Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-12-01 / 12. szám

Tóth Márton | fotó: internet Fény. Hogy is lehet ezt a szót, fogalmat összehozni a sporttal? Persze, az élsport a népszerű­ségről, sikerről, csillogásról, a rivaldafényről szól. De egyszer a sportkarrier is véget ér, és ekkor, kilépve a fényről is helyt kell állni az életben. Sportolóvá válás Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek kipróbálják magukat a sportban, és eltöltsenek ebben a világban minimum pár évet, hiszen ez az időszak az egész életükre kihat. A jótékony hatásairól sokat hallani, ám tapasztalatból mond­hatom, hogy az ekkor megszerzett kitartás, küzdeni akarás a későbbi, civil karrierben is előnyt jelent. Minden gyerek más, csakúgy, mint minden sportág. Egyes sportokat már korán el lehet kezdeni (pl. tor­na, úszás), ám vannak olyan moz­gásformák, amelyek már igényel­nek egy bizonyos előképzettséget, mozgáskoordinációt. Bármelyik mellett is döntsön a gyerek (illetve szülő), fontos, hogy szeresse azt, amit csinál. Ebben az edzőn kívül a csapatnak, a közösségnek is fon­tos szerep jut. Miután kialakult az edzésre járás rendszere és beállt a tanulás-edzés aránya, a középisko­la végéig gond nélkül össze lehet egyeztetni az iskolát a sporttal. Élsport A legtöbb sportágban 18 éves kor után ér el az ember a teljesítőké­pessége csúcsára, ám ez az az idő­szak, amikor dilemma elé kerül a sportoló: sport vagy tanulás. A ket­tő nem zárja ki egymást, de jelentő­sen befolyásolja. Ebben a korban, kilépve a felnőttek közé, ha valaki sikeres szeretne lenni, annak kőke­ményen bele kell állnia a munkába, napi két edzéssel, edzőtáborokkal. Túl a sporton 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom