Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-08-01 / 8-9. szám
2013. augusztus-szeptember rnym paksi atomerőmű Munkatársaink szabadidőben Szép évek vannak mögötte Hanoi Ferencné Erzsiké paksi születésű. Itt élnek férjével egy nagy családi házban. Három gyermeke van, nagyobbik lánya, aki szintén itt él Pakson, gyógypedagógus a Bezerédj Általános Iskolában. Nagyobbik unokája 17 éves, az ESZI-be jár. Középső lánya szülésznő, jelenleg gyesen van, 16 hónapos gyönyörű kisunokájukkal. Fia 25 éves, ő egészségügyi főiskolát végzett dietetikus szakon, most Budapesten él. Az Atomix Kft.-nél a „specbüfében” dolgozik több mint öt éve három műszakban. Családanyaként és nőként nem egyszerű a műszakozás, a legtöbbször a hétvége és az ünnepnapok, családi események is beleesnek. Véleménye szerint jó szervezéssel ez is megoldható. Igaz, nem biztos, hogy arra a napra esik a karácsony, húsvét, mint másoknál, de ezt is meg tudják oldani. Erzsiké szabadidejében két helyen is ellát társadalmi feladatokat. A Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesületében volt gazdasági munkatárs, bár nagyon szerette ezt a feladatot, mégis úgy döntött, hogy továbbadja ezt másnak. így is maradt bőven feladata az egyesületben, jelenleg a számlálóbizottságban felügyelő. A VI. Országos Sillerfesztiválon is jól teljesített az egyesület. Véleménye szerint az idei sikerült talán a legjobban. Az egyesület idén új meglepetésként címkézett pohárral jelent meg a fesztiválon, ami nagyon népszerű és kelendő volt. A legszínvonalasabb műsor és program, a legtöbb érdeklődő az idei évben volt. Jelenleg a kenyér-, hal- és borünnepre készül az egyesület, és mivel éppen szabadnapos lesz Erzsiké ezen a napon, részt vehet a rendezvényen. Már most zajlanak az előkészületek és szervezések. A másik tevékenysége a Kertbarátok Egyesületéhez kapcsolódik. Kert- és tökkapálások, kirándulások szerepelnek a programjaikban. Nagyon sok szép helyre eljutnak egy-egy közös kirándulás alkalmával. Ami még kedvenc időtöltése: imád úszni, fürdeni, szinte vízimádónak vallja magát. Dombodban van egy kis nyaralójuk, ahol nyaranként nagyon sok időt eltöltenek. Erzsikét, ha ebben az időszakban keresi valaki, az biztos, hogy a strandon vagy a vízben megtalálja. Az uszodába és a strandra is eljár úszni, ha Dombodba nem jut el. Fontos és el nem hanyagolható évek voltak ezek az életében, és nemcsak a rengeteg szép emlék és ismeretség, barátság miatt, hanem azért is, mert férjétől mindig nagyon sok támogatást kapott. Igaz nagyrészt, míg a gyerekek kicsik voltak Erzsikére hárult a nagyobb feladat. Visszatekintve, nagyon szép és jó munkahelyei voltak, és ezt most is nagyon fontosnak tartja. Jó kollégái voltak és vannak. Szép évek állnak mögötte, most pedig az unokái a legfontosabbak, akikkel szeretne minél több időt együtt tölteni. Orbán Ottilia Mindenkor a gyermekeiért Karsai Zsolt kollégánk a tolnai megyeszékhelyen született 1973-ban. Általános iskolába Pakson járt, ezt követően az 505. Sz. Szakközépiskola és Szakmunkásképzőbe nyert felvételt. Itt tanulta ki a géplakatosi szakmát, majd 1991-ben sikeres záróvizsgát tett. Tanulmányait azonban ezzel nem fejezte be, a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban 2002-ben leérettségizett, majd egy év múlva a gépésztechnikusi minősítést is megszerezte Pécsett, a Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskolában. Időközben - még 1999-ben - bekerült az erőműbe, elsőként a Neutron Kft.-nél helyezkedett el. Az ezt követő években több cégnél is dolgozott, végül 2006-ban az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. állományába került. Munkakörét tekintve nukleáris karbantartó lakatos, jelenleg az „A” műszakban. Főbb feladatai közé tartozik a KKÁT-ban végzett karbantartási tevékenységben, az üzemanyag-kiszállításban, valamint a reaktorcsarnoki különböző munkaprogramokban való részvétel, a leállások ideje alatt pedig a reaktor szétszerelése, összeszerelése és revízió. Zsolt 1998 óta házas, felesége, Erzsiké Pakson dolgozik fodrászként. Két gyermeket nevelnek, a 13 éves Gréta Peggit és a 9 éves Alex Tíciánt. A kisfiú a helyi II. Rákóczi Ferenc iskola tanulója, szeptembertől a 4. évfolyamon. Szorgalmas gyermek - szülei elmondása szerint - a bizonyítványa az eddigi években végig kitűnő volt. Alex a szabadidejében szívesen rollerezik és bmx-ezik - teszi hozzá az édesapa. Másik büszkeségük, Gréta. Zsolt lánya szintén a Rákócziban tanult, ebben a tanévben végzős. Mivel nagyon mozgékonynak tűnt kiskorától fogva (mondhatni egy örökmozgó), sőt a zene hallatára egyből táncra is perdült, úgy döntött a szülői pár, hogy beíratják egy tánciskolába. Zsokék akkor még talán nem is sejtették, hogy milyen kötelezettséggel és elfoglaltsággal jár majd a kislány táncos pályafutásának egyengetése. Gréta azonban eredményesen helytáll már közel 10 éve. Négyéves kora óta táncol a Csillag Show Táncegyesületben dr. Czárné Nagy Ildikó művészeti vezető irányítása alatt, street dance, funky, hip-hop, disco és hastánc műfajokban. Zsolt azt is büszkén mesélte el, hogy a befektetett munka milyen szép eredményekben térült meg az eddigiek során, a nemzetközi és országos versenyeken rendszerint a dobogón áll a lánya. A legnagyobb eredményt azonban az idei Modern Táncsport Világbajnokságon sikerült elérni, ahol Papp Veronikával (páros produkcióban) első helyezettek, s egyúttal háromszoros címvédők is lettek. Az édesapa a műszakozás mellett fennmaradó szabadideje legnagyobb részét az tölti ki, hogy a versenyeken, a különböző rendezvényeken (falunaptól a bálokon át a fesztiválokig) ott van gyermeke mellett. Amikor munkába megy, akkor a felesége egyedül kíséri el Grétát. Az utaztatás biztosításán és a szülői gondoskodáson kívül a fellépőruhák elkészítésében is elkel a segítő kéz, ebben a kereszt- és nagyszülők közreműködése jelent támaszt a család számára. Zsolt boldog, mert ilyen fiatalon már komoly eredményeket ért el Gréta, akit hite és reménye szerint továbbra is mindenben - a táncban és tanulmányai folytatásában is - támogatni fog, és szabadidejében biztosan ott lesz minden fellépésén és versenyén. Amikor azonban az édesapa is megpihen egy kis időre, akkor legszívesebben a pecabotot veszi a kezébe és elmegy horgászni. Gyöngyösiné Nyúl Petra Elismerés és visszaemlékezés Életműve elismeréseként a Magyar Kajak-kenu Szövegség oklevelet adományozott Hajba Antal számára. Ebből az alkalomból kerestük meg a Pakson „Tonió"ként ismert sportembert, aki a következőkben nyilatkozott életéről, sikereiről:- 1938-ban születtem Vas megyében, Mikosszéplakon. Én háborús gyerek vagyok, így sok helyen laktunk a háború alatt, állandóan menekültünk. Apám a Don-kanyarban is volt, meglőtték, egész életében viselte ennek nyomait. Középiskolába Budapesten jártam a villamosenergia-ipari technikumba, az Üteg utcába, ahol 1956-ban végeztem, majd dolgoztam az EMAG-ban üzemtechnikusként. Gyerekkoromban tornász szerettem volna lenni, de ilyen izomzattal nem lehetett. Középiskolás koromban elmentem birkózni, és az ifjúsági válogatottságig jutottam, a Honvéd színeiben. Iskola után mentem edzésre, edzésről meg haza. Már katona voltam, mikor sérülést szenvedtem, beleragadtam a szőnyegbe, és a térdemen porcleválásom lett, így a birkózást abba kellett hagynom. Közben már jártam kenuzni a Margit-szigetre. Kenuzásban három kemény év munkája kellett hozzá, hogy sikereket érjek el. Legjobb eredményeim: negyedik helyen végeztem a C-2 1000 méteres versenyen, az 1964. évi nyári olimpiai játékokon, Tokióban és aranyérem a C-1 10000 méteres versenyen a 1966. évi kajak-kenu világbajnokságon, Berlin-Grünauban. Én már versenyző koromban beiratkoztam a testnevelési főiskolára, és levelezőn elvégeztem az edzői szakot. Az akkor úgynevezett Egyetértés SC-nél voltam edző, és a kicsikkel kezdtem foglalkozni, később, ahogy a Honvédba kerültem, ott már a menőkkel. Egyszer gondoltam egy nagyot, beszálltunk egy túrakenuba az akkor tízéves fiammal, és leeveztünk Paksra. A kajak-kenu szakosztály Pakson 1979-ben alakult azzal a céllal, hogy az épülő atomerőmű dolgozói kipihenhessék magukat a szabadidejükben és éljenek a Duna közelségéből adódó lehetőségekkel. Az alapítók Tímár Géza és Kováts Balázs voltak. A csónakház az erőmű-beruházókkal közösen működött, aztán 1980- ban Szabó Tamás megalakította a versenyszakosztályt is. Még abban az évben bekapcsolódtak a Magyar Kajak-kenu Szövetség versenyrendszerébe mint a szövetség tagjai. 1982 őszén szerződtem a szakosztály vezetésére. A munkám eredményeként fokozatosan fejlődött a csapat. A gyereklétszám több mint háromszorosára nőtt. Az Országos Egyesületi Rangsorban a 10. helyre lépett előre a csapat, de ehhez négy év munkája kellett. Abban az időben nagyon nagy segítséget kaptam az erőmű akkori vezetőjétől, Pónya Józseftől. Kialakult egy jó kis segítőgárda körülöttem, akikre számíthattam, ha valami kellett. Emlékszem, volt egy szocialista brigád, akik kijöttek halat főzni, és közben megcsinálták a csónakház körül a kerítést - akkor ez így működött. A szakosztály fejlődése szempontjából elengedhetetlenül fontos volt a csónakház bővítése, sportolásra alkalmassá tétele. Ezt a munkát Tímár Géza szakosztály elnök irányította, szervezte 1986-89-ben. Ekkor alakítottuk ki a csónakház mai formáját, miután szervezőmunkával megszereztük az épületeket, az erőművet építő vállalatoktól. Belépett a szakosztály a nemzetközi kajak-kenu életbe is azzal, hogy 1986-ban Hoffmann Ervin az IBV-versenyen 2 arany és egy ezüstérmet szerzett. A következő évben a belgrádi ifjúsági világbajnokságon már három aranyat nyert, és egyben ő lett Tolna megye első világbajnoka. Közben 1986-ban edzőtanfolyamot vezettem Kínában, én készítettem fel a szöuli olimpiára a koreai kenuválogatottat. Tíz év múlva a hongkongi kajak-kenu válogatott vezető edzői tisztét vállaltam el. Én több nyelvet beszélek, köztük angolul, németül és oroszul. 2005-ben hagytam abba az edzői munkát, mikor ez a fiatal gárda belépett, én akkor nyugdíjba mentem. Úgy éreztem, amit én akartam, az nagyjából összejött, de ezek a fiatalok már mást akarnak, hagyni kell őket érvényesülni. Nagyon nagy megnyugvás, amit én csináltam, nem ment kárba, van, aki folytassa. Kire vagyok büszke? Még a Honvédban Budai Tamásra, aki négyszeres világbajnok lett, itt Pakson Hoffmann Ervinre. Nagyon sok tehetséget találtam, de itt vidéken más a helyzet. A fiatalok tizennyolc éves korukban elmennek más városba továbbtanulni, és az aktív sportot abbahagyják. Kezdetben nekem azt volt nehéz elhitetni a paksi gyerekekkel, hogy ők ugyanolyan tehetségesek, mint a fővárosiak. Négy olimpián jártam, voltam versenyzőként és hárman edzőként. A kajak-kenu szövetségben tíz évig voltam elnökségi tag. Elismerések, amelyekre nagyon büszke vagyok: Paks Város Önkormányzata Pro Űrbe díj (2004), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2007), Magyar Kajak-kenu Szövetség által alapított Arany Érdemérem kitüntetés (2010). Feleségemmel, Gyöngyivel sokat vagyunk Györkönyben, ahol van egy tanyám, és azzal töltöm az időmet, hogy jól érzem magam, semmi más dolgom nincsen! WollnerPál
