Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-01-01 / 1. szám

KLÍMA ÉS ENERGIA év között) létrejött Gondwana, az őskontinens, amelyből később kialakult Pangea, az egyetlen szu­perkontinens. Ekkor játszódott le a permokarbon jégkorszak, ami kiterjedt fajkihalással járt, a lehű­lésben minden bizonnyal megha­tározó szerepet játszott a légköri szén-dioxid növények általi kivo­nása a légkörből, és felhalmozó­dása kőszén formájában. Az ezt követő melegházi időszakban jelentek meg a dinoszauruszok. A perm és a triász időszak ha­tárán, 251 millió éve viszont egy szélsőséges felmelegedés oko­zott ismét környezeti katasztrófát. Ez volt a földtörténetben ismert legsúlyosabb kihalás: becslések szerint a tengeri fajok 96%-a, a szárazföldi gerinces fajok 70%-a pusztult ki. A biodiverzitás rend­kívül súlyos visszaesése miatt az élővilág talpra állása jóval hosz­­szabb időt vett igénybe a triász elején, mint más jól ismert kiha­lások után. A feltételezések sze­rint a felmelegedést a szibériai nagy kiterjedésű és intenzitású bazaltvulkánosság okozta, mely­nek során óriási mennyiségű kén és C02 került a légkörbe. A kén savas esőket, ezzel a növényzet pusztulását okozta, a szén-dioxid pedig növelte az üvegházhatást. A felmelegedést erősítette, hogy a kontinentális selfek üledékében felhalmozódott metánhidrátból a metán - amely a C02-nél sokkal hatékonyabb üvegházgáz — fel­szabadult. A globális felmele­gedés miatt az óceáni áramlási rendszerek valószínűleg leálltak, oxigénhiányos víztömeg alakult ki, ami katasztrofális hatással volt a tengeri élővilágra. Hasonló glo­bális klímaváltozás zajlott le a tri­ász időszak végén is, feltehetően szintén bazaltvulkáni tevékenység

Next

/
Oldalképek
Tartalom