Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-06-01 / 6. szám

GENERÁCIÓKON ÁT 21 nálni az épületet. A település kö­zösségi programjait is itt szokták megtartani, de ehhez jó előre le kell foglalni az időpontot. Az erdei iskolát a Paksi Közműve­lődési Nonprofit Kft. működteti. Szoó István az iskola gondnoka, ám Csöpike, a felesége is sokat segít az épület körüli teendők el­végzésében férjének. Beszélge­tésünkkor éppen egy festőtábor résztvevői köszöntek el tőle. Az is­kolához közel laknak, így bármi gond felmerül, könnyű őket elérni, és mindig megoldják a helyzetet. Csöpike négy éve ment nyugdíj­ba az atomerőműből, ahol a Jóléti Osztályon dolgozott, így sokan ismerik az erőműben is. Salgótar­jánból jöttek Paksra, és már 1983- ban megvették azt a tanyát, amit aztán lebontottak, és a helyére fel­építették a házukat, huszonöt éve költöztek ki Cseresznyéspusztára. Azt mondja, hogy az itteni nyugal­mat és biztonságot nem cserélné el semmiért. Amikor még koráb­ban a fia diszkóba járt, azt bizony jól meg kellett szervezni, de azt is megoldották. A Cseresznyéskert Erdei Iskola programmoduljainak elkészíté­sében, minősíttetésében és az itt elindított Családi nap programso­rozat kitalálásában, szervezésében és lebonyolításában dolgozott Sáfrány Szilvi és férje, Laci. Szilvi az itteni élővilágról szóló modult írta meg, amely kisiskolásoktól az ötö­dik-hatodik évfolyamosokig hasz­nálható fel, majd a gyógynövé­nyekről is készített egyet. Mindjárt sorolja is az itteni gyógynövénye­ket: galagonya, bodza, szappanfű, csalán stb. Laci csillagászati isme­retekből állított össze egy modult. A város fényeitől messzebb még a csillagok is fényesebben látsza­nak, több csillagot, bolygót lehet megfigyelni. Az ideérkező gyere­keknek ezekből a modulokból is válogathatnak a pedagógusok, az itteni programjaik ezekből fog­nak összeállni. A családi napok azzal a céllal indultak, hogy meg­ismertessék a paksiakkal az erdei iskolát, az itteni lehetőségeket. Olyan sikeresek lettek, hogy már csoportbontáson gondolkodtak, volt, hogy százan vettek részt raj­ta. A foglalkozásokat havonta tar­tották, és egész évre felépítették a természet bemutatását. Nagy sétákon, de ugyanazon az útvona­lon nézték meg, hogyan változnak a fák, a bokrok, a virágok, gom­csak sima tejből készített, hanem a laktózérzékenyekre, ételallergiás gyerekekre is gondolt. Ilyen más rendezvényen nincs. A beszélgetés alatt felmentünk a madármegfigyelő toronyba, majd körbesétáltunk az udvaron, ahol szinte mindent Sáfrány Laci készí­tett, a kerítéstől a baglyos kapuig és biciklitárolóig. Az udvar hát­só részén található egy különle­ges kis építmény: a bogárhotel. Ebben terméseket, természetes anyagokat helyeztek el, így olyan rovarok is meg tudnak telepedni, amelyeknek nem igazán kedvez a környék. A „bogárházikóban" az­bák az idő múlásával, az évsza­kok váltakozásával. Megfigyelték például, hogy a galagonya a múlt hónapban még teljesen kopasz volt, most pedig már kis levelek vannak rajta, legközelebbre pe­dig már virágba borult. Ezeken a családi napokon mindig készült valamilyen finomság a résztvevők megvendégelésére, amelyek el­készítését Kapás Zoli intézte. Szilvi lelkesen meséli, hogy ő ilyen oda­figyeléssel máshol még nem talál­kozott, mert Zoli tejbegrízt nem­tán a gyerekek meg tudják figyelni a bogarak életterét, életciklusait. Az udvaron van most már röplab­da-, lábteniszpálya és egy ping­pongasztal is. Az iskola mögött kezdődik az erdő, ahol indulhatnak a felfedezések, esetleg zseblámpás éjszakai túrák, ahol a mécsvirágok tényleg szinte mécsesként világítanak, és erről saját szemükkel győződhetnek meg az ideérkező gyerekek, nem monitoron keresztül, mint a virtu­ális világban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom