Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-04-01 / 4. szám

52

RÉGI MOTOROSOK

„A folyamatos tanulás végigkísérte a munkámat"

Orbán Ottilia | Fotó: Bodajki Ákos

Lukács József- Egy kisgyermek álma, hogy tűzoltó vagy katona lesz, ha felnő. A Te álmod az volt, hogy biztonsági mérnök lehess egy atomerőműnél? Milyen utat jártál be, míg eljutottál ide?- Gyöngyösön születtem, ott jártam általános és a középiskolába. Az első munkahelyem egy építőipari vállalatnál volt, ahol hegesztőként dolgoztam. 1979-ben nyertem felvételt a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára. A főiskola elvégzése után 1983. szeptember 12-én kerültem az atomerőműhöz.

Az Üzemviteli Igazgatóságon kezdtem, az üzemelő 1. blokki „A" műszakban mint primer köri gépész. Folyamatos tanulással a lépcsőfokokat szépen végigjártam. A 2. és 3. blokkok üzembehelyezési munkáinál is részt vettem, és 1984-ben már azon kaptam magam, hogy a szimulátoron vagyok Németországban. Mi voltunk az első csapat, akiknek nem Oroszországba kellett mennie (az akkori Szovjetunióba) szimulátoros gyakorlatra. Közben megcsináltam a primer köri főgépész vizsgát; a 3. blokkon voltam ebben a beosztásban, majd 1985-ben pedig letettem a reaktoroperátori vizsgát. A 3. blokki üzembe helyezés minden fázisában sajnos nem voltam jelen, mert egy időszakra a hadsereg viszszahívott állományába, Taszáron voltam nyolc hónapig tartalékos hadnagy, MIG-21-ket üzemeltettem. A 3. blokk indítására jöttem vissza a „C" műszakba, ahol öt évig voltam reaktoroperátor. 1990-ben letettem a blokkügyeletesi vizsgát, akkor állt

fel a hatodik „F" műszak, itt dolgoztam 1998-ig. Ezután tettem egy kis kitérőt az oktatás felé, majd két évre visszamentem az üzemvitelre blokkügyeletesnek. Gergely Józsi, a kivizsgálási csoportvezetője megkeresett, hogy kijönnék-e műszakból a szervezetéhez dolgozni. Elfogadtam az ajánlatot, és 2002-től biztonsági mérnök vagyok a jelenlegi Üzemviteli Tapasztalatok Osztályon, ahol eseménykivizsgálással foglalkozom. Ennyi volt körülbelül a történet.- Kezdetben fiatal mérnökként, milyen nehézségekkel kerültél szembe?- Igazából minden új és újdonság volt. Az iskolában jó alapot kaptam ahhoz, hogy könnyen kezeljük a konfliktusokat, váratlan helyzeteket. Amikor idejöttünk, nem is gondoltunk arra, hogy nehézségekbe, illetve akadályokba fogunk ütközni. Tisztában voltunk azzal, hogy mindenki hasonló feltételek között dolgozik. A folyamatos tanulás végigkísérte a munkámat, és a legnagyszerűbb az volt, hogy a helyszíneket közvetlen közelről meg tudtuk nézni, ami megkönnyítette a tájékozódásunkat, mivel még üzembe helyezés alatt állt a 2., 3. és 4. blokk. Ezeken a blokkokon, mindenhol fúrtak-faragtak, festettek és mindent meg tudtunk nézni. A képi információ összevetése a sémákkal és a műszaki tervekkel nekem jobban bejött a tanulás során. Akkor még voltak dokumentációs hiányosságok, amelyeket pótolnunk kellett, de hajtott minket a tenni akarás. Természetesen sokat tanultunk a tapasztaltabb kollégáktól is. Mi ebbe az állapotba csöppentünk akkor bele, nem is gondoltuk azt, hogy ezt lehetne jobban csinálni. Ugyanakkor kivizsgáló mérnökként azt látom, hogy jelenleg remek jegyzetek, műszaki leírások, módszerek és eljárások vannak a vállalatnál.- Kaptatok-e valamilyen külső segítséget, gondolok itt az orosz szakemberekre? Milyen volt a viszony köztetek? Hogyan kommunikáltatok?- Abban az időszakban még a műszakba is jártak az orosz szakértők. Nálunk is volt orosz főgépész, a vizsgákon is részt vettek.

Van egy érdekes sztori arról, hogy milyenek voltak az orosz kollégák. Éppen vizsgázott gépészként egy rendszert kellett üzembe helyeznünk, és valahogy nem akart öszszeállni a munka. Az orosz kolléga hagyott minket a feladattal küzdeni, dolgozni a megoldáson, hagyta, hogy mi jöjjünk rá a problémára. Mi erősködtünk, és magyaráztuk, hogy valami probléma van, mert ez a munka sehogy sem akar összeállni, de egy idő után megszánt bennünket. Na, akkor gyertek! - mondta. Elmentünk egy olyan helyiségbe, ahol a padlóból és a falakból rengeteg kézi kerék állt ki, melyekkel az útvonalakat kellet beállítani. Mindenfajta séma és leírás nélkül az elvtárs odament ahhoz az ötven kézi kerékhez, és tekert itt-ott-amott, és beállította az útvonalat. Kész is volt a munka! Rendkívül képzett szak-