Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-08-01 / 8-9. szám

2012. augusztus-szeptember j&r <Q> mym paksi atomerőmű 23 Ajánljuk munkatársainknak A Dunakanyar kapuőrzője már ókori feljegy­zéseken is szerepel (i. sz. 3. század), mint a Pannónia provincia itt húzódó limesének (határ­vonalának) egy igen fontos állomása és tábora. Az ezt követő népvándorlásokkal teli évszázadokban előbb elnéptelenedett, majd Árpád vezér letelepe­dői újra benépesítették a mai Szentendre területét. A népesség a török időkig igen csekély, majd a nagy szerb népvándorlás (1690) következtében a telepü­lés jelentősebb lélekszámra tett szert, amit a dalmát letelepedők is növeltek. Szentendre könnyen megközelíthető a 11-es út­ról, de akár a Budapestről induló sétahajó járatok­kal is. A Budapest és Kismaros között elterülő ha­talmas, 56 km2 területű sziget a Szentendrei-sziget, amely gyümölcsösökkel, szőlővel és szántófölddel, jelentős ivóvíz készlettel rendelkező terület. A Du­nakanyar legnagyobb szigetén több tucat védett növény is megtalálható, de a kis- és nagy kócsag, valamint a gyurgyalag is szívesen választja költő­helyéül a szigetet. Szentendre nevezetességei közt említhetjük az 1967-ben létrehozott, napjainkra évente több ezer látogatót fogadó Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, amely egész évben színes programok­kal és kézműves foglalkozásokkal várja gyermek és felnőtt látogatóit. A három nagy egyház (katolikus, evangéli­kus, református) templomai mellett a város jelen­tős szerb közösségének köszönhetően Szentendrén két szerb ortodox templom és az ún. Belgrád Szé­kesegyház is megtalálható, amelynek tornyaiból a görögkeleti templom tornya látszik magasodni. A városban baptista imaház is működik. Látogatásunk során érdemes megismerkedni a város egy fedett és szabadtéri kiállításával, a Dózsa György út 3. szám alatt található Városi Tömeg­­közlekedési Múzeum több tárlatával is, amelyekben villamosok és trolibuszok várják a látogatók kíván­csi tekintetét. Az elmúlt évtizedekben Szentendre számos fes­tőt, szobrászt és más művészt vonzott. Alkotásaik helyet kaptak a város képtárában és egyéb múzeu­maiban. Szentendrei utazásunk alkalmával érdemes a város környezetében található túraútvonalakkal is megismerkednünk, hogy ne csak az épített, hanem a természeti környezet látnivalóival is gazdagítsuk kirándulásunkat. Kutatómunkára ajánljuk: Mi Szentendre címer­állata? A válasz a következő számban megtekint­hető. Lehmann Katalin Először indult az olimpián Csoknyai Lászlónak ítélték a „Paks váro­sért a sport által" díjat. Csoki, aki először indult olimpián, így látta a londoni játé­kokat:- Nagyon boldog voltam, amikor meg­tudtam, hogy én kaptam ezt a megtiszte­lő címet, sokat jelentett nekem, és nagy erőt, lelkesedést adott az olimpia előtt! Ez volt az első ötkarikás játékom, és az ered­ménytől függetlenül úgy éreztem, hogy mindent bele adtam, a felkészülésem nagyon keményen és jól sikerült. A versenyem napján jól sikerült a fogyasztásom, és csak egy egészséges izgalom volt bennem, tehát már vágytam rá, hogy szőnyegre léphessek. Az első mérkőzésem egy kötelező mérkőzés volt, bár a dzsúdóban lehet hibázni és nem szabad lebecsülni az ellenfelünket, éreztem, hogy ez ma nem lehet gond. Úgy is lett: először egy válldobásból wazarit értem el, utána meg rögtön leszorítottam az indonéz fiút, és ezzel nyertem az el­sőt, és bejutottam a legjobb 16 közé. A második meccsemen a koreai Kim Jae Bum volt az ellenfelem, aki többszörös Ázsia-bajnok, kétszeres világ­bajnok és ez előző olimpia ezüstérmese. Nem tartottam tőle, úgy gon­doltam, hogy senki sem legyőzhetetlen és maxot fogok nyújtani ezen a mérkőzésen, hiszen én is azért jöttem, hogy nyerjek. Sajnos két intéssel kikaptam. Úgy érzem, egy intéssel kevesebbet érdemeltem volna, de már nem tudok rajta változtatni. Mivel a dzsúdóban a legjobb 8-ba kell jutni az olimpián, hogy visszameccseljünk, ezért számomra sajnos véget ért a verseny, és kilencedikként zártam. Van bennem csalódás persze, ki­ben ne lenne, de már nem tudok rajta változtatni. Nagyon jó érzés volt indulni az olimpián, és azt a támogatást, amit a várostól kaptam, soha nem fogom elfelejteni. Gáti Norbert Gyászközlemények Kegyelettel őrizzük elhunyt munkatársaink emlékét. Schämer János I (1949-2012) 2012. június 27-én, életé­nek 63. évében elhunyt Schämer János, a paksi atomerőmű nyugdíjasa. 1949. december 27-én I Dunakömlődön szüle­tett. A Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1990. február 1-jén nyert felvé­telt. A karbantartási igazgatóság építészeti osztályán vízvezeték szerelőként dolgozott. 2002. december 31-én vonult nyugdíjba. Szerettei, ismerősei, a volt munkatársak 2012. július 3-án a dunakömlődi temetőben vehettek végső búcsút tőle. Horváth István (1940-2012) 2012. június 26-án, hosz­­szantartó betegség után elhunyt Horváth István nyugdíjas munkaválla­lónk. Dunaszentgyör­­gyön született 1940. május 26-án. Társasá­gunknál 1979. november 30-án kezdett el dolgozni, kőművesként. A karbantartási főosztály építészeti osztályáról 1993. dec­ember 1-jén vonult nyugdíjba. 72 éveiéit. A gyászoló család, barátai, volt kollégái 2012. június 30-án Dunaszentgyörgyön kísérték utolsó útjára. Zsoldosné Fekete Judit (1963-2012) A Paksi Atomerőmű kol­lektívája megrendültén fogadta a hírt: életének 49. évében 2012. július 16-án elhunyt Zsoldosné Fekete Judit kolléganőnk. 1963. augusztus 16-án Nyírbátorban született. 1989. január 2-án lépett be társaságunkhoz. Lelkiismeretes munkája elismeréseként 2009-ben Céggyű­rű elismerésben részesült. Utolsó munkahe­lyén, a vezérigazgatói titkárságon titkárnő­ként dolgozott. Tudtuk, hogy beteg, de ahogy ő, mi is mindannyian bíztunk gyógyulásá­ban. Betegségét méltósággal viselte, család­ja nagy szeretettel, gondossággal ápolta őt. Búcsúztató szertartása 2012. július 28-án a paksi Fehérvári úti temetőben volt. Laszlóczki Józsefné (1930-2012) 2012. augusztus 2-án, éle­tének 82. évében elhunyt Laszlóczki Józsefné szü­letett Teli Magdolna, társaságunk nyugdíjasa. Pakson született 1930. szeptember 1-jén. A Pak­si Atomerőmű Vállalatnál 1976. november 24-től dolgozott. A szolgáltatási osztály ta­karítójaként vonult nyugdíjba 1986. június l-jén. Az utóbbi időszakban egészsége fo­kozatosan megromlott. Temetése 2012. au­gusztus 7-én a paksi evengélikus temetőben volt. Bíróné Tünde Atom Kupa Rendkívül erős mezőny, huszonhat ország 497 dzsúdósa lépett tatamira július 14-15-én a paksi junior Európa-kupa viadalon, a hagyományos Atom Kupán, az ASE csarnokban. A hatvanhét fős magyar csapat összesen hét bronzérmet gyűjtött. Bár az aranyérmet egyik magyar indulónak sem sikerült meg­szereznie, tizenegyen is éremért vívhatták az utolsó mérkőzésü­ket, s közülük heten meg is szerezték a bronzérmet. A magyar válogatott tagjai közül: Bartha Ákos (55 kg, Miskolci VSC), Fogasy Ger­gő (90, Kecskeméti JC), Fábián Attila (+100, Ippon Judo Tatabánya), Pupp Réka (44, Atomerőmű SE), Köteles Vivien (57, Miskolci VSC), Gercsák Szabina (63, Hell-Miskolci JC) és Kárpáti Emese (+78, Kaposvári Sl) állhatott fel a dobogó harmadik fokára. Az ötödik helyen végzett Petka Roland (60, Honvéd-Kipex), Kárpáti Gábor (73, Atomerőmű SE), Kovács Kitti (48, KSI SE) és Keiiger Bernadett (57, Restart-Ceglédi VSE-Albertirsa); míg Végvári Martin (66, Bajai JC), Pál Gyula (73, Honvéd-Kipex), Ohát Zalán (90, Szegedi JSE) és Demeter Bendegúz (+100, Kaposvári Sl) a hetedik, Sza­bó Csaba (60, Kecskeméti JC) és Kiss Vivienn (63, Atomerőmű SE) a kilencedik he­lyen zárt. WollnerPál Balaton-átúszás Az amatőr sportmozgalom kiemelke­dő eseménye a Somogy- és Veszprém Megyei Sporthivatalok összefogásában szervezett Balaton-átúszás Révfülöp és Balatonboglár között. Számos önkéntes segítette az eligazo­dást a nevezési procedúra forgatagában. Akik nem neveztek előre az interneten keresztül, a helyszínen tölthették ki a nevezési lapot. Ezután következett az or­vosi vizsgálat (pulzusszám, vérnyomás) a számos orvosi sátor egyikében. Hatal­mas volt a tömeg. A tűzoltók vizet per­meteztek a sorban állók közé, mert már többen rosszul lettek. Végre megkaptuk a pecsétet, mehettünk a rajtszámért a következő sátorsorhoz. Egy gyors átöl­tözés, csomagleadás, hogy a legszüksé­gesebbeket utánunk hozzák a túlpartra. Rövid, szokatlan séta, mezítláb, apró szúrós kövek az aszfalton. Leolvasták a rajtszámot, mehettünk úszni - ez már sokkal könnyebb volt, mint az idevezető út. A táv 5,2 km, mely az Olimpiai Ötpró­bában maximális 4 pontot ér. A biztosí­tást a partközeiben csónakokból, beljebb lehorgonyzóit vitorlásokból látták el. A vitorlások 20-30 m távolságban vannak egymástól az úszófolyosó nyugati olda­lán. Aktív sportolók, úszók vagy vízilab­­dások húztak el mellettünk - már a fel­szerelésükön is látszott, hogy komolyan gondolták. Lassan elértük az első bóját, majd sorra a többit, rajtuk a megtett tá­vot is jelezték. Végül a túlparti strand zsivaja is hallatszott már - átértünk. Segítő kezek nyúltak felénk, hogy im­­bolyogva rátaláljunk az első lépcsőfokra, mely azután a célkapuhoz vezetett. Újra leolvasták a vonalkódos rajtszámunkat. Az átúszás ideje: 2:15:55. Egy mosoly a kamerába, ez a kép rákerül az otthon ki­nyomtatható oklevélre. gyulai

Next

/
Oldalképek
Tartalom