Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-07-01 / 7. szám

32

BARANGOLÓ

Patajikum - Dunapataj értékei

Susán Janka | Fotó: Juhász Luca

Dunapataj igazi alföldi település, ahol a megélhetés a mezőgazdasághoz kötődött egészen mostanáig. Jelenleg is sokan foglalkoznak növénytermeléssel, paprika-, búza-, kukorica-, napraforgó-, repceföldek vannak a környékén, de a kétkezi munka visszaszorulóban van. Jó néhányan ingáznak a nagyobb városokba: Kecskemétre vagy Dunaújvárosba. Ha az új Duna-híd megépül Kalocsánál, még több lehetőség közül választhatnak. Az itteni emberek számára már az ezerhétszázas években is fontos volt az írás-olvasás, a legtöbb háztartásban ott lógott a falon a téka, amelyen a biblián és a zsoltároskönyveken kívül a kalendárium és a köznépi irodalom művei is megtalálhatóak voltak. A településen már a 15. századtól jelentős vásárokat tartottak, és az ezernyolcszázas évek közepétől fellendülő dunai hajózáshoz is csatlakoztak Patajról hajósnak. Talán ezzel is magyarázható, hogy egyéni népművészete nem alakult ki a településnek, hiszen a vásárok alkalmával távolabbi települések termékeit is meg tudták vásárolni. Sokan csak átutazunk a településen, amikor a Szelidi-tóra megyünk strandolni, azonban a strandoláshoz érdemes hozzákapcsolni a múzeum és a tájház megtekintését, mert igazi kuriózumokat is láthatunk bennük. Rövid látogatásom alatt én is ezeket néztem meg Schill Tamás néprajzkutató, a múzeum vezetője kalauzolásával.