Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-07-01 / 7. szám

EMBERI HÁLÓZATOK 17 vevők számára közvetlenül vagy a szervező útján pénzfizetést vagy más szolgáltatást teljesítenek, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." íme, egy szemléltető történet, az orosz biciklikereskedő története. Még amikor bejött a bicikli, egy orosz faluban egy kereskedő nyi­tott egy boltot. 10 peták volt az ára. Ám már 8 petákért is lehetett ke­rékpárt venni, ha újabb 5 petákért vettek 5 jegyet is, amelyeket oda lehet adni valakinek, és ha az vesz rajta biciklit, az illető visszakapja az 5 petákját. Természetesen a jegyek birtokosai is kérhetik a 8 peták + 5 jegyes akciót, és alkalomadtán ne­kik is visszajár az 5 peták. Ez az első vásárlónak megéri, a kö­vetkező 5-nek is, még a következő 25-nek is talán, de a következő 625 kinek fogja eladni a jegyét, ha már mindenkinek van biciklije? A jegy bizony rajtuk fog maradni és a 10 petákos biciklit 13 petákért vették meg. Elég egy kis településre gon­dolni, hamar „körbeér az üzlet", és a cselekmény előbb-utóbb azt eredményezi, hogy az üzletben részt vevő tagok egy része kisebb­­nagyobb kárt szenved. Milyen kritikai észrevételek léteznek az MLM-es cégekkel szemben? Az MLM-cégek legtöbb üzletépí­tője - és a tapasztalatok alapján sokszor nem teljesen alaptalanul - munkája során tudatosan etikátla­nul viselkedik. Az újonnan belépő tagokat a „kevés munka - sok pénz" szlogennel ámítja, mindeközben a „beszervező" üzletépítő számá­ra tudva lévő, hogy ez az elképze­lés hosszú távon nem fenntartható és teljességgel valószerűtlen. Az MLM-es cégekhez belépők több mint 90 százaléka sohasem profitál, mivel a sikerhez vezető utat nem mondják el neki, így végső soron az üzlet minden szereplője veszít. Az MLM-es cégek komoly üzleti le­hetőség álarcával sokszor álca- és értéktelen termékek eladására buz­dítják tagjaikat, amíg a fentebb el­helyezkedő vezetők és a régi tagok számára nyilvánvaló a termék silány­sága, de legalábbis nem kirívóbb a már piacon lévő termékeknél. Leg­inkább az etikátlan üzleti lehetőség „hozza a pénzt", a termék típusa (le­gyen kozmetikai szer vagy háztartási eszköz) lényegtelen kérdés. Az üzletbe belépő emberek leg­többje idővel ösztönösen megérzi, hogy egyfajta kétes üzletbe keve­redett, és legtöbbjük már az első években kilép. Csak kevesen jut­nak el a legmagasabb szintekig, de nem is ez az MLM célja, hanem leg­inkább az, hogy az újonnan belépő tagok tartsák el a már régóta bent lévő felsőbb szinteken kötéltáncoló tagokat. A motivációs előadások szinte szer­tartásszerű eseményei, az oktató­könyvek és egyéb oktatási anyagok visszatetszőek lehetnek, illetve el­lenszenvet kelthetnek a belépő és a már bent lévő tagok számára, más­részről ezek a „sikerkulcsok" igen költségesek és igen drágák a tagok számára. Tulajdonképpen ebből élnek a saját hierarchiájuk csúcsán lévő üzletkötők. Az MLM-modellt nehéz kritizálni egy adott cég nevének megemlítése nélkül, bár vannak egyértelmű ese­tek - gondoljunk csak a klasszikus piramisjátékot megvalósított Bróker Marcsikéra, aki karcagi cégével kö­zel húsz éven keresztül károsította háborítatlanul a hozzá fordulókat. Ezen cégek legtöbbjének működé­se hajszálvékony kötélen táncol, és kis híján különbözik csak - ha ugyan különbözik - a törvénybe ütköző te­vékenységet folytató, hasonló alap­elven működő cégektől, tagjainak létszáma mégis óriási számot tettek és tesznek ki napjainkra is. Kevés idő alatt sok pénzt tisztes­ségesen megkeresni igen nehéz. Amíg az emberek egy része tisz­tességes munkával, addig mások könnyű pénzkereseti lehetőségek­kel, esetleg csalásból próbálnak megélni. Talán a legrosszabb páro­sítás, de tény, hogy a legtöbb csaló rendkívüli kommunikációs techni­kákkal, jó meggyőző képességgel bír, vagyis meggyőz minket arról, hogy a fekete mégis fehér, és ami számunkra abszolút felesleges, arra igenis szükségünk van. Nem árt körültekintőnek lenni egy­­egy jó lehetőség hallatán, de min­dig lebegjen a szemünk előtt az is, hogy gyorsan sok pénzt szerezni, inkább kétes (de legalább etikát­lan), mintsem tisztességes. Talán érdemes lenne némi gazdasági alapismeretet oktatni az iskolákban, hogy a felnövekvő nemzedékek ne kerüljenek efféle, olykor titokzatos­nak tartott hálózat csapdájába, ne váljanak brókermarcsikák, de még hétköznapi repülősgizik áldozatává sem. Mondjuk utóbbinál minden gazdasági alapismeret nélkül in­kább az ajtók állapotára érdemes odafigyelni; célszerű mindig be­csukni, bezárni magunk mögött az ajtót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom