Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-07-01 / 7. szám
18 EMBERI HÁLÓZATOK Hálózati hiány Orbán Ottilia | Fotó: internet Paks egyedül a hazai termelés több mint 50 százalékát adja. Mi történne akkor, ha le kellene állítani az atomerőművi blokkokat, vagy valamilyen oknál fogva nem működnének? Mi lenne, ha az olcsó villamos energia hiányában kénytelenek lennénk importra kényszerülni? Nem tudhatjuk ugyanis, hogy ez az import meddig és milyen áron áll rendelkezésre. Az időjárásfüggő megújuló energiaforrások pedig fizikai korlátáik miatt nem alkalmasak alaperőműnek. Ott van még persze a klímaváltozás kérdése is. A mai civilizációban minden területen használnak valamilyen formában elektromos áramot. Vajon milyen hatással lenne a meglévő infrastruktúrára az energia hiánya, illetve korlátozása? Katasztrofális, az biztos. Eltűnne a telekommunikáció, ami szintén nagyszerű adománya az emberi elmének. Leállna az olajkitermelés, a szénbányászat. Üzemanyag híján leállna a közlekedés, a nagyüzemi mezőgazdaság. Végiggondoltad már? Mi lenne? Most éppen forró nyári meleg van, a klímák ezerrel ontják a hűvös levegőt. Csörögnek a mobiltelefonok, működnek a munkahelyeken az elektromos kéziszerszámok, a számítógépek és minden, amihez villamos áram szükségeltetik. Egyszerű és mindenkinek természetes, egyértelmű szituáció. Az idei évben az időjárás január közepén tartósan és elviselhetetlenül ködös, hideg volt, ónos szitálással és hószállingózással tarkítva. Néha azt gondoltuk, örökre itt marad, és mindez csupán öt hónappal ezelőtt történt. Ezzel nem volna baj, túléltük. Hanem... Szóval, aznap is nagyon hideg volt, amikor ez az eset történt. Vacogtam, mire hazaértem a munkából, mindenem átfagyott. Otthon gyorsan átöltöztem, gondoltam, melegítek magamnak valami meleg ételt, készítek egy forró teát, attól is átmelegedek. Bekapcsoltam a tévét, kortyolgattam a forró italom, megnéztem a híreket, hátha megtudom, hogy meddig tart még ez a makacs hideg. Mindezek mellett persze a közösségi oldalakra is kíváncsi vagyok, hogy kinél mi a helyzet, történt-e valami különös dolog. Persze fel kellene töltenem az okoskütyüimet, mert lemerülőfélben vannak. Ahhoz talán még elég lesz egy kis szufla, hogy átfussam a közösségi oldalakat. Természetesen mindezek mellett a fűtőtestekből áradt a kellemes forróság. Kint sötét volt, de idebent a lámpák kellemes hangulatot árasztottak. Kezdtem épp „bevackolni" magam, amikor huss, teljes sötétség lett úrrá az otthonomban. Kitapogatózva nehezen kijutottam a villanyszekrényhez, gondoltam, valami leverte a biztosítékot. Nyúlok a zseblámpámért, persze lemerült, már régen benne az elem, csak halogattam mindig, hogy kicseréljem benne. Olyan szőkenősen megállapítom, hogy mindegyik kapcsoló a helyén van. Mi a... szösz?! Még sincs az egész házban áram. Megnyúlt az arcom a meglepetéstől, a tehetetlenségtől. Csapdában éreztem magam, a hálózat csapdájában. Egyből a villanyszerelőt szidtam, biztos, hogy valamit nem vett észre, és most beütött a krach. Nyúltam a mobilomért, hogy megmondjam neki jól a magamét, de rájöttem, hogy lemerült a telóm. Na, most megúszta! - gondoltam. Bent leültem, és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Kinéztem az utcára, a többi szomszéd is a villanyszekrényében matatott. Talán még-
