Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-12-01 / 12. szám
SPORT 35 Ezt a döntést sokaknál segíti az addigi eredményesség; egy sikeres utánpótláskor után inkább hajlik a profi karrierre a fiatal. Ezeket az éveket a sportnak kell alárendelni, ám nem szabad elhanyagolni a tanulást sem. Ebben az edzőnek és a szülőknek is nagyon fontos szerepe van, hiszen azt azért tudni kell, hogy nem mindenkiből lehet olimpiai bajnok, és utána „jönnek a bús napok", mint azt egykori tanárom mondogatta, ha nem készültünk az órájára. Tehát a sport által felszedett kitartást és szorgalmat ezekben az esztendőkben az iskolapadban is lehet és véleményem szerint kell is hasznosítani, hogy ne jöjjenek el azok a bizonyos bús napok. Kilépés a burokból És talán ez a legnehezebb, kilépni az élsportból. Nem a sportból, hanem abból a rendszerből, amelyben addig élt az ember. Beállt napi ritmus, versenyek, pihenőidőszakok, az a közeg és szabadságérzés, amely után a reggel 8-tól délután 4-ig való irodában üléstől és beosztott szabadságoktól a legtöbb sportoló tart és viszolyog. Nem beszélve arról, hogy amíg az ember sportolt, addig a korosztálya, barátai, osztálytársai a civil életben haladtak előre, ami okozhat egyfajta frusztrációt is. Én is éreztem, hogy amíg kajak-kenusként a versenyekre készültem, addig a barátaim szépen lépegettek előre a ranglétrán, ki egy bankban, ki orvosként, ki mérnökként, kinek a vállalkozása ívelt felfelé. Tudtam, hogy az élsportot nem lehet egy életen át űzni, nem ebben fogok megöregedni. Sokszor tettem fel a kérdést magamnak: mi lesz utána? Ha abbahagyom, akkor ott fogom elkezdeni a civil életet, ahol a többiek 10 éve tartottak? Sok sportoló nehezen zárja le az élsportot, hiszen az addigi kiemelt figyelem, életritmus helyett valami teljesen új kezdődik, amiben a többségnek még nincs tapasztalata. Vajon ott is jó lesz? Ott is lehet sikeres? Szerintem akkor kell kilépni ebből a világból, amikor az ember már nem hisz abban, hogy eredményes lehet, csak a biztos pontok miatt marad benne a sportágban. Ezzel kitolja a valószínűleg élete végéig tartó pályafutásának megkezdését. Én 28 évesen ültem be az irodába, és a kezdeti hónapok után gyorsan beleszoktam ebbe a világba is. A sportolói múlt ráadásul olyan tulajdonságokkal is teleaggatott, amelyet ebben a közegben is alkalmazni tudok, átsegít a felmerülő nehézségeken. A sportolók sokszor reflektorfényben vannak, ám ennek lezárultával egy új élet kezdődik. Ennek az átmenetnek megvannak a veszélyei, ám aki tudatosan készül rá, az a mögötte hagyott évekből profitálva újra a fény felé törhet. Csak kitartás és kemény munka kell hozzá.
