Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-10-01 / 10. szám

OSZTÁLYTABLÓ 31 Pályakezdőként 2003 novemberében helyezkedett el a Paksi Atomerőmű­ben a nem sokkal korábban indult üzemidő-hosszabbítási projekt állo­mányában. A blokkok üzemidejének meghosszabbítása városunk, régiónk, sőt az egész ország szempontjából is rendkívül fontos feladat. Sokakban nem is realizálódott, hogy a projekt nélkül már két blokk állna és hamaro­san a másik kettőt is leállítanák. El le­het képzelni, mit jelent egy városnak, ha megszűnik a legfontosabb mun­káltató, gondoljunk csak Komlóra, Miskolcra. Büszke arra, hogy ebben tevékenyen részt vállalhatott és azóta is - az idő közben Üzemidő-hosszab­bítási Végrehajtási Kiemelt Projektté alakult - szervezetnél tevékenykedik. Úgy érzi, hogy ő is hozzájárult az 1. és a 2. blokk üzemidő-hosszabbítá­si engedélyének megszerzéséhez. A kezdetek óta titkársági feladatokat lát el, de ahogy mondja, a klasszikus adminisztrációs és kommunikációs Lovas Katalin műszaki szakértő tevékenységen túl feladatai közé tar­tozik a szerződéses adatbázis kar­bantartása, az SAP-val kapcsolatos feladatok végrehajtása is, mint pél­dául megrendelések és teljesítésiga­zolások rögzítése, statisztikák készí­tése. Ezen kívül - a projektjellegéből adódóan - a rendszeres hazai és kül­földi szakértői csoportok fogadásával összefüggő szervezési feladatok is rá hárulnak, mellyel szívesen foglalkozik. Néhány hónapja a Nukleáris Főosztály titkársági feladatainak elvégzésével is megbízták. Katalin szülei is a Paksi Atomerőmű­ben dolgoztak hosszú éveken át, majd a társaságtól vonultak nyugdíjba. Vő­legénye és testvére is erőműves dol­gozók, igazi erőműves dinasztia. Katalin számára a festészet jelenti az igazi kikapcsolódást. Rögtön hozzá is teszi, hogy minden egyes alkotás egyben kihívás is. A pályázatokon való részvétel pedig segít a művésztársa­dalomban való beilleszkedésben. Úgy érzi, hogy mindig munkálkodik vala­mi, egyfajta vágyakozás arra, hogy új festészettechnikai fogásokkal bővítse a már meglévő módszertanát. Ezzel együtt lehetőséget kaphat arra, hogy az élete folyamán valami kivételeset alkosson, valami egyedit hozzon létre. Gyerekkora Pakshoz köti, hiszen itt született 1968-ban, majd itt járt általá­nos iskolába is. A pályaválasztáskor a szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki Szak­­középiskolát jelölte meg, ahol gépsze­relő-karbantartó végzettséget szerzett. A sorkatonai szolgálat letöltése után, 1990- ben került kapcsolatba a Paksi Atomerőművel. Annak idején egy évig a Karbantartási Igazgatóságon, majd 1991- től az Üzemviteli Igazgatóságon dolgozott, volt gépész, operátor és fő­gépész is. Időközben a továbbtanulás mellett döntött, a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kar gépészmér­nök képzését végezte el karbantartás­tervező szakirányon. Tíz év elteltével, 2001-től a Turbina Osztályon technológusmérnökként folytatta pályáját, és ezzel párhuzamo­san a Pécsi Tudományegyetem Köz­gazdaságtudományi Karán pénzügyi szakirányú képzésen vett részt. Az Üzemidő-hosszabbítási Projekt (ÜHP) kollektívájához 2003-ban csatlakozott. A projektfeladatok és a struktúra meg­ismerése, majd a feladatelosztás után - amely azért elég sok időt igénybe vett, mondja - a projektterv nagyobb Wiszthaller Zoltán műszaki szakértő feladatai közül ő a karbantartás-ha­tékonyság monitorozása (KEIM) és az ASME Code Section III, XI és OM Code (napjainkban MSZ 27000-es szabványsorozat néven ismert) beve­zetésével kapcsolatos feladatokkal kezdett foglalkozni. Emellett az ÜH műszaki-tudományos háttértámoga­tó tevékenységet ellátó (TSO) szer­vezet feladatainak koordinálását és a projektterv végrehajtási szakaszában az ÜPI-terjedelembe tartozó berende­zések állapotfelmérését és értékelését végezte, továbbá az építész szakterület ÜH vonzatú feladatainak végrehajtásá­ban működött közre. Zoltán a sokévi tanulás után, az Üzem­idő-hosszabbítási Projektnél szerzett tudásra alapozva 2013-ban úgy dön­tött, hogy beiratkozik a Dunaújvárosi Főiskola élettartam-gazdálkodás szak­irányú képzésére, melyet 2015-ben si­kervizsgával zárt. Feleségével 1991-ben házasodtak ösz­­sze. Két gyermekük van: Bence 20 éves, jelenleg a győri Széchenyi István Egye­tem hallgatója, Blanka 16 éves, aki az Energetikai Szakgimnázium (ESZI) har­madéves tanulója. Zoltán a szabadidejét legfőképp csa­ládi, időnként szűkebb baráti körben tölti, amikor ideje engedi, lemegy a Dunára, élvezi a túlsó parti homokzá­tony nyújtotta pihenési lehetőséget, a természet közelségét. Mostanában szívesen kerékpározik is, bár úgy érzi, ezen a téren van még fejlődnivalója, eddig csak Paks közvetlen környezetét járta be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom