Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-08-01 / 8-9. szám
2015. augusztus-szeptember 16 <#> „ „ mym paksi atomerőmű Biztonságpolitikai célkitűzések A dolgozók bevonásával a társaság vezetősége mindent elkövet a biztonság iránti elkötelezettség folyamatos fejlesztéséért. Minden eszközzel törekszik a magas színvonalú biztonsági kultúra kialakítására, arra hogy a munkatársak ismerjék, értsék és mindennapi munkájuk során alkalmazzák az alábbi célok megvalósítását garantáló módszereket és eljárásokat: Ű Az atomerőmű minden szervezete és alkalmazottja számára egyértelmű felelősségviselés meghatározása. tí A biztonság prioritását garantáló minden szükséges tárgyi és pénzügyi feltétel biztosítása. tí Az üzemeltetés során a sugárterhelés nagyságának mind az üzemeltetők, mind a lakosság vonatkozásában az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szinten tartása. tí Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeinek, valamint a rendszeres munkavédelmi oktatásoknak a biztosítása és a munkavédelmi elkötelezettség fejlesztése. tí Szakmailag magasan képzett, a biztonság iránt elkötelezett és motivált személyzet biztosítása. A biztonságfelügyeleti rendszer hatékony működtetése és fejlesztése. Ú Belső és külső tapasztalatok visszacsatolási folyamatának hatékony működtetése. tí' A biztonsági kultúra alapelveinek alkalmazása a tevékenységek végzése során, színvonalának javítása annak folyamatos fejlesztésén keresztül. Ú A biztonság rendszeres értékelése mutatószámok alkalmazásával, illetve külső, független felülvizsgálatok által. tí Az atomerőművet potenciálisan érintő veszélyhelyzetek kezelésére az előírásoknak megfelelő tervezés és a magas szintű baleset-elhárítási felkészültség személyi és anyagi feltételeinek folyamatos biztosítása. BÍ A nukleáris anyagok és létesítmények jogszabályi követelményekben meghatározott fizikai védelmének biztosítása, valamint a programozható rendszerek sértetlensége és rendelkezésre állása, kockázatokkal arányos védelme. tí A műszaki biztonságtechnikai rendszerek hatékony működtetése és fejlesztése. Ú Nemzetközi és hazai követelményeknek megfelelő nukleáris biztosítéki rendszer működtetése. Cf A lakosság és a közvélemény őszinte, nyílt tájékoztatása. tí A szállítók bevonásához, irányításához és felügyeletéhez szükséges feltételek biztosítása, folyamatos fejlesztése. Ef A szállítók kiválasztása, felügyelete és értékelése a társaság biztonsági céljai iránti elkötelezettség, valamint a megkövetelt minőségi és képzettségi követelmények teljesítése alapján. Volent Gábor biztonsági igazgató elmondta: „A fenti biztonságpolitikai célok megvalósítása során a menedzsment támaszkodik a biztonság és az atomerőmű iránt elkötelezett, lojális munkatársakra." fz Egyetemi ünnepekről Június végén pár napon belül két egyetem ünnepén is volt szerencsém részt venni. Budapesten a CEU (Közép-Európai Egyetem) diplomaosztóján, Moszkvában pedig a MEI (Moszkvai Energetikai Egyetem) 85 éves jubileumi megemlékezésein. A CEU, mint ismert, az USA és Magyarország működési engedélyével és akkreditációjával rendelkező budapesti központú nemzetközi egyetem. A Művészetek Palotájában tartott rendezvényére úgy kerültem, hogy fiam átvette soros posztgraduális diplomáját. Az MBA szó szerint olyasmit jelent, hogy „Az Üzletvezetés Mestere”, de ezt így szinte senki sem mondja. A látványos angol nyelvű ceremónián vagy 600 hallgató mintegy harmincféle képzésen elért sikerét ünnepelte a világ minden tájáról bejutott kevés barát és szülő. Az erkélyen előttünk ültek például társának, az olasz Simone-nak szülei, de a török Ibrahim - aki amúgy a németországi Fürthben született - hozzátartozói sajnos nem tudtak most eljönni. Minden köszöntőt, emlékezést átjárt a szabadság és demokrácia eszméje. Jelen volt és sajátos magyar akcentusával beszédet mondott a 85 éves Soros György, a befektető, pénzügyi spekuláns, közgazdász és filantróp, az egyetem egyik alapítója is. A diplomaosztó végén ő adta át a CEU idei Nyílt Társadalom Díját az ukrajnai Nemzetközi Reneszánsz Alapítványnak (korábban megkapta mások közt Havel, Göncz, Del Ponte, Annan, Solana és Holbrooke is). Az alapítvány ukrán civilszervezetekkel működik együtt annak érdekében, hogy közpolitikái menetrendet dolgozzanak ki az ország független, pluralista és korrupciómentes fejlődésére. Ugyanazon a héten az atomerőmű képviseletében Varjú Attilával Oroszországba utaztunk. Még februárban jött a meghívó az atomerőmű vezetésnek címezve, hogy 2 fő egykori MEI-hallgató vegyen részt az 1930-ban alapított neves műszaki tanintézmény e kereknek tekintett évfordulóján. Én 1976-ban végeztem, Attila tíz évre rá. A hazaiakon túl kb. 50-60 egykori külföldi diák és társegyetemi vezető volt jelen. Rákérdezve megtudtuk, hogy többeket vártak, de néhányan elhárították a részvételt a Krímre és Kelet-Ukrajnára hivatkozva. A végzettek arányához képest főleg Európából voltak kevesen, így Ázsia, Afrika, az arab térség előtérbe került (kínaiak, mongolok, vietnamiak, bengáliak, szírek stb.). Feltűnt az is, hogy egy bolgár kollégán kívül majdnem egyedül voltunk atomosok. Egyébként a nukleáris képzés mintha halványulni látszana a MEI-n. A Roszatom elsődleges képzési bázisa már a MIFI. A külföldi diákokat pl. a jekatyerinburgi Uráli Egyetemre vagy a szibériai Tomszkba is toborozzák (irányítják?), amúgy eléggé színvonalas intézményekbe. Sűrű programot állítottak össze a szervezők a két napra: volt benne sétahajózás a Moszkva folyón, buszos-gyalogos kirándulás a központban és az egyetemi hivatalos rendezvények. A hajón a külföldiek egy ebéd során elmondták köszöntőiket, emlékeiket, átadták ajándékaikat Rogalev rektor úr számára. Mi egy miniatűr Paksi Atomerőművet vittünk, lézerrel üvegbe gravírozott emléktárgyként, meleg szavakkal körítve. Mindenkitől kedvesen fogadták, és visszatérően örültek, hogy nem felejtettünk el oroszul. A hajóról egy sor új felhőkarcolót is megpillantottunk. A közúti közlekedés viszont katasztrofális: dugók mindenütt. Az Izmajlovói park ÉNy-i sarkán lévő szállodából a városközpontba vezető 6-8 km-t legalább 1 óra alatt lehetett megtenni. Így a kirándulás második része, a Kutuzov sugárúton lévő Poklonnaja Gora Győzelem park meglátogatása elmaradt. Amire idő jutott: séta a Kreml és a Manézs közti Sándor-kerten át, fel a Vörös térre. Fémkereső kapukon átjutva ott - számunkra szokatlanul - könyvvásár zajlott, sok sátorral, pihenőhellyel, színpaddal. Ilyet a Szovjetunióban nehéz lett volna még elképzelni is. Felbukkant más meglepetés is: az egyik sátorban különféle tájak, városok szerint csoportosították a könyveket, így mások mellett az újonnan betagozott Krími Köztársaságéit. A térről lefutó hídon most is virágok, zászlók, emberek emlékeztettek a Nyemcov-gyilkosságra. A Rosszija szálló és koncertterem eltűnt, helyén közpark lesz. Az egyetemen a vendégeket fehér trikós mai hallgatók, fiúk, lányok vezették körbe a főépület emeleteinek központi részén. Minden felújítva, paravánok, tablók tömege, pezsgő. De nem lennénk magyarok, ha nem lopóztunk volna be a paravánok mögé is. Ott sikerült fotózni az egyik falon néhány díszdoktort, véletlen párokban (Lévai András - Li Peng, Ion Iliescu - Kapolyi László). A termekbe is benéztünk. A nyelvi laborban ma már orsós magnó helyett számítógép működik. Majd kisettenkedtünk az udvarra: negyvenöt éve változatlan, ott még akad tennivaló. A következő állomás az ünnepség volt a nagy díszteremben. Miniszter, diplomaták, teleobjektíwel fotózó aranykeresztes pópa, tanárok, egykori diákok kavalkádja, dalok, táncok. Itt is a rektor úr remekelt. Többször előfordult a beszédekben, hogy a MEI-nek milyen nagy szerepe van importhelyettesítő megoldások kidolgozásában (nyilván a szankciók ellensúlyozására). Azután a ház előtt felavatták a tanulmányi hőerőműben 53 évig pörgött kis turbinából kialakított emlékművet. A közönség végül átvonult az egyetemi Kultúrházba. Az emeleten a több száz vendégnek gazdag állófogadás és igényes koncert volt, gördülékeny szervezésben. A diákok a meghívón, egy leckekönyvet imitáló lapon bepecsételték az egyes állomások után a megjelenést, teljesítést. Nagy élmény volt elmenni, annyi év után újra ott lenni. Kalap le az alma mater előtt. Találkoztam két moszkvai tankörtárssal is. Egy este a Viszockij irodalmi kávéházban jártunk a Taganka Színház mögött, másnap dácsán sütöttünk húst a szabadban. Ráérnek, nyugdíjasok. Mindkét ünnep érzelmeket mozgatott meg, de a háttérből előjött a politika, bár más előjellel. Cserháti András
