Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-04-01 / 4. szám

2015. április *ÍWr „ _ mym paksi atomerőmű 19 Dunakömlődön indul a Waldorf óvoda és iskola Paks S Dunakömlődön indul szeptemberben az Oranyhal vjv Aranyhal Waldorf Egyesület óvodája és is-Waldorf^J kólája - jelentette be Süli János, Paks pol­gármestere és Boros-Zágon Fruzsina, az egyesület elnöke a kömlődi Faluházban tartott lakossági fórumon. A Waldorf intézmények a világban mindenhol szülői kezdeményezésre jönnek létre, az ő akaratuk és munkájuk teremti meg az ezen pedagó­gia szerint működő óvodákat, iskolákat és középiskolákat. Pakson is ez történt: az Aranyhal Waldorf Egyesületet idén januárban tíz család, egy Waldorf pedagógus, és két tapasztalt Waldorf szülő alapította azzal a cél­lal, hogy szeptemberben óvoda és iskola indulhasson a városban. Azóta további családok csatlakoztak, akik szintén részt vállalnak a munkából, az intézmény kereteinek megteremtéséből. Az alapítók ezek után keresni kezdték azt a helyet, amely megfelel az igen szerteágazó igényeknek: elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy iskola, természetközeli, szép és nagy udvarral, és olyan helyen van, ahol a tágabb közösség is örömmel fogadná a gyerekzsivajt. A keresés végül a Paksi Önkormányzat segítségével zárult, amely felajánlotta az egyesü­letnek, hogy kibérelheti a régi dunakömlődi általános iskolát, ami több, mint egy évtizede üresen áll. Az épületkomplexum különleges, régies hangulatával, ősfás udvarával, iskolai múltjával, csendes, védett fekvésé­vel minden szempontból ideális arra, hogy Waldorf intézmény működjön benne. Az Aranyhal Waldorf Egyesület azt tervezi, hogy egy óvodai csoportot, és várhatóan egy iskolai osztályt indít, előbbit minimum 15, maximum 25 fős vegyes csoporttal, utóbbit minimum 15, maximum 32 tanulóval. A felvételik áprilisban lesznek mindkettőhöz. A régi általános iskola épületét az elkövetkezendő hónapokban elkez­dik felújítani, a Waldorf intézmények igényeinek megfelelőre formázni, fokozatosan, ahogy nő az iskola. A munkában támogatók, és alapító szü­lők vesznek majd részt. A Waldorf intézményekben két dolog biztosan közös: szépek és hívoga­­tóak, ami az Aranyhal Waldorf esetében is remélhetőleg így lesz, és szer­vesen beépülnek annak a városi, falusi közösségnek az életébe, amelyik befogadja őket. „Nagyon reméljük, hogy a kömlődiek később is ugyan­olyan szeretettel fogadnak majd minket, mint most, és nagyon sok közös ünnep, rendezvény, bál és előadás, karácsonyi vásár, falunapok és szüreti fesztivál vár majd ránk” - mondta Boros-Zágon Fruzsina, az Aranyhal Waldorf Egyesület elnöke a terveket ismertető lakossági fórumon. További információt a Waldorf pedagógiáról, illetve a paksi kezde­ményezésről az „Aranyhal Waldorf Kezdeményezés Pakson és környé­kén” nevű Facebook-csoportban, illetve az aranyhalwaldorf@gmail.com e-mail címen kaphatnak az érdeklődők. PAV-os voltam... Régi fényképeket várunk Az Atomenergetikai Múzeum (AEM) az atomerő­mű építésével és üzemeltetésével kapcsolatos tár­gyi emlékek gyűjtése mellett gyűjteni kívánja a volt PAV-os dolgozók munkaidő utáni közösségi életével kapcsolatos fotóit is. Célja, hogy ez­zel értékként őrizze a munkahelyi közösség munkaidőn túli összetarto­zásának élményeit, emlékét, feltérképezze a dolgozók társadalmi életét, a munkahelyi kollektívák és családok közös rendezvényeit. Olyan fekete-fehér papírképek (negatívok) gyűjtését kezdtük el, amelyeken az atomerőmű dolgozóinak„PAV-os" időszakából baráti, bri­­gádi köreinek mindennapjai örökítődtek meg családi vagy közösségi körben. Olyan fényképeket várunk, amelyekről tudható, hogy kit ábrázol, hol, mikor, milyen esemény kapcsán. A fotókat szeretnénk személyesen, a múzeumban átvenni, vagy az alábbi címre kérjük beküldeni: Atomenergetikai Múzeum, 7031 Paks, Pf.: 71. Bővebb információt a 75/50-74-31-es telefonszámon nyújtunk. AEM Munkatársaink szabadidőben Kreatívan a mindennapokban Nagyobb ünnepek közeledtével a höl­gyek, háziasszonyok szívesen dekorál­ják lakásukat, munkahelyüket az ép­pen aktuális esemény hagyományos díszeivel, ezáltal is fokozva az ünnepi hangulatot. Most, így húsvét tájékán is ismét előkerülnek a színes-díszes tojá­sok és egyéb más dekorációk. Nincsen ez másként ERBE-s kolléganőnk­nél, Pellek Líviánál sem, aki jelenleg a Projekttámogató Osztályon dolgozik mint ügyviteli munkatárs. Lívia önmaga készíti ezen kis dísze­ket már nagyon régóta, de nemcsak karácsonyra, húsvétra készít dekoráció­kat, hanem barátait, családtagjait is elő­szeretettel lepi meg valamilyen nagyon kreatív, egyedi készítésű ajándékkal. Ké­zimunkás történetének kezdete gyerme­ke kétéves korára tehető, mikor is Lívia mindenképpen szeretett volna fiának egy ragyogóan feldíszített karácsonyfát varázsolni az albérleti lakásukba minimá­lis anyagi ráfordítással. így jött az ötlet, hogy nem feltétlen kell a díszeket drága pénzért megvenni a boltba, el lehet azo­kat készíteni otthon is, csak fantázia kell hozzá - no meg pár kindertojás belső doboza, és néhány ív fényes papír, ame­lyek segítségével fényes szaloncukrok, kis batyuk kerültek ki a kezei közül a fára. Innentől kezdve aztán szabad volt a pá­lya, ha kellett valamilyen dekoráció az iskolába vagy óvodába, Lívia készen állt megcsinálni azokat. Már nem csak deko­rációkat csinált, hanem ruhákat is varrt gyermekének, valamint farsangra jel­mezt is szívesen készített. Ezt követően már adott volt, hogy ha bármilyen ünnep közeledett, legyen az baráti, családi, név- vagy születésnap, vagy akár egy anyák napja, Lívia mindig valamilyen egyedi készítésű ajándékkal lepte meg szeretteit, pl. gyöngyökből fű­zött fával vagy épp ajtókopogtatóval. Ez­által biztos lehetett benne, hogy ajándé­ka nem egy tömegcikk, és az ünnepeltek is nagyobb becsben tartották és tartják a mai napig ezeket a kis meglepetéseket. Ma már olyan szinten kifinomult a kreati­vitása, hogy ha meglát akár egy függöny­díszt a boltban, már azon gondolkodik, hogy ugyan mit lehetne belőle alkotni? Függönydíszből történetesen nagyon szép és mutatós karácsonyfadíszt készí­tetttavaly, míg a játékboltokban kapható gipszkiöntő formákból, valamint bármi­lyen mintás szalvétából falra akasztha­tó képet alkotott. De ugyanígy készített már karácsonyra ajtódíszt is kolléganője irodájának ajtajára, mely olyannyira tet­szetős volt, hogy egy reggelre csak a hűlt helyét találták. Arra a kérdésre, hogy ha valaki önma­ga szeretne, mondjuk karácsonyi díszt készíteni, nagyjából milyen árral kalkulál­jon, Lívia elmondta, hogy kb. ezer forint­ból jön ki nagyjából négy nagyobb és két kisebb karácsonyi dísz, ami hópasztával lekent vagy flitterezéssel készült hunga­rocell formából áll. Húsvét táján például a mintásán, szí­nesen díszített tojások kapják a főszere­pet. E tojások szintén hungarocell, va­lamint különböző színű flitterek és mini gombostűk segítségével készülnek. Min­tázatuk általában egyedi, Lívia találja ki őket. Egy ilyen tojás elkészítése, ha a min­ta már előre ki van dolgozva, nagyjából két órát vesz igénybe. A készítés azonban nem kevés türelmet és nagyfokú odafi­gyelést, precizitást igényel, hogy a flitte­rek szépen fedjék egymást és a hungaro­cell se látszódjon ki. A tavalyi év folyamán eladásra is sok tojást készített, de mint mondta - és aki maga is kézimunkázik, az tudja jól -, egy-egy ilyen alkotásnak a legnagyobb értéke abban van, hogy azt az ember szívvel-lélekkel készíti, és a legnagyobb öröm az, ha másoknak is tetszik, amit al­kotott. Keszthelyi Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom