Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-03-01 / 3. szám

MAGELLAN 33 mögött komoly kutatómunka áll. „Történetet gyűjtöttem a projekt során, arra voltam kíváncsi, mi­lyen édes ízekre gondolunk szé­pen, nosztalgikusan. A boldogság ízét kerestem, ezt öntöttem egy öt sütiből álló sorozatba, aminek az a lényege, hogy különböző em­léktípusokat hivatottak előhívni." A kívánság nevű sütinél például egyértelmű volt, hogy tortaformá­ban jelenik meg, hisz így a szüli­­napi zsúrok jutnak róla eszünkbe. „A fontos, hogy miénk az első szelet, mi vagyunk az ünnepel­tek. Az van deformálva, mert az a legnagyobb, és amint kivesszük, kiszóródik a cukor." Gőg Angéla nemcsak az édes, de a sós ízekre is szívesen emlékszik vissza. így mindjárt be is pillanthatnak egy különleges kísérletbe a vasárnapi ebédlőasztal körül. De előbb néz­zük, egy sztárséf számára mit je­lent a food design. Művészi tálalás „A food design egyre hangsúlyo­sabb szerepet kap, de nem csak most. Ez nagyjából a barokk óta így van. Nem mindegy, hogy egy mű­anyag tányérra rakom rá ugyanazt, vagy egy gyönyörű porcelánra." Várvizi Péter egy úgynevezett fine dining étterem séfje. Itt az ételek művészi formában jelennek meg - ez pedig nemcsak az ízekre, de a tálalásra is igaz. Ez utóbbiról pe­dig egy kerámiatervező, Herter Kata is gondoskodik. „Az én ins­pirációm a kristályosodás volt, és kristálymázakkal kísérleteztem, és próbáltam olyan formákat találni, ahol ez a máz érvényesülni tud." Kata kifejezetten a gasztronómia csúcsához tervezte a természet inspirálta tálait, tányérjait. „Szá­momra nagyon fontos volt tudni, hogy mi fog belekerülni, tehát az ételek mennyisége és az állaga az meghatározta a tárgy formáját." A séf épp egy ehető virágokkal megbolondított előételt készít, a hozzávalók pedig mérnöki preci­zitással kerülnek a tányérra. „Van egy másik szósz, hogy még izgal­masabb legyen a saláta, ebbe egy pici vaníliát is belecsempésztünk, ezt szintén ezekre az üresebb te­rületekre tudom csepegteti." A lé­nyeg, hogy Kata és Péter alkotása együtt adjon a vendégeknek egy élményt. „Minden falat más szerin­tem ezen a tányéron, nagyon jó." Az előétel után pedig következik a leves. Az üvegbe tört jég van, erre kerül a szokatlan, kúp alakú leve­­sestányér. „Arra gondoltam, hogy egy mentás cukorborsólevest hi­degen teszünk bele, és a színekkel játszunk, mindent zölden fogunk hagyni." De a jég helyére virágok is kerülhetnek, a lényeg, hogy a vég­eredmény szemet gyönyörködtető legyen. Ahogy a sárgarépapürével tálalt borjúnál is. „A konyhán min­dennek van miértje, nyilván a mű­vészeti része ad hoc, de minden­nek van pontos magyarázata, hogy miért került a tányérra."

Next

/
Oldalképek
Tartalom