Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-10-01 / 10. szám

30 OSZTÁLYTABLÓ Üzemidő-hosszabbítás Végrehajtási Kiemelt Projekt Gyöngyösiné Nyúl Petra | Fotó: Bodajki Ákos A Budapesti Műszaki Egyetem Köz­lekedésmérnöki Karán 1983-ban tett sikeres államvizsgát, majd 2005-ben Master of Business Administration (MBA) szakképzettséget szerzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtu­dományi Egyetemen menedzsment, valamint minőség- és termelésme­nedzsment szakirányokon. A Paksi Atomerőmű a második munkahelye: 1985. november 1-jén (akkor még csak az 1-2. blokk üzemelt) helyez­kedett el a Külső Technológiai Osz­tályon technológusként, ahol 1989- től technológiai vezető beosztásba került. Az első Üzemidő-hosszabbí­tási (akkori nevén ÉHTN: Élettartam­hosszabbítás és Teljesítménynöve­lési) Projekt felállása, 2002 óta az ÜH-ért felelős alapító tagként erősíti a kollektívát. Kihívásnak tekintette a feladatot, megtiszteltetésnek érezte, hogy le­hetőséget kapott az erőmű hosszú távú üzemben tartása előfeltétele­inek megteremtését célzó munká­ban való részvételre. Katona Tamás projektvezető személye, a tárulkozó szakmai perspektíva és az újdonság varázsa motiválta. Az ÜH ötlete az USA-ból ered, mi­vel ott is záros (a mi harmincunktól eltérő negyven év) időtartamra szól az eredeti üzemeltetési engedély. A nyugat-európai szabályozás nem alkalmaz ilyen korlátot. Európai pél­da, szabályozás nem lévén az ame­rikai modell adaptálása tűnt megva­lósíthatónak. Feladatuk az eredeti szigorú biztonsági előírások betartá­sa mellett történő, 30 éven túli üze­meltetés feltételeit rögzítő új (20 éves) üzemeltetési engedély meg­szerzése volt. Első feladata az ASME (American Society of Mechanical Engineers) alapú anyagvizsgálati rendszer és technológiák, időszakos ellenőrzési programok (IEP) beveze­tésének előkészítése volt. Emellett a primer és szekunder köri vízvegyé­szeti technológiák felülvizsgálatával Feil Béla főtechnológus és a korszerűsítés megalapozásának koordinálásával foglalkozott. Az 1-4. blokki konténmentek és biztonsági osztályba sorolt épületek szilárdsági számítása és fáradásos élettartam­­korlát-elemzése tárgyú munkákat koordinálta. Folyamatosan menedzseli az ÜH- megvalósítás átfogó műszaki támo­gatását végző szakértői testületek (később Műszaki Konzulens) szer­ződéseit és egyben ő a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) he­lyi ÜH-felelőse is. A NAÜ pilotpro­­jektként kezeli a paksi ÜH-t, mint első ilyen európai, illetve VVER-projektet. Műszaki kooperációs projektje kere­tében biztosítja a vezető nemzetközi tapasztalatok megismerését, szakér­tőket küld munkájuk támogatására. Nemzetközi kutatási projektet hir­detett 2010-ben ún. második (SLR: subsequent licence renewal 50, ill. 60 éven túli üzem!) ÜH feltételei ki­dolgozásának műszaki támogatása céljából. Munkája során sok nagy tudású, példaképnek tekinthető szakember­rel, a szakma hazai és nemzetközi szaktekintélyeivel került kapcsolatba, széles műszaki horizontot, érdekes tudományágakat ismerhetett meg. Hangsúlyozza, hogy 40 éves szovjet tervek alapján 30 éve épült blokkok- ma érvényes, anno nem is sejthető- amerikai és európai szabványok­nak való megfelelőségét kellett iga­zolni. (Autós hasonlattal élve, a 30 éves műszaki vizsgán működőképes ABS-, ESP- és légzsákkal felszerelt járművet kellett prezentálni.) Ilyen követelményrendszer mellett termé­szetesen jelentkeztek apró nehéz­ségek, melyek izgalmas feladatokat, folyamatos kihívást jelentettek. Két blokk már az új üzemeltetési enge­dély birtokában üzemel. Nap mint nap 3000 ember a legnagyobb ter­mészetességgel jár be dolgozni az erőműbe, pedig sikeres ÜH nélkül sokan már máshova járnának. A pro­jektbe bedolgozott a cég szinte min­den szervezete, de az új engedélyek megszerzése a projekt felelőssége volt. A projekt sikere további 20 évre megbízható, környezetbarát, olcsó, társadalmilag elfogadott kockázattal járó villamosenergia-ellátást jelent az országnak, miközben egyes kelet­európai országok WER 440 blokkjait leállították, Fukushima után pedig a németek feladnák a nukleáris techni­kát. A munkahelyek megőrzése, a te­lephely fennmaradása, a paksi nuk­leáris potenciál fejlesztése közvetlen környezetünk fejlődésének a záloga. A tulajdonosnak pedig virágzó be­fektetés az üzemidő-hosszabbítás. „Két engedéllyel a zsebünkben (két hónappal a - jó eséllyel várható - 3. kiadása előtt) büszkén elmondhat­juk, hogy valamit letettünk az asztal­ra, valami jelentőséggel bíró dolog­nak lehettünk részesei." Béla felesége pedagógus. Két fia van, az egyik végzős a BME Gépész Kar mester képzésén, a másik har­madikos az Óbudai Egyetem Gépész Karán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom