Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-10-01 / 10. szám
OSZTÁLYTABLÓ 31 Pályakezdőként 2003 novemberében helyezkedett el a Paksi Atomerőműben a nem sokkal korábban indult üzemidő-hosszabbítási projekt állományában. A blokkok üzemidejének meghosszabbítása városunk, régiónk, sőt az egész ország szempontjából is rendkívül fontos feladat. Sokakban nem is realizálódott, hogy a projekt nélkül már két blokk állna és hamarosan a másik kettőt is leállítanák. El lehet képzelni, mit jelent egy városnak, ha megszűnik a legfontosabb munkáltató, gondoljunk csak Komlóra, Miskolcra. Büszke arra, hogy ebben tevékenyen részt vállalhatott és azóta is - az idő közben Üzemidő-hosszabbítási Végrehajtási Kiemelt Projektté alakult - szervezetnél tevékenykedik. Úgy érzi, hogy ő is hozzájárult az 1. és a 2. blokk üzemidő-hosszabbítási engedélyének megszerzéséhez. A kezdetek óta titkársági feladatokat lát el, de ahogy mondja, a klasszikus adminisztrációs és kommunikációs Lovas Katalin műszaki szakértő tevékenységen túl feladatai közé tartozik a szerződéses adatbázis karbantartása, az SAP-val kapcsolatos feladatok végrehajtása is, mint például megrendelések és teljesítésigazolások rögzítése, statisztikák készítése. Ezen kívül - a projektjellegéből adódóan - a rendszeres hazai és külföldi szakértői csoportok fogadásával összefüggő szervezési feladatok is rá hárulnak, mellyel szívesen foglalkozik. Néhány hónapja a Nukleáris Főosztály titkársági feladatainak elvégzésével is megbízták. Katalin szülei is a Paksi Atomerőműben dolgoztak hosszú éveken át, majd a társaságtól vonultak nyugdíjba. Vőlegénye és testvére is erőműves dolgozók, igazi erőműves dinasztia. Katalin számára a festészet jelenti az igazi kikapcsolódást. Rögtön hozzá is teszi, hogy minden egyes alkotás egyben kihívás is. A pályázatokon való részvétel pedig segít a művésztársadalomban való beilleszkedésben. Úgy érzi, hogy mindig munkálkodik valami, egyfajta vágyakozás arra, hogy új festészettechnikai fogásokkal bővítse a már meglévő módszertanát. Ezzel együtt lehetőséget kaphat arra, hogy az élete folyamán valami kivételeset alkosson, valami egyedit hozzon létre. Gyerekkora Pakshoz köti, hiszen itt született 1968-ban, majd itt járt általános iskolába is. A pályaválasztáskor a szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolát jelölte meg, ahol gépszerelő-karbantartó végzettséget szerzett. A sorkatonai szolgálat letöltése után, 1990- ben került kapcsolatba a Paksi Atomerőművel. Annak idején egy évig a Karbantartási Igazgatóságon, majd 1991- től az Üzemviteli Igazgatóságon dolgozott, volt gépész, operátor és főgépész is. Időközben a továbbtanulás mellett döntött, a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kar gépészmérnök képzését végezte el karbantartástervező szakirányon. Tíz év elteltével, 2001-től a Turbina Osztályon technológusmérnökként folytatta pályáját, és ezzel párhuzamosan a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán pénzügyi szakirányú képzésen vett részt. Az Üzemidő-hosszabbítási Projekt (ÜHP) kollektívájához 2003-ban csatlakozott. A projektfeladatok és a struktúra megismerése, majd a feladatelosztás után - amely azért elég sok időt igénybe vett, mondja - a projektterv nagyobb Wiszthaller Zoltán műszaki szakértő feladatai közül ő a karbantartás-hatékonyság monitorozása (KEIM) és az ASME Code Section III, XI és OM Code (napjainkban MSZ 27000-es szabványsorozat néven ismert) bevezetésével kapcsolatos feladatokkal kezdett foglalkozni. Emellett az ÜH műszaki-tudományos háttértámogató tevékenységet ellátó (TSO) szervezet feladatainak koordinálását és a projektterv végrehajtási szakaszában az ÜPI-terjedelembe tartozó berendezések állapotfelmérését és értékelését végezte, továbbá az építész szakterület ÜH vonzatú feladatainak végrehajtásában működött közre. Zoltán a sokévi tanulás után, az Üzemidő-hosszabbítási Projektnél szerzett tudásra alapozva 2013-ban úgy döntött, hogy beiratkozik a Dunaújvárosi Főiskola élettartam-gazdálkodás szakirányú képzésére, melyet 2015-ben sikervizsgával zárt. Feleségével 1991-ben házasodtak öszsze. Két gyermekük van: Bence 20 éves, jelenleg a győri Széchenyi István Egyetem hallgatója, Blanka 16 éves, aki az Energetikai Szakgimnázium (ESZI) harmadéves tanulója. Zoltán a szabadidejét legfőképp családi, időnként szűkebb baráti körben tölti, amikor ideje engedi, lemegy a Dunára, élvezi a túlsó parti homokzátony nyújtotta pihenési lehetőséget, a természet közelségét. Mostanában szívesen kerékpározik is, bár úgy érzi, ezen a téren van még fejlődnivalója, eddig csak Paks közvetlen környezetét járta be.
