Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-01-01 / 1. szám

LASSÍTS!43- A kulcskérdés számomra a fogyasztás normalizálása, az, hogy tényleg annyit fogyasszunk mindenből (étel, ruházat, benzin, áram, víz stb.) amennyire valóban szükségünk van, mert amerre halad a világunk, az az egyértelmű túlfogyasztás kora. Az ember sajnos sokkal többet fogyaszt, mint amire valóban szüksége lenne. Elég csak egy karácsonyi nagybevásárlásra gondolnunk: akarva-akaratlanul rengeteg csomagolóanyagot vásárlunk meg feleslegesen, és ezek még nem is a lényegi dolgok. Ez sajnos a fogyasztói társadalom betegsége - kezdte a beszélgetést Kata. És hogy mióta látja így természetember helyzetét? - Mikor Pesten laktunk is így gondolkodtam, sokkal inkább jártam biciklivel Pesten, mint hogy autóba ültem volna. Úgy érzem, ösztönösen van ez a fajta rálátásom ezekre a dolgokra, ezeket a szüleimtől, otthonról is hoztam magammal. Nekem egy ajándék volt, hogy magam is megismerhettem az önellátáshoz vezető utat, ami részben egy idea, hogy általánosan megvalósulhasson a mi családi életünkben, mert mással is foglalkozunk, Waldorfiskolát, -óvodát szervezünk Dunakömlődön. Az embernek úgy gondolom van egy életútja, amerre mennie kell.

Kata és párja, Barna, kecsketejből készült termékek készítésével is próbálkozott már, illetve kozmetikumokat is készítenek, de csakis természetes alapanyagokból, valamint gesztenyével és mosószódával mosnak. Komposzt-wc-t és nyáron egy udvari zuhanyt használnak, amelyet a nap sugarai melegítenek fel, de rendszerint gyógynövényeket is gyűjtögetnek, mivel hisznek a természet gyógyító erejében.- Nagyon fontos kérdés az, hogy mennyi szemetet termelünk. Nekünk is van hova fejlődnünk, így én is tudatosan próbálom figyelni, hogy mi kerül a szemétbe; például minden szerves anyagot a komposztba dobunk. Alapvető lehetne minden háztartásban, hogy a szerves hulladékot komposztálják (zöldség-gyümölcs héja stb.)- Úgy tapasztalom, hogy sokan lejönnek vidékre, hogy letudják a nagyvárosi mókuskereket, aztán mikor már vidéken élnek, egy másfajta „natura-mókuskerék''-be kerülnek. Fontos lenne figyelni magunkra és a környezetünkre. Nagyon szeretjük az új otthonunkat, a gyermekeink is nagyon megszerették, és úgy látom, ők is benne vannak a közösségépítésben, és jó gondolatokat képviselnek. „...Minden fontos tud lenni egyszerre, az élet színes, érdekes, gyönyörű, de ugyanakkor fájdalmas, nehéz, elviselhetetlen is tud lenni. Mindennek oka van. Vannak választások és döntések, a fontos az, hogy közel kerüljünk önmagunkhoz, csendet tudjunk teremteni legbelül, és megtaláljuk az összhangot a környezetünkkel, le tudjuk tenni a megfelelési kényszereinket, az elvárásokat mások és magunk felé..." (Idézet: Atomerőmű újság 2015. januári lapszám, Orbán Ottilia interjúja Cuhorka Katával)