Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-04-01 / 4. szám
2012. április A Műszaki Alkotói Pályázat 2. díjas pályázatok (2. rész) 1 A14 mym paksi atomerőmű IHBIHHIHBHHHHaaiaiHH Csapadékvíz kigőzölögtető páragőz hűtő komplett gyártása, cseréje A hőcserélők egyik tipikus meghibásodása, amikor a hőátadó csövek eróziós-korróziós hatásoktól kilyukadnak, a varrat koronák elrepednek. A tömörtelenség elhárításához a hibás csöveket ledugózzák, ezzel viszont csökken a hőátadó felület. A hőtechnikai számítások adta határ után a hőcserélő már nem képes ellátni feladatát. Ilyen határtúllépésre került sor a 20RT25W001 hőcserélőnél. Az előzetes felmérésnél kiderült, hogy nem elég a ledugózott csöveket cserélni, mert a fűtőgőz csonkkal szemben lévő terelőlemez erodálódott és a köpeny falvastagsága sem elegendő már egy üzemidő hosszabbításhoz. Újat kellett gyártani és beszerelni a berendezésekkel hallatlanul túlzsúfolt helyen. Ez a feladat 2002-ben merült fel először, de kivitelezhetetlennek látszott. A több funkciót ellátó hőcserélőt más típusúval nem lehetett kiváltani, és egy műhelyben történő előgyártás ötletét is el kellett vetni, mivel korlátozottak a hely és a méret adta lehetőségek a beépítéshez. A berendezést a felállítási helyén kellett legyártani és beszerelni, a környezetének (födémek, technológiai vezetékek, kábeltartók stb) minimális visszabontása mellett. A rendkívül átgondolt, társszervekkel egyeztetett munkafázisok alapján a régi hőcserélőt leszerelték és a helyszínen szétdarabolták az elszállítás biztosításához. Az új hőcserélőt két szegmensből kialakítva, megnövelt, átalakított terelőlemezzel, új kompenzátorral látták el, majd felemelték, beépítették a helyére. A hőcserélő üzemi körülményei miatt még az üzemidő hosszabbítás időtartamát is figyelembe véve sem volt indokolt a kivitelezésnél rozsdamentes anyaggal számolni - ezzel jelentősen csökkentek a költségek. A fordulókamrát a korróziós-eróziós hatások csökkentése érdekében Loctite kerámia bevonattal látták el. A későbbi karbantartási munkák egyszerűbbé tételéért a hegesztett csőkötések helyett karimásak kerültek beépítésre a technológiai vezetékeknél. Az elvégzett vizsgálatok és az üzemi próbák igazolták, hogy a munkálatokban résztvevő szervezetek dolgozói a feladatot kiváló minőségben készítették el. A cseréket mind a négy kiépítésben megoldották már. Ez több mint 250 munkafolyamat koordinálását, elvégzését jelentette. Bunkóczi András, nyugdíjas:- Pakson születtem 1954- ben. A 23. éve elkezdődött Műszaki Alkotói Pályázatokhoz 1993-ban csatlakoztam először, az eltelt években 19 alkalommal vettem részt azokon, kisebb-nagyobb sikerrel. Jó érzéssel tölt el, hogy sikerült a kollégákat is „megfertőzni” a pályázatok összeállításának szerteágazó feladataival, a bemutatkozó előadások izgalmainak kezelésével. Két felnőtt gyermekem van. Adrienn az MVM Kontó Zrt. alkalmazásában végzi a feladatait, Roland a közgazdasági osztály beruházás kontrolling csoportban tevékenykedik. Szabadidőmben a kollégákkal szervezett túrákon, vitorlázásokon, darts versenyeken szívesen veszek részt. Baka Lajos, berendezésmérnök (gmo):- Pakson születtem 1975-ben. A szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában épületgépész technikusként végeztem 1994-ben, majd az atomerőműben dolgoztam, víz-fűtés szerelőként, 1999-ig. 2003- ig a Neutron Kft., a Piakész, a Pintér Művek Paksi Kirendeltsége alkalmazásában voltam. Időközben a BME-n energetikai mérnöki oklevelet szereztem, 2003-ban. A szekunderköri nyomástartó berendezések műszaki előkészítő mérnöke lettem. 2005-től berendezésmérnökként dolgozom a műszaki igazgatóság műszaki főosztályának gépész műszaki osztályán. Először indultam a Műszaki Alkotói Pályázaton. Örülök, hogy hozzájárulhattam az erőmű üzemidő-hosszabbítás feltételeinek biztosításához. A kollégákkal nagyon jó a munkakapcsolatunk, munkaidőn kívül is szervezünk közös programokat. Szabadidőmben szívesen túrázom, vadászom. Az ASE természetjáró szakcsoportjának is tagja vagyok. Kiss Péter, technológus mérnök (gmo):- Dunaújvárosban születtem. Kora gyermekkoromat Százhalombattán töltöttem, majd 1978-ban költöztünk Paksra szüleimmel, akik az erőműben kezdtek el dolgozni, s innen is mentek nyugdíj - ba. Én 1991 óta dolgozom az erőműben. Jelenlegi helyemre kanyargós út vezetett. Érettségi után 91-95 között az anyagvizsgálati osztályon kezdtem, ahol reaktortartály anyagvizsgáló képesítést szereztem. 1995-ben a hegesztés technológiai osztályra kerültem, technikusként, és a korábbi beosztásomban vizsgált hegesztési munkák előkészítését és dokumentálását végeztem. Közben főiskolára jártam, ahol 2001- ben végeztem műszaki informatikusként. Szakdolgozatom témájául a gőzfejlesztő hőátadó csöveinek örvényáramos vizsgálatának informatikai hátterét választottam. Jelenlegi beosztásomban 2001 őszétől dolgozom. A Bánki Donát Műszaki Főiskolán a szükséges képzés elvégzése után technológus mérnök munkakörben hegesztés és szerelés technológiákat, valamint technológiai adatlapokat írok, rajzolok. A különböző helyeken eltöltött évek alatt átfogó ismereteket szereztem a karbantartásról. Pakson élek a feleségemmel, júliusra várjuk első gyermekünket. Szabadidőmben zenét hallgatok, közben a hifi a hobbimmá lett. Ahogy az időjárás engedi, utazunk, kirándulunk a nejemmel és az ismerősökkel. Korban közel álló kollégáimmal gyakran összejárunk egy kis főzéssel egybekötött lazításra. * * * Először vizsgálták az antianyag belsejét Újabb nagy előrelépés történt az Univerzum egyik legnagyobb rejtélyének megfejtésében: lassan kiderül, miben különbözik az antianyag az anyagtól. Az Univerzum egyik legnagyobb rejtélye, hogy hová tűnt belőle az antianyag. Ha ugyanis az ősrobbanás (Big Bang) modell helyes, akkor a kezdő pillanatban egyenlő mennyiségű anyagnak és antianyagnak kellett keletkeznie, amelyek aztán kölcsönösen - és teljesen - megsemmisítették volna egymást. A valóságban azonban azt látjuk, hogy a Világegyetem anyagból épül fel. Mi lehet az oka, hogy megmaradt egy kevés anyag, az eredetinek körülbelül milliárdod része? A kutatók a választ a mesterségesen előállított antianyag vizsgálatától, az anyag és az antianyag összehasonlításától remélik, amelyben újabb nagy lépést jelentett be a CERN. Egy 1993-ban megjelent cikkben állította először öt fizikus - köztük a magyar Horváth Dezső (MTA KFKI RMKI) -, hogy lehetséges antihidrogén-atomok előállítása és vizsgálata kísérleti körülmények között. Az előzetes kísérleti eredmények után ezért kezdték építeni a CERN-ben az antiproton lassító (AD) nevű berendezést. Az antiproton lassítóra épülő három kísérlet (ASACUSA, ATRAP és ATHENA) jelentős eredményeket ért el az elmúlt években, az egyre nagyobb mennyiségű antianyag előállításával. A legutóbbi áttörések az ATHENA-ból közben ALPHA-ra változott nevű kísérlethez köthetők: 2010 végén először itt sikerült antihidrogén-atomokat csapdában tartani, majd fél évvel később már hosszú ideig (kb. 1000 másodpercig) tárolni. Ez teremtette meg az antianyag hosszabb idejű, alaposabb vizsgálatának feltételeit. Ugyancsak az ALPHA kutatói jelentették be, hogy bizonyították: lehetséges az antihidrogén-atomok belső szerkezetének vizsgálata. Egy hidrogénatom egy protonból és egy elektronból áll. A hidrogénatomot energia közlésével gerjeszteni lehet: ekkor az elektron magasabb energiaszintű pályára kerül. Amikor a gerjesztett állapotú hidrogénatom elektronja visszaugrik egy alacsonyabb energiájú állapotba, a két állapot közötti energiakülönbséget egy foton formájában kisugározza. Ennek a sugárzásnak régóta igen pontosan ismert a színképe (spektruma), és egyedül a hidrogénatomra jellemző. Az ALPHA kísérlet egyik alapvető célja, hogy megmérjék az antihidrogén-atomok spektrumát is, és a két spektrumot összehasonlítsák. Ebben történt meg az első lépés, amelyről a kutatócsoport a Nature-ben számolt be. Mikrohullámú sugárzással elérték, hogy a csapdázott antihidrogén-atomok spinje (mágneses momentuma) megváltozzon. Ebben a pillanatban az antiatomok kiszabadultak a csapdából (mert a mágneses csapda csak egyféle spinű antiatomokat tud fogva tartani). Kiszabadulásuk után viszont azonnal meg is semmisültek, mert az edény falába ütköztek - ezt érzékelték a csapda körül elhelyezett detektorok. A CERN kommentárja szerint az új eredmény nagy lépést jelent ahhoz, hogy pontosan összehasonlíthassák az anyag és antianyag atomjainak tulajdonságait. A következőkben ezeket a kísérleteket tervezik meg. Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/ Woiiner Pál Virtualizációs technológia alkalmazása a szimulátor központban A szimulátor blokk számítógépes (BSZG) rendszer virtualizálása A szimulátoron összességében sok bonyolult informatikai rendszer működik együtt. Ez sok különböző hardver és szoftver komponenst jelent, melyek gyorsan elavulnak. Időben véges mind a hardver, mind szoftver gyártók általi támogatottsága. A virtualizációs technológia kézenfekvő és sok esetben az egyetlen megoldásként alkalmazható, költségtakarékos megoldás rendszerek életének meghosszabbítására. A virtualizáció célja, hogy az informatikai rendszerek komponensei egyre kevésbé függjenek egymástól, jelen esetben a hardvertől, és rugalmasan lehessen kezelni őket. A jelenleg elérhető szerver hardverek kapacitása szinte minden esetben meghaladja a hardverre telepített rendszer erőforrásigényét, a virtualizáció ezeket a szabad kapacitásokat célozza meg. A korábbi „egy rendszer, egy hardver” modell helyett a rendszereket kellően erős hardverre vonja össze, és ennek az eszköznek az erőforrásait osztja el virtuális gépek formájában az egyes rendszerek között, így alkotva optimálisan kihasznált, ebből eredően költséghatékony megoldást. A virtualizációs technológia alkalmazása a BSZG rendszer esetében megoldotta a hardver problémákból adódó lassulásokat, a programlefagyások megszűntek, az üzemeltetése leegyszerűsödött, hatékony a mentési rendszerünk és a rendszer távolról menedzselhető. A kiváltott hardver elemeket a digitális rendszerek osztály használja tartalékként. A technológia használata bebizonyította számunkra, hogy a gyorsan elavuló hardverektől való függetlenségre, hardver erőforrás igény rugalmas biztosítására jó ez a megoldás. A jövőben mindenképpen szem előtt tartandó, hogy az új rendszereinket eleve virtuális alapokon alakítsuk ki. Domokos Zsolt, oktatástechnikai mérnök (szimo): - Szekszárdon születtem. A Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai karán végeztem mint rendszerprogramozó. Tanulmányi szerződésem keretében hosszú időt töltöttem az atomerőmű informatikai főosztályán, ahol a főiskola befejezése után üzemeltetési és fejlesztési feladatokat láttam el. Az erőműben 1991 óta dolgozom. A szimulátor osztályon 2006 óta végzem a munkámat. Hasonlóan, mint az informatikán, üzemeltetési és fejlesztési feladatokat látok el. Nagyon jó csapatba kerültem, a feladataim szerteágazóak és kihívásokban gazdagok. Pakson lakom a feleségemmel, aki szintén az erőműben dolgozik, az általános oktatási osztályon. Két gyermekünk van: a fiam, József most 14 éves, a lányom, Henrietta 12 éves. Szabadidőmet főként a családommal töltöm, sokat járunk lovagolni, és szeretek a ház körül tevékenykedni. gyulai
