Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-08-01 / 8-9. szám

mvm paksiatomerőmű

Börzsei Natália vagyok, Szekszárdon születtem 2012. május 11-én, 3350 grammal, 54 centiméterrel és loboncos hajjal. Napközben egészen nyugodt vagyok, de amikor gyötör az éhség, akkor igen élesen tudok szirénázni. Éjjel viszont nagyon jól alszom, anya nem kis örömére. Van egy Viktor nevű bátyám, aki 3 éves, nagyon eleven és barátságos. Engem az első héten el is nevezett Tündérkének, de most már Pocak Bercinek hív. Apukám, Börzsei Péter, dozimetriai szolgálatvezető, az anyukám az OEP-nél megtérítési ügyintéző, de most gyesen van.

Müller Anna Karina vagyok. Szüleim első gyermekeként Szekszárdon jöttem a világra, 2012. július 12-én reggel, hét órakor. Születésemkor mért súlyom 2900 gramm, a magasságom 53 centiméter volt. Hazaérkezésemet követően, az első naptól kezdve nagyon jó kislány vagyok. Nappal szeretek ébren lenni, apa és anya karjaiban sokat nézelődni, felfedezni a környezetemet. Édesapám, Müller Csaba, az üzemviteli igazgatóság turbinaosztályán turbinaoperátorként dolgozik. Édesanyám a szekszárdi önkormányzat gazdasági ügyintézője.

Csabai Nórának hívnak, 2012. július 6-án születtem Szekszárdon, 3130 grammal és 55 centiméterrel. Második gyermekként érkeztem a családba, születésemet már nagyon várták, fő kisbaba vagyok, sokat eszem és alszom, bár a testvérem, Balázs szeret hangoskodni körülöttem. Ha ébren vagyok, szeretek nézelődni, ismerkedni a világgal és babakocsival nagyokat sétálni a friss levegőn. Apa Csabai Zoltán, a villamos üzemviteli osztályon elektrikusként dolgozik, anya Csabainé Rátkai Mónika, a bátyám születése előtt a szekszárdi kórház gyermekosztályának koraszülött részlegén dolgozott.

Hingl Mártonnak hívnak, Szekszárdon születtem, 2012. július 13-án, pénteken. Ekkor súlyom 2980 gramm, a magasságom 53 centiméter volt. A nap nagy részét (24 órából 23-at) alvással és evéssel töltöm. A maradék időben, amikor ébren vagyok, a „nagy” tesóimmal - Enikővel, aki 4 éves, és Petivel, aki 2 éves - szoktam játszani, ahogyan ők mondják „babásat”. Édesapám, Hingl Zsolt, a projekt főosztályon dolgozik, projektvezetőként, édesanyám, Doma Julianna, Szekszárdon egy német nagyvállalatnál főkönyvelőként dolgozott, mielőtt nővérkém megszületett.

Kiss Péter vagyok, 2012. július 19-én születtem a pécsi kórházban. Születésemkor a súlyom 3960 gramm, a magasságom 54 centiméter volt. Szüleim, nagyszüleim, unokatestvéreim, nagybácsiim és nagynéném már nagyon régóta vártak rám. így most óriási az öröm a családban, mindenki engem kényeztet. Már a kórházban felfigyeltek rám, mert amikor éhes vagyok, annak komoly hangerővel adok hangot. Apukám, Kiss Péter, a műszaki igazgatóság gépész műszaki osztályán technológus mérnökként dolgozik. Anyukám, Kissné Fiziker Renáta, gimnáziumi tanár.

Nevem Riczkó Hanna Andrea, a szekszárdi kórházban születtem, 2012. július 7-én. Születésemkor a súlyom 3920 gramm, a magasságom 53 centiméter volt. Újdonsült szüleim szerint - akiknek első gyermekeként érkeztem - nagyon jó kisbaba vagyok. Az étvágyam hatalmas, nagyon jókat eszem, és nagyokat alszom a nagyszüleim kertjében. Apukám, Riczkó Gábor, az üzemviteli igazgatóság irányítástechnikai üzemviteli osztályán dolgozik, szolgálatvezetőként. Anyukám, Riczkó-Szabó Helga, gyógytornász és diplomás ápoló.

Somogyi Boldizsár vagyok, Budapesten születtem 2012. július 7-én. Születéskori súlyom 3350 gramm, a magasságom 54 centiméter volt. Szüleim második gyermeke vagyok, van egy nővérkém, akit Borókának hívnak és 2 éves. Nagyon szeretek enni, ezért még éjszaka is felébredek, és 3 óránként megtöltöm a pocakomat. Szüleim hajnali madárként emlegetnek, mert korán kelő vagyok. Szeretek fürdeni, amiben Boróka segíteni szokott. Apukám, Somogyi László, a munka- és személyügyi osztályon humánpolitikai munkatárs, anyukám konduktor-tanító, de jelenleg otthon van velünk.

Ikerlányok vagyunk, nevünk Szekeres Szonja és Szekeres Leila. A veszprémi kórházban születtünk 2012. június 13-án. Én, Szonja (a fényképen jobbról), 3100 gramm súllyal és 52 centiméterrel érkeztem, én pedig Leila (a fényképen balról) 2500 gramm és 48 centiméter voltam születésemkor. Van egy Maja nevű nővérünk, aki nagyon szeret bennünket, de nagyon félt is minket. Mindketten nagyon szeretünk enni, és már híztunk is fejenként egyegy kilót! Nagyon jó kislányok vagyunk, sokat alszunk és keveset sírunk, ezzel igyekszünk szüleinket kímélni a velünk kapcsolatos terhek viselésében. Édesapánk, Szekeres Ákos, szállodaportásként dolgozik a balatonfüredi Rekreációs Központban. Édesanyánk, Tóth Alexandra, az elmúlt években főként a gyermekneveléssel, és a mi érkezésünkre történő felkészüléssel és várakozással foglalkozott, emellett adminisztrátorként dolgozott.

Lóczi Dávidnak hívnak, Szekszárdon jöttem a világra 2012. július 2-án 20 óra 10 perckor. Születési súlyom 2710 gramm, magasságom 50 centiméter. A kiírt időpontnál korábban láttam meg a napvilágot szüleim első gyermekeként. Jó volt anyukám pocakjában, de már kíváncsi voltam a nagyvilágra. Nappal vannak időszakok, hogy csendben, hosszan nézelődöm, kezdem felfedezni a környezetemet. Szeretek sétálni, és közben nagyot aludni a babakocsiban. Apukám, Lóczi Tamás, a rendszertechnológiai osztályon dolgozik, anyukámat pedig a kontrolling főosztály várja vissza.

Tóth Tamarának hívnak, 2012. június 26-án láttam meg a napvilágot a pécsi kórházban. Születésemkor 3050 gramm és 47 centiméter voltam, de hála a jó étvágyamnak szépen növök. Szüleim első kisbabája vagyok, akik a nagyszüleimmel együtt már nagyon vártak rám. Éjszaka hagyom aludni a szüléimét, de napközben szeretek kézben lenni és nézelődni. Apukám, Tóth Gábor, az irányítástechnikai üzemviteli osztályon dolgozik szolgálatvezetőként. Anyukám, Tóthné Kasza Krisztina, a születésem előtt gazdasági ügyintézőként dolgozott a Paks Kistérségi Alapszolgáltatási Központnál.

LILI

Sport és székely humor

2012. augusztus-szeptember

Ez év nyarán is találkoztak a paksi és az székelyudvarhelyi futballista öregfiúk, hogy folytassák barátságos focimérkőzéseik hagyományát.

Az udvarhelyiek 2012. július 11. és 15. között látták vendégül a paksiakat, akik a többéves kapcsolatuk emlékére és megerősítésére egy páfrányfenyő-csemetét vittek ajándékba és ültettek el.

A találkozóról Szakács István Péter Havasalji huncutságok címmel írt beszámolót, amelyből az alábbiakban részletet közlünk. Az írás a Paksi Tükör ez évi 3. számában teljes terjedelemben jelent meg.

„Amikor Sipos József paksi pátriárka és Kovács Lajos székelyudvarhelyi ősatya sok esztendővel ezelőtt egy kocsmaasztal mellett megálmodta az Atomerőmű és a Tamási Áron Gimnázium Öregfiú Focicsapatai közti évenkénti találkozókat, még nem sejthették, hogy ez a kapcsolat milyen hosszú lesz. Bizony, 17. éve már, hogy lankadatlan buzgalommal taposgatjuk egymás sokszorozódó tyúkszemeit határon innen és túl, a focipályán és a svédasztal körül.

Az már az elején nyilvánvalóvá vált számunkra, paksi ellenfeleink nagy pályán potyolódott, fejlett lábikráira sandítva, hogy a mi kispályához szokott, csenevész székely hátsó végtagjainkkal vajmi kevés kárt tehetünk kapujukban, ezért aztán cseles csalafintaságokkal egyengettük utunkat a győzelem felé.

A gimis csapat Krónikásaként elhíresült jelen sorok írója a historikusok heveny hamisítási ösztönétől hajtva minden vesztes mérkőzés eredményét módosította. Tulajdonképpen nem is változtatott rajtuk, egyszerűen csak a számokat cserélte föl. így lett például az 1-3-ból 3-1 a számunkra. Az írás mágikus valóságformáló erejének köszönhetően aztán ezek az eredmények maradtak fent az utókor számára, ékes bizonyságául annak, hogy a megfelelően forgatott toll hatástalaníthatja a legnagyobb lövéseket is. Az idén a média is bekapcsolódott az akcióba: az udvarhelyi Székely Újság már csütörtökön beszámolt a Gimi Öregfiú Focicsapatának szombati győzelméről...”-BV.

J