tanácsot, akkor az lenne, hogy ha itt az erőműben dolgozik, és a célja is az, hogy itt maradjon, akkor folyamatosan képezze magát, tanuljon, és ha esetleg egy idősebb szaki a kezét nyújtja, hogy segítsen, azt legalább hallgassa meg, és majd eldöntheti, hogy elfogadja-e, vagy sem. Nem sikerül minden elsőre, azért tenni is kell valamit. Engem is értek kudarcok, amikor valami nem sikerült, de tudni kell továbblépni. Ha megvan az akarat, az elhivatottság, és dolgozni akar, akkor szerintem az új generáció sem rosszabb vagy jobb, mint a miénk. Belekerültünk ebbe a miliőbe, és tettük azt, amit kellett, az utánpótlásnak is ezt tanácsolom. Örülök annak, hogy egy munkahelyen tölthettem el 35 évet, büszke vagyok rá. Sokat dolgoztam, és dolgozok a mai napig, és amit nyújtott nekem cég, meg voltam vele elégedve. Úgy gondolom, hogy ez egy jó munkahely, a változásokat pedig tudomásul kell venni.- Mik a terveid a közeljövőben?- Pár év múlva valószínűleg nyugdíjba fogok menni. A munkámat szeretem, és a legjobb tudásom szerint továbbra is végzem. Ha nyugdíjba megyek, kedvenc hobbimnak, a horgászásnak több időt szentelek.- Hobbi, szabadidő?- Tevékeny embernek gondolom magam a munkaidőn kívül is. Családi házban élek, és amikorcsaktehetem, kint vagyok a természetben. Nagyon szeretek kertészkedni, a zöldségeket magas ágyásban nevelgetem, természetesen a biogazdálkodás elvei szerint. A gyümölcsfák sokat jelentenek a számomra, oltom őket, van olyan almafám, amit hatféle almából oltottam, de az igazi eredményre éveket kell várni. Az őszibarack-, meggy-, birs- és naspolyafáim már szépen megmutatták az oltás-szemzés eredményeit. Ha lehetőség van rá, szívesen utazunk az országban egy-két olyan helyre, amire azt mondják, hogy kihagyhatatlan. Emellett szeretek olvasni, azt inkább a téli időszakban.- Család?- Két nagy gyermekem van, fiam, Zsolt és lányom, Tímea, akik már dolgoznak, mindketten főiskolát végeztek. Próbálják a saját kis életüket alakítgatni. Zsolt a munka mellett mesterképzésen vesz részt, jelenleg a diplomamunkáján dolgozik. Tímea külföldön csiszolgatja az angol nyelvtudását és egy kicsit világot lát. Párommal, Zsuzsival nagyon jól élünk, már hat éve együtt vagyunk. Ő egy nagyon tevékeny, kreatív ember, nem lehet mellette unatkozni. Semmi nem esik ki a kezéből, varr, bútort fest, munka mellett cikkeket ír, kertészkedik, remek ízlése van. Szereti és készíti is a népviseleti ruhákat, melyeket szívesen visel. A ház körül mindig virágzik valamilyen növény, amit ültetett. Szeretünk utazni, kirándulni, táncolni, színházba járni, wellnesselni.- Mi a legfontosabb dolog az életedben?- Nem könnyű kérdés. A legfontosabb, hogy a gyerekeink találják meg az útjukat, a kitűzött céljaikat meg tudják valósítani. A gyerekek kirepültek a családi fészekből, most van az az időszak, hogy már saját magára is gondol az ember, de szerintem ez az élet rendje.
