Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-01-01 / 1. szám
44 PORTRÉ Krieser János - Szerencsés harcsázó Susán Janka | Fotó: Susán Janka, saját archívum „Az erőmű egy barátságos intézmény, amelyet a környezetében lévő gazdag élővilág is igazol" Az interjút kint a horgásztavaknál beszéltük meg október végén. Csak néhány alkalommal jártam itt eddig, és ebben az őszi pompájában nem láttam még a tavakat. Virítanak az aranysárgák, és szinte pótolják a felhők mögött megbúvó napsütést. Az idejáró horgászok szépen gondozott környezetben tölthetik el szabadidejüket, hódolhatnak szenvedélyüknek. Lassan közeledünk János horgászhelyéhez, és ezalatt megtudom, egy évben 200 éjszakát kint tölt a tónál. Ezért a kis sátor, amiben a horgászágy is van.- Honnan ez a szenvedély? Gyerekként is horgászott már?- A családban nem volt igazán nagy horgász. Gyerekkoromból van olyan emlékem, hogy úgy 12 évesen már jártam itt kint a Kondor-tavon horgászni nagyapámmal. Persze az még az erőmű építése előtt történt, csak a Duna holtágán lehetett horgászni, az újabb három tavat 1977-ben alakították ki. 2004 óta vagyok a Paksi Atomerőmű Horgászegyesület tagja, az idei év tavaszától vezetőségi tagja. A 2016-os szezonban én voltam a felelős a haltelepítésért és a lehalászásért. Mezőgazdasági vállalkozásom van, így közel áll hozzám a természet és az állatok világa is.- Milyen halat szeret fogni? Minek örül legjobban a család?- Az én nagy kedvencem a harcsa, ezért is horgászom itt éjszakánként márciustól október végéig. A harcsák az est beállta után válnak aktívvá, akkor kezdenek el élelmet keresni. Persze nem lehet csak harcsát fogni, így minden fajta hal ráakad a horgomra. A család nagy kedvencei a rántott harcsa és a harcsapaprikás, de a pontyhalászlét is szeretik.- Milyen felszerelés szükséges a nagy halak kifogásához?- Már veszi is elő a horgászbotokat a nyírfa mögül. Két jókora, de már sokat látott pecabotot mutat. Ezek a botok már nyolcévesek, ami nekem nagyon fontos, hogy könnyűek legyenek, mert van egy kis gerincproblémám. A másik lényeges a könnyen futó orsók, de ezek is szokványosak. Vannak olyan segédeszközeim, amit a kollégák készítettek nekem, vagy úgy örököltem egy horgásztárstól. Ezek házi készítésűek, mondhatnám speciálisnak is, de inkább azt emelném ki, hogy költséghatékonyan elkészíthetők. Megmutatom, hogyan készülök fel a harcsafogásra. Előkerül a hosszú úszó - szintén házi készítésű -, amelyet felfűz a damilra. A csalihal felrakásától eltekintünk, bár a vízben lévő szákban van most is néhány kisebb hal. Aztán következik a jókora bedobás, a damil visszatekerése, majd leszúrja azt az ügyes kis tartót, amibe bele tudja tenni a botot. Megmutatja azt is, hogyan hallja meg, ha kapás van, akár alvás közben is. Az elektromos kapásjelző olyan hangosan riasztja, hogy nem lehet mellette elaludni. Valahogy minden olyan egyszerűnek tűnik, semmi fakszni nincs benne. Azt vallja, a praktikum a lényeg.- Az idei nagy fogás július 17-én hogyan történt?- Este mindent előkészítettem, ahogy az előbb mutattam, majd ledőltem a sátorban. 1.30-kor riasztott
