Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-11-01 / 11. szám
3 Köszöntő Iványi Krisztina kommunikációs főszakértő Fotó: Bodajki Ákos Tisztelt Olvasók, ugye még megvan az a szó a kilencvenes évekből, hogy GIRLPOWER...? Leginkább olyankor lehetett hallani, amikor sorra-másra születtek a 4-5 tagú éneklős lánybandák (direkt nem használom a zenekar kifejezést... azért az egy kicsit erős lenne ezekre a formációkra...), és meg kellett magyarázni, hogy akkor mégis mi az üzenete a nótáiknak, a létezésüknek. (A dalszövegek lényege nagyjából annyi volt, hogy na, pasik, idenézzetek, itt vagyunk ám, majd mi jól megmutatjuk, mert kemények vagyunk ám, meg erősek...). Talán nem túl szerencsés egy ilyen, tartalommal roszszul feltöltött, sokak számára talán nem is szimpatikus jelenséget megfogalmazó kifejezést használni, amikor a mostani kiadás tartalmát próbálom meg egyetlen szóba sűríteni... Talán inkább a lapszám központi témájának munkanevét kellene mondanom: NŐI ERŐ (egy atomerőmű - power plant - kapcsán elvileg mindkét kifejezés helyénvaló lehet...). Erős nőket helyeztünk e havi kiadványunk középpontjába, a női erő témáját járjuk körül egy kicsit: mert különlegesnek érezzük, hogy nők - akik egyébként a kolléganőink, szomszédasszonyaink, barátnőink - sikeresen helyt állnak egy atomerőműben, férfiasnak gondolt hobbit vagy sportot űznek, mindeközben pedig példás családanyák, csodás társak és szuper csajok is. Ezzel a témaválasztással direkt nem a „kötelező" nőnap - anyák napja időszakban álltunk elő, hiszen a teljesítmény, amit „leadunk", az év minden napján jelen van; a nők ereje - nyilván a férfiakéval együtt - üzemszünet nélkül termeli az élet energiáját. És hogy mitől erős egy nő? Szerintem erre senki nem tudja a választ. Ők maguk, mi magunk sem. „Teszem a dolgom, ahogy kell-aztán ez lesz..." - mondta nekem az egyik interjúalanyunk. Eltökéltség, szorgalom, odaadás, állhatatosság, céltudatosság: én ezeket a tulajdonságokat azért csak kiemelném az erős nők számos más jellemzője közül. És kiemelném azt is, hogy egy erős nő nem szükségszerűen „férfias nő" is egyben, sőt... Az erős jellem, a határozott akarat legtöbbször imádnivaló kedvességgel és megejtő finomsággal párosul, és persze vonzó, igényes küllem mögül kandikál ki... Úgy hogy, Drága Uraim, nem kell tőlünk félni, egy kicsit sem: nem törünk férfias babérokra, imádunk nők lenni: Önöknek, Nektek. Imádjuk, amikor kinyitják előttünk az ajtót, lesegítik a kabátunkat, virágot hoznak „csakúgy", és elnézőek, amikor cipővásárlási rohamunk van... (Azért a barkácskészleteket mostantól ne hagyják őrizetlenül...)