Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-02-01 / 2. szám
2016. február mym paksi atomerőmű Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak „Pályám során sok szép feladat megvalósításának részese lehettem, egy rövid időszakot eltekintve kellemes élményeim és emlékeim vannak az eltelt közel 35 évről. Az elért sikerek mindig ösztönzőleg hatottak és hatnak rám mind a mai napig. Szeretem a munkámat, kollégáimat, és a munkatársak is szívesen fordulnak hozzám. Értéknek tartom az idősebbek munkatapasztalatát, imádom a fiatalok lendületét, szerintem a kettő együttese a sikeres munka záloga”. Rovatunkban ezúttal Bíróné Nyers Tünde, az erőmű humánpolitikai munkatársa idézi fel pályafutását.- Mióta dolgozol az erőműben? Itt kezdted a pályafutásod?- 1977-ben végeztem a Pécsi Tanárképző Főiskola orosz-pedagógia szakán. Ezt követően 4 évig Szászváron, a szülőfalumban tanítottam felső tagozatban. Az erőműbe egy szerencsés véletlen folytán kerültem, és 1981. augusztus 17-én az akkori ERBE Üzembehelyezési Főosztályán mint orosz nyelvű tolmács-fordító kezdtem el dolgozni.- Hogyan jellemeznéd ezt a kezdeti időszakot? Mit jelentett számodra atomerőműben dolgozni ebben az időszakban?- Büszke voltam, és ma is az vagyok arra, hogy itt dolgozhatom! Furcsa, de semmivel sem összehasonlítható érzést jelentett egy falusi, 300 fős kisiskola közegéből az ország egyetlen atomerőművének grandiózus építkezésére kerülni! Nagyon szép, tanulással teli időszak következett, hisz a műszaki nyelvet meg kellett tanulni. Az üzembe helyező fiúknak sokat köszönhetek, hogy a szakági értekezleteken a „kismegszakító”, „a fesz alá helyezés” értelmet nyertek, és a „gatyaidom” lefordítása is sikerült. Tanulás szempontjából nagyon sokat jelentettek a kiküldetések, ahol mi, tolmácsok is sokat tanulhattunk, gondolok itt például a gazdasági-társadalmi viszonyok változásából megjelenő új kifejezésekre vagy az informatikai fogalmak megtanulására.- Hogyan alakult a pályád a későbbiekben?- Gyakorlatilag a Paksi Atomerőmű Vállalat (PAV) a 3. munkahelyem, ahová 1985. november 1-jén, áthelyezéssel kerültem műszaki tolmács-fordítóként. Munkám mellett az Energetikai Szakközépiskola és Kollégiumban (ESZI) 1986- tól, óraadóként két évig taníthattam orosz nyelvre a diákokat, akik közül mára sokakat már kollégaként üdvözölhetek, szakmai sikereiknek örülhetek. 1990-ben a tolmács csoport vezetőjeként dolgoztam, csoportunk koordinálta a külsős német, angol, francia nyelvű fordítókat is. Innen mentem el szülési szabadságra 1991- ben. A tolmács csoport megszűnésével, a gyest követően 1994-ben először műszaki ügyintézőként sikerült újból munkába állnom. Egy belső pályázat elnyerésével kerültem humán területre, személyügyi szervező munkakörbe. Ezen a területen képeztem magamat tovább. 1996-ban személyügyi ügyintéző, 2002-ben felsőfokú személyügyi gazdálkodó szakképesítést szereztem. 1999-ben angol C típusú nyelvvizsgát tettem. A humán területen belül az eltelt évek során foglalkoztam alkalmassági vizsgálatok, szakrendelések szervezésével, üdülésekkel, pénztárakkal (Vitamin, önsegélyző és nyugdíjpénztárak), de a VBKJ-rendszer bevezetésének, majd működtetésének is részese lehettem. A Jóléti Osztályon eltöltött 14 évet követőn 2014 májusában kerültem át a Személyzetfejlesztési Csoporthoz. Remek feladatokat kaptam, hisz három sikeres pályázatot tudhatunk magunk mögött: 2014. évben „Családbarát Vállalat” és „Kerékpárosbarát Munkahely” lettünk, 2015-ben pedig ismételten elnyertük a „Családbarát Munkahely” címet. Üde színfoltjai munkámnak az Egészségközpontunk által szervezett Egészség Kuckó programjai, a nyári táborok, ahol nagyon sok, kedves gyermeket ismerhettem meg, akikkel mindig öröm találkozni. Az, hogy munkám kapcsán gyerekekkel is foglalkozhatom, új energiákkal tölt fel.- Mesélnél egy kicsit a családodról? Hobbi, szabadidő?- Férjem a Villamos Installációs Osztály művezetőjeként dolgozott, már nyugdíjas. Két gyermeket hozott a házasságba. Annamari Németországban él családjával, kisfiúk most múlt egyéves. Jancsi az ESZI-ben végzett, technológus mérnökként dolgozik a Nukleáris Üzemanyag Osztályon. Közös gyermekünk, Bianka szintén az ESZI tanulója volt, idegen nyelvi titkárként végzett. Jelenleg a Paksi Járási Hivatal Foglalkoztatási Osztályán dolgozik igazgatási és ügyfélszolgálati ügyintézőként. Szeretném, ha a családi hagyományt követve ő is az erőműben dolgozhatna, hisz jó példa számára családunk, akinek tagjai együtt eddig már közel 70 évet dolgoztak az erőműben. Az élet nagy ajándéka, hogy még él édesanyám, akinek nagyon sokat köszönhetek, köszönhetünk. Szabadidőmben szívesen foglalkozom két cicánkkal, kutyusunkkal és az idegen nyelvekkel. Jó 10 éve már, hogy különböző témákban írásaim jelennek meg az Atomerőmű újságban, ez szintén kedvenc foglalatosságom, és rövid ideig a nyugdíjasportálon is jelentek meg írásaim. Jelesebb alkalmakkor meglepem kollégáimat versikékkel, amiket ők nagy szeretettel fogadnak.- Mik a terveid a jövőre nézve?- Nagyon várom már, hogy végre nyugdíjba mehessek, de ez a nappalis tanulmányok miatt legkorábban csak 2017- ben válik esedékessé. Sok szép feladatot kívánok hát magamnak, hogy ez az idő mihamarabb elrepüljön. Vannak még kimondott és kimondatlan vágyaim, terveim, de a titkos vágyakat nem szabad kimondani, mert akkor nem teljesülnek, így hát én sem szólok most itt róluk.- Egy utolsó, de nagyon fontos kérdés: mi számodra a legfontosabb dolog az életedben?- Boldogságban, biztonságban és tevékenyen élni! Orbán Ottilia el-KÉP-esztő Szösszenetek és sztorik az erőmű egykori mindennapjaiból „Hagyományainkhoz híven mindig szívesen segítünk az arra rászorulóknak. így most is komoly összetett segítséget nyújtottunk a városi Vízműnek a dorogi kutak vízminőségének ellenőrzésével, a mechanikai tisztítási eljárások technológiájának felülvizsgálatával és a próbaüzem valamint az átadás-átvételi eljárás során lévő bonyodalmak megoldásában - főleg tanáccsal.” (Forrás: 1980-as szocialista brigádnapló) Orbán Ottilia KOMPLEX MŰSZAKI SEGÍTSÉG
