Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-11-01 / 11. szám

BENNÜNK AZ ERŐ

„Lányos játék" - Alkotó Energia

Torma Dóra | Fotó: Iványi Krisztina, Misurda Ágnes, Juhász Luca

Évszázadokon keresztül az ember egészen közel állt a tárgyakhoz, amelyek körülvették: tudta, hogy egy-egy bútort, használati eszközt ki, hogyan és miért készített, mennyit dolgozott vele. A modern életben, a tömegtermelés korában viszont a dolgaink eltávolodnak tőlünk, már nem tudjuk, ki miért nyúlt hozzá ahhoz a székhez, asztalhoz, amit az Ikeában vettünk, nem tudjuk, milyen megfontolások vezették a tervezőt az adott design megalkotásakor. A mai napig él bennünk azonban az igény, hogy lélekkel, történettel, személyes kapcsolódással ruházzuk fel a körülöttünk lévő tárgyakat. Talán ez az egyik magyarázata annak, hogy a készen kapható olcsó termékek korában miért mégis különösen népszerű a csináld magad (DIY) mozgalom - hogy miért főként a nők körében, az egy másik fontos kérdés.- Banális véletlen vezetett oda, hogy elindultam ezen az úton: festettem a szobát, és az éjjeliszekrényemre ráömlött egy doboz festék. Én meg ahelyett, hogy letakarítottam volna, elkezdtem rákenni, aztán a fehér mellé szürkét is kevertem. Bűn ronda lett, viszont maga az a dolog, hogy meg tudok változtatni egy tárgyat, megragadott - mesél Misurda Ági, a

Chameeleon Design alkotója az első lépésekről. - Persze valójában mindig is volt közöm ilyesmihez. A nagypapám kovács volt, és mindig azt mondta, ki kell simogatni a formát az anyagból.- Egy kolléganőm felvett egy bútorfestős csoportba, ahol csak kapkodtam a fejem, hogy mi mindent lehet csinálni - kezdi Iványi Krisztina, a Paksi Atomerőmű kommunikációs főszakértője, az Alkotó Energia pályázat ötletgazdája és levezénylője a saját történetét. - Aztán elrohantam egy workshopra, ahol tortatálat festettünk; másnap már egy szekrény volt a kezem alatt. Innentől pedig nincs megállás: lassan már öszsze sem tudom számolni, mennyi mindent festettem. Volt közte für-