Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-06-01 / 6. szám

20 GENERÁCIÓKON ÁT A régi tanyavilág öröksége Susán Janka | Fotó: Juhász Luca Cseresznyéspusztán jártunk, ami né­hány kilométerre található Pakstól, és valószínűleg a legtöbb embernek az erdei iskola jut róla eszébe, ahol minden évben sok-sok diák tábo­rozik, már az óvodásoktól kezdve. A település szerkezete erősen ta­golt, a három elkülönülő rész között nagyobb földek vannak, ami való­színűleg a mezőgazdasági területek művelése miatt alakult így, a régi tanyavilág örökségeként. Jelenleg az állandó lakosok száma kilencven körüli, de külföldről is többen vettek már itt házat, a távoli Ausztráliától kezdve Hollandiáig, és persze Né­metországból is. Még most is van olyan része, ahol nincsen vezetékes ivóvíz, és a telefonos lefedettséggel is gondok vannak. Cserébe azonban, aki itt él, az távol kerül a zsúfoltság­tól, a mindennapok hajtásától, a nyu­galmat kapva a természet közelében. Beszélgetőpartnereim sem a fásult, megtört emberek közül valók voltak, és a közös céllal elvégzett munkák baráti csapatot kovácsoltak belőlük. Kapás Zoltán a Cseresznyéspusz­tai Részönkormányzat vezetője 2014 óta. Megtudtam tőle, hogy az erőmű építése előtt nagyon nagy elvándorlás volt a kistelepülésről. Jelenleg már csak 15 tősgyökeres él itt, az állandó lakosok száma ki­lencven körül mozog. A hetvenes évek elején vezették ki az áramot, és a nyolcvanas évek elején készült el betonút. Ezeknek a fejleszté­seknek köszönhető, hogy egyál­talán megmaradt a település, és most is vannak még megoldan­dó problémák bőven. Az egyik, hogy nincsen egy kisbolt sem ná­luk, mindenért be kell járni Paks­­ra, ami főleg az idősek számára gond, mert aki dolgozik, az úgyis autóval jár. Kedden és pénteken ezért mikrobusz jár be a városba, hogy el tudják intézni az ügyes­bajos dolgaikat. Szükségük lenne egy közösségi házra, ahol közös programokat tudnának szervezni. Az Európai Unió rendelete alap­ján a 2020-as évek elején meg kell oldaniuk, hogy minden háznál le­gyen vezetékes ivóvíz, mert a külső területekhez nem ér el a vezeték. Az itt élő gyerekek mindennapi iskolába jutását az önkormányzat megoldotta iskolajárat szervezé­sével. A 2013-ban felújított erdei iskola épülete 1961-ben közösségi munkában épült, Zoli elmondása szerint a legnagyobb tanulói lét­száma százötven fő lehetett, és volt, amikor két épületben mű­ködött. A lakótelepi iskola indu­lásakor azonban iskolaként nem üzemelt tovább, és mivel nem volt benne fűtés, ezért csak tavasztól őszig szerveztek ide programokat. A mostani korszerűsítés eredmé­nye, hogy egész évben lehet hasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom