Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-01-01 / 1. szám
KLÍMA ÉS ENERGIA Éghajlatvédelem és atomenergia A párizsi klímacsúcson 2015. december 12-én írták alá a nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodást. A hatályba lépés feltétele volt, hogy legalább 55 ország ratifikálja a szerződést. Magyarország október 5-én lépett be a ratifikálok sorába, és november elejére már összegyűlt a szükséges számú jóváhagyás, az egyezmény életre kelt. A megegyezés célja, hogy a fenntarthatónak ítélt 2 °C alatt tartsa az emberi eredetűnek tartott, vagyis az üvegházgázok kibocsátása által okozott globális felmelegedést, de mint legkívánatosabb cél megfogalmazódik a felmelegedés 1,5 °C-on belül tartása is. A kibocsátásokért a fosszilis tüzelőanyagok elégetését teszik felelőssé, ezért a legnagyobb éghajlatvédelmi kihívásokra az energetika és a közlekedés terén kell választ adni a következő évtizedekben. A párizsi klímacsúcs éghajlatváltozás megállításának szükségessége ügyében. Már a párizsi tárgyalásokon több szervezet leszögezte, hogy hatékony klímavédelem nem képzelhető el az atomenergia nélkül. A Nuclear for Climate közleményében kifejtette, hogy biztosítani kell az országok jogát arra, hogy az atomenergiát választhassák az éghajlatváltozás elleni harc eszközéül. Négy prominens tudós: James Hansen, Tom Wigley, Ken Caldeira és Kerry Emanuel kijelentette, az atomenergia nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a veszélyes emberi eredetű klímaváltozást a következő évszázadban. Az OECD Atomenergia-ügynöksége szerint az atomenergia az egyetlen nagy megbízhatóságú kibocsátásmentes energiaforrás. Nemrég az OECD Nemzetközi Energiaügynökség átfogó tanulmányában jelentette ki, hogy a fenntartható pályát biztosító 450 ppm-Energiatechnológiák életciklus-kibocsátása (tonna szén-dioxid egyenérték/gigawattóra) szén gáz biomassza fotovoltaikus geotermikus víz nukleáris szél Forrás: NEI naP egyik legnagyobb eredménye, hogy a korábban az átfogó nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodásoktól magukat távol tartó országok, a legnagyobb C02-kibocsátó USA és a legdinamikusabban fejlődők, Kína és Indiai is csatlakoztak az egyezményhez. így először jött létre történelmi konszenzus a globális forgatókönyv szerint az atomerőművek 2040-ig megkétszerezhetik kapacitásukat. Az amerikai Nukleáris Energia Intézet szerint az atomerőművek szén-dioxid-kibocsátása a megújulókéhoz hasonlóan igen alacsony, így széles körű alkalmazásuk összhangban áll az éghajlatvédelmi célokkal.
