Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-05-01 / 5. szám

34

DIÁKSZEM

„Felelős lettél azért, amit megszelídítettél"

Felelősség. Annyiszor dobálózunk ezzel a kis ártatlan szóval, annyiszor vonjuk vele kérdőre embertársainkat, oktatjuk vele a fiatalabb generációt. De mit is jelent ez valójában? Diákszerzőink elgondolkodtak a témán.

Dicsérdi Liza

A felelősség egyesek szerint a szabadsággal, míg mások szerint az önállósággal egyenlő. Az ember azt hinné, hogy ez a kettő egy és ugyanaz. Mielőtt nekiálltam volna a cikknek, megkérdeztem anyukámat, hogy ő mit gondol erről. Egy kis gondolkodás után egy rövid, mégis sokatmondó választ kaptam tőle. „Kis herceg."

Bár már régen olvastam, mégis egyből tudtam, hogy Antoine de Saint-Exupéry könyvére gondol. Rögtön rákerestem a neten, és beleolvastam a témához kapcsolódó részbe. A sorok között gyakran akaratlanul is a már ismerős kérdéseket tettem fel, leginkább magamnak. Miért akarja a róka, hogy megszelídítsék? Egyáltalán a „szelídség" ugyanazt jelenti a rókánál, mint az embernél? Mi köze van ennek a felelősségez? Nem sokkal később megértettem, pontosan azután, hogy a fiú eleget tett a róka könyörgésének.

„De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..." Tehát innentől kezdve felelősséggel tartoznak egymásért, mondhatjuk barátok lettek. De egyedül csak a barátainkért tartozunk felelősséggel? És mi a helyzet az ismeretlen emberekkel? Semmi közünk hozzájuk? Nem feltétlenül. Az orvosok, a rendőrök, a tűzoltók, a pedagógusok és bárki, aki munkája során emberi kapcsolatokat létesít, egész életét arra teszi fel, hogy vigyázzon ránk, segítsen rajtunk/nekünk. Nekik igenis sok közük van akár egy idegen emberhez is. Mindezek mellet gondoljunk csak bele pusztán a hétköznapi dolgokba. Gondoljunk a házunkra, a településre, ahol élünk, az utcára, amin mindennap végigmegyünk, a virágokkal teli parkra, amit talán nap mint nap meglátogatunk és az épületre, ahova reggelenként dolgozni indulunk. Ez mind a mi környezetünk, amit óvni kell, tisztán, épen és egészségesen kell tartani. Bármilyen furcsa ez is egyfajta felelősség. Milyen jó is lenne, ha minden ember ezt figyelembe tudná venni, és felelősségteljes életet tudna élni. Jó, persze próbáljunk meg így élni, és segítsünk másokon. De nekünk ez miért jó?

Aki felelősségteljes, az sok más tulajdonsággal is gazdagodhat. Előfordulhat, hogy később majd a korrekt, lelkiismeretes, szavahihető, becsületes, tisztességes, rendes, jóravaló és legfőképp meg-