Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-01-01 / 1. szám
6 2015. január <Q> rnym paksi atomerőmű Térségi kitekintő Atomenergiáról - mindenkinek Könyvbemutató Rendhagyó esemény is helyet kapott az adventi udvar programpalettáján, hiszen itt mutatták be a „Tied a város" című könyvsorozat részeként megjelenő „Paks - gyerekeknek" című városismereti könyvet. A kiadvány szerzői Tóth Eszter a pécsi és Vassné Volf Klaudia a paksi polgármesteri hivatal építésze. A december 11-i könyvbemutatón Bodor Éva, a városi könyvtár megbízott igazgatója beszélgetett az alkotókkal. Kísérő programként pedagógusok tartottak foglalkozást gyerekeknek a könyv felhasználásával, közben mézeskalács-kóstoló és tea is várta a rendezvényre ellátogatókat a Reform Főzőklub jóvoltából. Klaudia régi vágya volt egy gyerekeknek szóló képes paksi könyv, ami összefüggéseiben mutatja be a várost, annak jelenét, működését, történetét, értékeit és közösségi jellegét. A szerző a könyv ötletével és koncepciójával a zsebében, egy véletlen kapcsán találkozott Tóth Eszterrel egy építészetoktatásról szóló rendezvényen. Az ismeretségnek közös munka, a színes paksi könyv lett az eredménye. A kétezer példányban megjelenő városismereti kötet az önkormányzat jóvoltából minden általános iskolába eljut közösségi használatra, hasznosítható kiegészítő tananyagként, de paksi szerzője különösen ajánlja a könyvet kalandos családi sétákra, közös nyomozásra is. A kiadványt az önkormányzatnál kereshetik. WollnerPál A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) közösen rendeztek ismeretterjesztő konferenciát Budapesten december 3-án. Ez már a 15. alkalom - jelezte Fichtinger Gyula, az OAH főigazgatója, és azt is elmondta, hogy a sorozatot dr. Bessenyei Erzsébet indította el 2005-ben. Dr. Pipek János, a BME Természettudományi Kar dékánja mutatta be az intézményt, az ott folyó kutatást és oktatást. Török Imre, a TIT elnöke a tudományos ismeretterjesztés fontosságáról és erősítésének szükségességéről beszélt. Vincze Árpád (OAH) a sugárzások típusairól, spektrumáról, fluxusáról és az élő szervezetekre, emberekre gyakorolt hatásairól beszélt. Hullán Szabolcs (OAH) az energiaigényről és az ellátásbiztonságról tartott előadást. Beszélt a láncreakcióról, az atomerőművekben szabályozott környezetben zajló energiatermelésről, valamint arról, hogy több védelmi szint, fizikai korlát biztosítja, hogy a sugárzó anyag ne kerüljön ki a környezetbe. Az OAH monitorokon követi az üzemállapotokat. Horváth Kristóf (OAH) a nukleáris technika elterjedését demonstrálta: ~50 cégnél alkalmaznak nukleáris anyagokat, -450 cégnek van sugárforrása, lineáris gyorsítója, röntgengépe ~6-7000-nek. Ezeknél a tárolásra és ellenőrizhető nyilvántartására oda kell figyelni, csakúgy, mint az informatikai rendszerek védettségére, kibertámadások elhárítására. Molnár Balázs (RHK) előadásában kiemelte, hogy a nukleáris iparban a nukleáris anyagokat használó, felhasználó technológiák nukleáris hulladékot is termelnek, és geológiai bizonyítékok vannak arra, hogy végleges elhelyezésük geológiailag alkalmas kőzetekben lehetséges (500 m mélységben, gránitkőzetben, öntöttvas tokban bentonittal kiöntve, réztokban elhelyezve 100 000 évet biztosan kibír). Franciaországban, Svédországban már engedélyezték az ilyen tárolókat. Sükösd Csaba, a BME címzetes egyetemi tanára miközben tisztában van a jövőbelátás korlátáival, tendenciák politikai befolyásolásával, az atomenergia békés célú felhasználásának előnyeivel, hátrányaival - szerinte a nukleáris energiafejlesztés perspektivikus. Kedvcsinálóként kitért a VI. generációs fissziós és a fúziós energiatermelés még megoldandó feladataira. Vécsi Áron, a Fiatalok a Nukleáris Energetikáért szakcsoport elnöke az ismeretterjesztés fontosságát hangsúlyozta. Számos rendezvényen (VOLT, Gastroblues, EFOTT, Campus, Sziget Fesztivál) megjelentek sátrukkal és elmaradhatatlan tudásszint-felmérő adatlapjaikkal, kérdőíveikkel, amelyeknek tanulságait tárta a hallgatóság elé. Velenyák Tamás egyetemista közvetlenül a pályaválasztókhoz szólt. Hivatkozott a szakemberigényre, a tanárok és diákok kollegiális viszonyára - közös kutatási lehetőségekről beszélt. Kiemelte: addig is, míg egyetemisták lehetnek, tanulják és szeressék az alapozó tantárgyakat, a matematikát és fizikát. gyulai Az atomerőmű közelében Az élet színes, érdekes és gyönyörű Paks és Németkér között az erdőben egy romos kúriát újított fel Fatér Barna, itt élnek társával, Cukorka Katával az atomerőmű közelében. Úgy gondolom, hogy példaértékű lehet mindenki számárá az, ahogy és ahol élnek ők családtagjaikkal.- Kata, mióta él Gyapán, kikkel együtt élnek itt az Életkertben?- 2010-ben ismerkedtem meg párommal, Barnával, aki 2006-ban vette meg a gyapapusztai egykori Mádi-Kovács kúriát és a körötte lévő 2,5 hektáros területet, amelynek egy része erdő. Az épület teljesen romos volt, ő újította fel néhány év alatt. Barna szintén Budapestről költözött le, és megismerkedésünk után 1 évvel már én is itt laktam gyermekeimmel, Kornéllal (16) és Kamillával (14) együtt. Velünk él még Barna nagyfia, Máté (19) és édesanyja, Éva is, aki már nyugdíjas. Sokat van még itt Barna kisfia, Marci (11), Lili lánya (18) pesti elfoglaltságai miatt sajnos ritkán jár felénk.- Mivel foglalkoznak? Mi motiválta önöket az Életkert létrehozásában?- Azért költöztünk ide, mert már nem szerettünk volna városban élni. Az ottlét szép lassan természetellenes állapot lett számunkra, és így az utunk erre vezetett. Természetesen ugyanúgy éljük a hétköznapokat gyermekeinkkel együtt, mint bármely más család - igazából nem csinálunk semmi különöset, csak tesszük a dolgunkat, nyitottan maradva a természetre és a környezetünkre, s hálával, szeretettel tekintve mindarra, ami körülvesz bennünket. Próbálunk mindent a természetes létformájában meghagyni, összhangba hozni magunkat a természet ritmusával, nem erőltetjük rá az akaratunkat, elképzeléseinket a környezetünkre. Az ember teremtőerővel bír, ami csodálatos, de óvatosan kell bánni ezzel. Szerényen étkezünk, a kisebb gyerekeink kivételével mind vegetáriánusok vagyunk, felesleges dolgokra nem költünk. Az élelmünk egy részét megtermeljük a zöldségeskertünkben, természetesen vegyszerek nélkül, de szerintem, ha akarnánk sem tudnánk használni őket. Télen saját fánkkal fűtünk és főzünk, de természetesen újakat telepítünk helyettük, és ilyenkor a háznak sokkal kisebb részét használjuk, összébbhúzódik a család, és kevesebb vendéget is fogadunk - sokakat elriaszt, hogy a konyhában reggel 6 fok van néha. Áramot használunk, de próbáljuk ezt is a minimumra szorítani. Fűnyírásra, gyapjúért, trágyáért tartunk néhány bárányt, illetve tyúkokat a jópofaságukért, tojásukért. A szappant, mosó- és tisztítószereket is magunk készítjük. Szívesen veszünk részt közösségi kezdeményezésekben. Már nagyon régóta csak önkéntes alapon dolgozunk, és segítünk számunkra fontos, vállalható ügyeket. Most épp a paksi Aranyhal Waldorf kezdeményezést segítjük tapasztalatainkkal, kapcsolatainkkal és közösségi munkánkkal, szeretnénk, ha jövő tanévtől elindulna itt is egy Waldorf óvoda, s talán hamarosan iskola is. Nevet nem direkt adtunk c az életterünknek, körülbelül f 4 éve a párom ezzel ébredt f egyik reggel - ez az Életkert. ~ Épp valaki akkor hozott ma- ° radék faanyagokat, amire Lili lánya ráfestette ezt, a fiúk pedig lábakat szereltek rá, és kitették a kereszteződéshez. Őrizzük a területet, életteret, ami most ránk van bízva, és próbáljuk szolgálni azokat a dolgokat - legyen az egy ügy vagy akár madárodúk készítése -, amiben szükség van ránk.- Mennyire befolyásolja, illetve segíti Önt abban, hogy az atomerőmű közelében él?- Ideköltözésünkben semmilyen szerepet nem játszott az erőmű, és az az igazság, hogy nem nagyon foglalkoztunk sem a létjogosultságával, sem a jelenlétével. Itt élünk, mert most itt van dolgunk, szeretjük ezt a környéket. A paksiak sokat köszönhetnek az erőműnek, és talán nem is teljesen felfogható, hogy milyen hatással van az életükre. Az ország 2. leggazdagabb városa, nyugalom van, létbiztonság, kulturális és gyógyászati lehetőségek, jó iskolák, forgalmas üzletek.- Mi a legfontosabb dolog az életében?- Már a szüleimnek sem tudtam soha válaszolni azokra a kérdésekre, amik arról szóltak, hogy valami leg...! Minden fontos tud lenni egyszerre, az élet színes, érdekes, gyönyörű, de ugyanakkor fájdalmas, nehéz, elviselhetetlen is tud lenni. Mindennek oka van. Vannak választások és döntések, a fontos az, hogy közel kerüljünk önmagunkhoz, csendet tudjunk teremteni legbelül, és megtaláljuk az összhangot a környezetünkkel, le tudjuk tenni a megfelelési kényszereinket, az elvárásokat mások és magunk felé. A csendben sok mindent másképp hallunk, vagyis valóban meghallunk - gyerekeinket, barátainkat, szüleinket, szomszédainkat -, és ha szükség van rá, feléjük tudunk fordulni segítséggel, ha pedig nincs, akkor el tudjuk engedni őket szeretettel. Valahol mindenki egyedül van, mégis közösségben tud teljes valójában létezni, egymáshoz való viszonyainkban derül ki minden, amit tanultunk vagy épp nem tanultunk meg. Ezért is fontosak a közösségi élmények (a családot is egyfajta közösségnek gondolom), ott fedezhetjük fel a legtöbbet magunkról és másokról, s közben még a világot is jobb hellyé tehetjük. OrbánO
