Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-07-01 / 7. szám
BARANGOLÓ 33 A Dunapataji Múzeum főépülete egykor unitárius templom volt, miután az eredetileg magtárnak épített kétszintes épületet megvásárolták a hívők, és néhány hónap alatt átépítették templommá. Ez 1937-ben történt, akkor vált ki egy csoport a dunapataji reformátusok közül, és mintegy harminc évig gyakorolták az unitárius hitet. A csoport tagjai ezután kiöregedtek, kihaltak, a templom üresen maradt. A hatvanas években már létezett a település múzeuma, és az alapítója, Pastyik István vetette fel a gondolatot, hogy a templomot meg kellene vásárolni, és átalakítani múzeummá. Az elképzelését meg is valósították, 1982- ben avatták fel, és azóta a község üzemelteti a múzeumot. Ahogy belépünk, a szemünket a kazettás mennyezete ragadja magával, és rácsodálkozunk az élénk színekre. A templomot erdélyi stílusban építették, és ottani népi művészek készítették a berendezését, a mennyezeti kazettákat torockói bútormotívumokkal díszítették kettő kivételével. Az egykori karzat székely kaput stilizál. Olyan szerencsésen teltek az évek, hogy az eredeti berendezést sokszor még az első festéssel csodálhatjuk meg. A kis templom épülete szemmel láthatóan nagyon jó karban van - köszönhetően az utóbbi évek gondos külső és belső felújításnak. De ez jellemzi az önkormányzat többi épületét is, mivel a Dusnoki Csaba polgármester által vezetett képviselő-testület nagy figyelmet és energiát fordított ezeknek az épületeknek a felújítására is. Dunapatajon egykoron szokás volt, hogy a módosabb gazdák famíliaszéket készíttessenek maguknak. Ez akkoriban státuszszimbólum volt, a családfő helye az asztal körül. Nem is készíttethetett magának akárki, mert azt, aki az ehhez elvárt egzisztenciával nem rendelkezett, és mégis famíliaszéket csináltatott, azt megszólták. Igazi kuriózumként mutatja Tamás az 1825-ből való famíliaszéket, valamint a félig elkészült példányokat 1944-ből. ~ A múzeumhoz jelentős könyvgyűjtemény is tartozik, az úgynevezett Patajikum, amelynek gyűjtését még Tamás elődje kezdte el, és azóta is folytatják. Itt minden olyan könyvet gyűjtenek, amelyben akár csak megemlítik a község nevét, vagy pataji vonatkozású dolog található benne. Minden egyes könyvben be van jelölve az a rész, ahol pontosan a településsel foglalkoznak. ki vannak állítva a Magyar Nemzeti Múzeumban. A leletek hajdani viselője valószínűleg egy szkír fejedelemasszony volt, és nagy valószínűséggel még Attilával is találkozott, mert a férje Edika, feltehetőleg Attila személyi testőreként szolgált. Az emlékmű mellett található az 1989. október 23-án, a Magyar Köztársaság kikiáltásának napján állított egyszerű fejfa, amellyel az 1956-os áldozatoknak állítottak emléket. A tájházhoz érkezve két portát tekinthetünk meg. Egy kovács műhelyét, valamint egy paraszti portát. Patajra régen az volt a jellemző, hogy kis porták voltak a faluban, ez a két porta is ezt igazolja. A települést szálláskertek vették körbe, ahol a lábasjószágot (nagyobb testű haAz udvarán három érdekes emlékművet találunk. A középső Magyarország első régészeti emlékműve 1865-ből. Patajtól délre Bödd pusztán igen meghatározó hun kori tárgyakat találtak, és ezt jelölték meg ezzel az emlékművel. Az akkor talált leletek a mai napig szonállatok) tartották, és a mezőgazdasági termelés központja volt. A háznál lévő portát jobbára az aszszonyok gondozták, a külső területeket pedig a férfiak. A több lábon állás jellemezte az akkori embereket: egy gyümölcsöskert a Dunán, egy kis kaszáló amott a jószágnak,
