Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-10-01 / 10. szám

OKTATÁS - 30 ÉVES AZ ESZI

9

ballagásra. Az erőműből közvetlenül a sportcsarnokba rohantam, ahol az atomerőmű-gépészek osztályfőnöke, egykori tanítványom, Tóth tanár úr (Tocek) karolt át, és segített le a lépcsősoron, egyedül biztos összeestem volna. A tanítványaim mindig segítségemre voltak, sikeres életútjuk, eredményeik adták számomra az erőt a nehézségek leküzdésére. Jóleső érzés, hogy az ügyeletes mérnökök közül négyen az ESZI- ben, illetve a BME paksi képzésén végezték tanulmányaikat: Mészáros János, Csiba Tamás, Kábái Péter és Kiss Tamás Ágoston.

Az ESZI életének talán legnehezebb feladata jutott részemül, válságmenedzser voltam. Az ESZI vezetésére, a szakközépiskola jogi státuszának tisztázására, az intézményfenntartói feladatok átadásának előkészítésére 2000. április 25-én kaptam megbízatást. Attól kezdve nem volt pihenés, nyitástól zárásig dolgoztunk az iskolában. A »Paksi Atomerőmű« Műszaki Szakközépiskola és Kollégium módosított működési engedélyét a főjegyző 2000. augusztus 22-én adta ki, és szeptembertől már Hideg László igazgató úr vezetésével indult a 2000/2001-es tanév. Egy csoportos létszámleépítés nem a leghálásabb feladat, még akkor sem, ha magasztos cél, a szakközépiskolai képzés fennmaradásának és több ezer egykori és leendő diák tanulmányi lehetőségének érdekében történik is. Az atomerőmű vezetése támogatta a méltányos eljárást, és egykori kollégáim munkaszerződéseit 2001. július

1-jével a már alapítványi fenntartású szakközépiskola igazgatója, Ronczyk Tibor jegyezte. Jó kezekbe került a staféta."

Ronczyk Tibor (2001-2007)

Szabó Béla (2007-)

„Az ESZI-ben jó volt tanítani, mert a diákok többsége motivált volt. Egyszer két perccel előbb fejeztem volna be az órát, ekkor rám szóltak: Tanár úr, van még két perc, oldjunk meg még egy példát!

Az iskola életében fontos szerepet tölt be a sport, én is rendszeresen jártam a »keddi« futballra kollégáimmal. Ugyan már sokszor mellé pattogott a labda, de a mozgás öröme mindig felfrissített. Az első búcsúztatásom a sportcsarnokban történt, ahol annyi Sport szelettel ajándékoztak meg kollégáim, ahány tanuló volt az iskolában, közel hatszáz. A Sport szeleteket szétdobáltam a tiszteletemre megjelent kollégáim és diákok közé. Tanári pályafutásom egyik legmeghatóbb pillanata volt. Még kétszer búcsúztattak, hogy ugyan, menj már, de talán nem így volt, legalábbis remélem. Tanári hitvallásom: a tanulónak is lehet igaza, a világot az viszi előre, ha tanítvány végül is többet tud tanáránál. Ha nem így lenne, akkor még mindig a kőbalta tömegközpontjának kiszámítási módjaival foglalkoznánk."

„Az iskola tanulmányi helyzetét a diákközgyűlésen évente elemezzük, egyeztetjük a tantestület, az iskolavezetés és a diákok véleményét. 2008-ban egy ilyen alkalommal tettem egy olyan ígéretet, hogy amennyiben partnerek az iskola tanulmányi átlagának javításában, úgy plusz egy nap igazgatói szünetet velük egyeztetve fogok kiadni. Szavamon fogtak. Abban az évben közel egy tizedet javítottak az átlagon, és a tendencia azóta is folytatódik, az iskolai átlag folyamatosan emelkedik. Ha figyelembe vesszük, hogy 700 diák eredményének összesítéséből kapjuk meg az adatot, akkor különösen értékelnünk kell a mai, közel 4,0-es átlagot. Ennek értékét tovább növeli, hogy a 10. évfolyam végén aktuális országos kompetenciamérések értékelésében is kimagaslóak az eredményeink. Akár a matematikát, akár a szövegértést nézzük, a 2015-ös adatok alapján alig akad nálunk jobban teljesítő szakközépiskola (ma: szakgimnázium), de a miénkhez hasonló eredményeket elérő is kevés van."