Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-08-01 / 8-9. szám
22 2013. augusztus-szeptember <jQ> mym paksi atomerőmű Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink? Kákái Józseffel és feleségével beszélgettem dunaszentgyörgyi otthonukban, akik már 30 éve töltik nyugdíjas éveiket. Az otthonukhoz közeledve feltűnt, hogy a házat körül ölelő virágoskert és örökzöld növények alatt egy szál gyom sincs, mindenhol precízen kigereblyézett a föld. Az udvarban szintén gyönyörű rózsák, virágok, példás rend mindenhol.- Marika nénit kérem, meséljen az erőműben töltött éveiről.- Visszatekintve az erőműben töltött öt évre, szeretettel gondolok a volt munkatársaimra. Takarítóként dolgoztam a villamos üzemvitelen és a villamos laborban. Első időben a 420 kV-os állomáson volt a székhelyünk, ahol sokan megfordultak. Nagyon aranyosak voltak a fiúk, Imre Anti és Medveczky Gábor. Figyelmesek voltak velem, ha magasra kellett állnom, rögtön hozták a fellépőt, hogy könnyebben tudjam a munkám végezni. Az erőmű előtt a mezőgazdaságban dolgoztam, és a paraszti munkáról szoktam mesélni a munkatársaimnak. Fia kapálásról volt szó, mindig jót nevettek rajtam, amikor mondtam, hogy ez a munka a legtöbb örömöt adja. Amikor elvetjük a magokat és kikel, örülünk. Amikor látjuk, hogyan fejlődik a növény, és megkapáltuk, szintén örülünk. Később, amikor betakarítjuk a termést, ismét örülünk. Még most is szeretek a kiskertemben kapálni. A múltkor mondtam a házi orvosunknak, hogy ebben a kapanyélben biztosan gyógyszer van, mert ha elfáradok, rá tudok támaszkodni, és ha elvégeztem a kapálást, mindig jobban érzem magam.- Mikor tetszett nyugdíjba menni?- 1983-ban vonultam nyugdíjba, de ehhez a döntéshez az is hozzájárult, hogy az idős édesanyámat kellett segítenem, ápolnom.- Ha nem haragszik, szeretném megkérdezni hány éves?- Eljárt az idő, az idén van 30 éve, hogy nyugdíjba mentem, és 85 éves vagyok.- Megmondom őszintén, csak gratulálni tudok, hogy ilyen jól tartja magát, tíz évet simán letagadhatna Marika néni! Józsi bácsi! Hogyan telnek a nyugdíjas évek? Látom, a borkészítéshez szükséges eszközöket árulják.- Öt éve megbetegedtem - kezdi válaszát Józsi bácsi és ki kellett vágni a szőlőt. Vegyes szőlőm volt, mindig fehérbort csináltam, jó években 16-17 hl is megtermett, amit el litereztem. Itt az udvarban Pannónia kincséből és Zala gyöngyéből kialakítottam egy szép lugast, hogy a családot el tudjuk látni szőlővel. A 87. évemet márciusban töltöttem be, sajnos nem tudok úgy mozogni, mint régen. Már a kapálás, permetezés nagyon nehéz munka számomra. A lányomék Szekszárdról járnak művelni a kertet. Régen állatokkal foglalkoztunk, disznót, tehenet neveltünk, tojó tyúkok, kacsák is voltak. Most két aranyos cicánk van. A disznó feldolgozását fiatal korom óta én végeztem, többször itt vágtuk le a kollégáinknak is a malacot. Hát, azok a disznóvágások felejthetetlenek maradtak mindenkinek, amik a munkáról, a vidámságról és az összetartozásról szóltak. Sokat kirándultunk a nyugdíjasklubbal, szinte bejártuk az egész országot. Sokszor pihentünk Balatonfüreden is.- Józsi bácsi, hol dolgozott és milyen feladatai voltak?- Az erőműhöz 1978 novemberében kerültem a villamos tmk-ba. Jámbor Géza volt a közvetlen főnököm, aki nagyon jó ember volt. Első években sokat kellett tanulnunk, minden gépre, darura le kellett tennünk a kezelői vizsgát. Kezdetben az új felvételiseket kísértem körbe az erőműben, majd targoncáztam és a kéziraktárt vezettem. 1986 tavaszán mentem nyugdíjba. Sajnos az első években elég sokszor kerültem kórházba. Most a forgóim nagyon fájnak, de egyelőre nem merem megműttetni. Most várom az elektromos tolókocsit, és akkor egy kicsit ki tudok mozdulni itthonról.- Kérem, meséljenek a családjukról!- Kettő családunk van, fiunk erőműves nyugdíjas, felesége az orvosi rendelőben dolgozik. Mónika lányuk és Józsi fiuk szintén az erőműben dolgoznak. Mónikának egy kislánya van, Józsikának meg két fia. Lányunk Szekszárdon, a Kincstárban dolgozik, férje nyugdíjas. Gyermekük, Gábor a feleségével Budapesten él, egy egyéves kislányuk és két fiuk van. Két hete voltak itthon, és boldogságunkra a kislány nálunk tette meg az első lépéseit. Nagy tragédiánk, hogy Marika lányunk 13 éves kislánya eltávozott közülünk. Szép családunk van, három unoka és hat dédunoka. Rendszeresen látogatnak bennünket, mi már csak ritkán mozdulunk ki itthonról. Elmondhatjuk, hogy ezért a szép családért érdemes ilyen hosszú életet élni. A biztos megélhetésünkhöz és a gyerekeink útra indításához nagyon sokat dolgoztunk, de ennek megvalósításához az erőmű nagyon sok támogatást adott. Nagyon örülünk, hogy ennyi év után is gondoskodik a nyugdíjasairól. Az ilyen munkahelyre nagyon jó visszaemlékezni. Vadai Zsuzsa Törzsgárdatagsági elismerések 2013.július — 10 éves — Árki Attila üvig vefo Pata Csaba big rendo Körmöczi Zoltán hűig hufo mszo — 30 éves — Horváth István üvig kio Szőke Attila üvig üifo üio Sebestyénné Horváth Marianna Judit üvig üvfo to Juhász Antal üvig üvfo iüo Oláh József mig mfo imo Peszter Lászlóné mig rtfo dko Szőke Larisza mig nufo nüo Kovács Lajos káig kafofko Dohoczki János káig kafo vko Szabó Béla káig üffo bro Szitha Zoltán káig üffo bro Séllei István káig üffo dro Sipos László József big minfo meo Kohlmann Béla qiq loqfo rakó Zemkó Istvánné hűig hufo mszo RohnnéTóth Ágnes huigokfoteoo Balogh Tibor káig kafo rko — 40 éves — Tóth János üvig kio 2013. augusztus — 10 éves — Farkas István mig mfo vimo Doszpoth Tamás káig kafo rko Hrivik Zoltán káig kafo rko — 30 éves — Kiss Andor üvig üifo üio Csányi Dániel üvig üvfo to Bernát Csaba üvig üvfo to Horváth Szilárd üvig üvfo vüo Vörös István üvig üvfo vüo Feil Ferenc üvig üvfo vüo Inger József káig üffo bro Kesztyűs László káig üffo bro Baranya Sándorné big mtvo Kovács Gyula big minfo meo Határúén hűig okfo — 45 éves — Kovács József üvig vefo vto Ma is aktív természetjáró A Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozóra (VOTT) érkezett Paksra a ma is fiatalos Bacsó Nándor, akit sokan ismernek az atomerőműben, főként a régebbi munkatársak és a természetjárók.- Nándi bácsi, kérlek, mesélj magadról és az atomerőműves múltadról!- 1936-ban születtem Budapesten. Ott végeztem a II. kerületben az iskoláimat, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba jártam középiskolába. Még él egypár osztálytársam, akivel tizenkét évig együtt jártunk. Érettségi után a műszaki egyetemre mentem, a villamos karon végeztem mint műszerautomatika szakos. Az ajkai erőműben kezdtem dolgozni 1960-ban. Két év szolgálat után áthelyeztek a borsodi erőműbe, Kazincbarcikára, ott üzemvezető voltam öt évig. 1967-ben helyeztek fel Budapestre (akkor úgy mondták: népgazdasági érdekből) az MVM Trösztbe. Ott dolgoztam egészen 1992-ig, amikor nyugdíjba vonultam. Utána a Héra Alapítványnak voltam az ügyvezetője még húsz évig. 2012-ben mentem végleg nyugalomba úgy, hogy ötvenkét évig dolgoztam folyamatos nyolcórás munkarendben. Két gyerekem van, a lányomnál (Piroska) és a fiamnál (Nándor) is van két-két unokám. Az atomerőművel úgy kerültem kapcsolatba, hogy az MVM-ben indítottak atomtechnikai képzést. 1977-ben kijelöltek, hogy járjak le Paksra az építkezést, majd az üzembe helyezést figyelni a tröszt részéről. 1978-ban volt szerencsém hat hétig egy atomerőműves biztonságtechnikai csoporttal részt venni betanuláson Voronyezsben. Nagyon hasznos volt számomra, és közben megismertem a paksi kollegákat, akikkel hosszú időn keresztül együtt dolgoztam. Az 1980-as években elkezdődtek az üzemi próbák. 1983-tól 1988-ig már itt laktam Pakson. A fő feladatom volt a biztonságvédelmi rendszer létesítésének az ellenőrzése az MVM részéről. Én voltam Zettner Tamás megbízottja, helyi rezidense, és én kaptam meg az első főmérnöki kinevezést az MVM-ben. Számomra mindmáig egyik meghatározó élmény az, hogy bent jártam a működő blokk főkeringtető-szivattyú kamrájában, mely tulajdonképpen a reaktor szoros környezetében van. A magas páratartalom, a hőmérséklet, az olajgőz embert próbáló dolog volt akkor is, és bizony ketyegett az ember zsebében az a sugárzásmérő is. Ez egy olyan élmény, melyet ugyancsak nem lehet elfelejteni. Voltak vidám élmények is, például a brigádbulik. Szívesen emlékezem vissza, hogy azok a brigádok, akikkel együtt dolgoztam, meghívtak a rendezvényeikre az akkori szaunába, ahol nagyon sok vidám estét töltöttünk el. Szabadidőmben Hajba Tónitől sokszor kaptam hajót, így tudtam evezni a Dunán, át a másik partra, a strandra. Utánaszámoltam, hogy az üzembe helyezés folyamán kb. 300-szor a saját és ugyan ennyiszer a kapott XX-es kocsival jártam meg a Budapest-Paks távolságot.- Hogyan kapcsolódtál be a sportba?- Az MVM-ben volt egy természetbarát szakosztály Varsányi Bandi barátomnak a vezetésével, aki beinvitált engem a tájfutásba. Én 38 éves koromban kezdtem el a tájfutást 1974-ben. A szemem romlásával később átlovagoltam a természetjáró versenyekbe, amiben azóta is tevékenyen részt veszek. Ilyenként belefolytam az országos bajnokság szervezésébe (Varsányi kupa) és a VOTT szervezésébe is. Ott kaptam feladatot, és nagyon szívesen emlékezem tanítómesteremre, Czibulya János bácsira, aki két évtizeden keresztül vezetett be ebbe a tudományba. 1990-ben 40. VOTT-on, Szolnokon vettem át tőle a stafétabotot és szerveztem az iparági találkozókat. Ma már itt Pakson a 63. VOTT-on versenyzőként veszek részt, a stafétabotot már én is továbbadtam. Wollner Pál
