Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-03-01 / 3. szám

2012. március 23 Felpezsdült a kézilabdaélet Pakson _____ mym paksi atomerőmű Pakson az elmúlt években nem a kézilabdától volt hangos a város. Bár csapat volt, azonban heti rendszerességgel nem mérették meg ma­gukat a játékosok, inkább csak a különböző tornákon való részvétel jelentette a versenyzé­si lehetőséget. 2011. július 28-án ez megválto­zott, ugyanis 12 sportszerető, vállalkozó kedvű fiatalember megalapította a Paksi Kézilabda Sportegyesületet. Az egyesületi tagok itt nem álltak meg, hanem az adminisztra­tív feladatok teljesítése után be is neveztek a Bács-Kiskun megyei baj­nokságba. A csapat nem is vallott szégyent az első szezon őszi sza­kaszában, ugyanis öt győzelmet és egy döntetlent bezsebelve a kilen­cedik helyet foglalják el a tabellán. A csapat magját jórészt paksi játé­kosok adják, közülük többen erő­műves dolgozók. Az egyesületről, il­letve annak jövőképéről Oldal Ottó csapatvezetővel beszélgettünk:- Mi a csapat jelene, illetve milyen céljaitok vannak a jövőt il­letőleg?- Jelenleg a Bács-Kiskun megyei bajnok­ságban szerepelünk, ahol a kimondottan erős Dunaföldvárral egyetemben Tolna megyét képviseljük. Innen az NBII-be van lehetőség fel­kerülni, mivel azonban két megye csapatai al­kotják a bajnokságot, ez elég speciális módon megy. Aki megnyeri a bajnokságot, az automa­tikusan feljut, míg a másik megye legjobbja a saját megyei szövetségének javaslatára kerül­het fel. Ez az első idényünk itt, így most a stabi­lizálódás és a rutinszerzés az elsődleges célunk. Szoknunk kell a sorozatterhelést, ugyanis an­nak ellenére, hogy több játékosunk szerepelt már magasabb szinten is, sokan vannak, akik számára ez újdonság. A következő szezonban azonban már szeretnénk a dobogón végezni, és a Dunaföldvár megelőzésével a magasabb osztályba kerülést kiharcolni. Természetesen ez egyéb kötelezettségek­kel is jár majd, ugyanis ott már oda kell figyel­ni az utánpótlásra is. Annyi változás történt a korábbiakhoz képest, hogy nem egy ifi, hanem egy junior csapatot kell kötelezően kiállítani és versenyeztetni. Mi ezt nem kényszerként, ha­nem lehetőségként fogjuk fel, így már most folyamatban van a toborzás, és örömmel mondhatom el, hogy elég szép számban jelen­nek meg ezek a fiatalok az edzéseken, így egy juniorcsapat összeállítása már most sem jelen­tene problémát.- Hogy működik a csapatnál a minőségi játékosok igazolása, illetve a keret feltöltése?- Igazolásokról abban az értelemben, ahogy a profiknál, nem igazán beszélhetünk. Inkább úgy fogalmaznék, hogy idecsábítjuk az olyan játékosokat, akik szeretik a kézilabdát, és hajlandóak áldozni rá az idejükből és anyagi ja­vaikból. Sajnos jelenleg még útiköltséget sem tudunkfizetni a nem paksi játékosainknak. Sze­rencsére a csapat jó része helyi lakos, így ese­tükben ez nem jelent problémát. Van azonban egy szekszárdi mag, akik korábban együtt ját­szottak, és élnek-halnak a kézilabdáért. Náluk szájról-szájra terjed a hír, hogy Pakson beindult valami, és szinte minden meccsen feltűnik egy új arc. Senkit nem utasítunk el, hiszen munka­helyi és egyéb elfoglaltságok, valamint sérü­lések miatt mindig akadnak hiányzóink, azon­ban előbb-utóbb eljön majd az az idő is, amikor nem fér majd be mindenki. A csapat gerince adott, még két-há­­rom igazolást tervezünk a nyárra, és egy NBII-re kész csapatunk lesz.- Milyenek az edzésle­hetőségek, illetve munka mellett tudnak-e megfelelő edzésmunkát végezni a já­tékosok?- Hetente három alka­lommal szoktunk edzést tar­tani. Korábban csak kétszer volt lehetőség rá, azonban Mittler István kommunikációs igazgató segít­ségével péntekenként plusz edzésidőponthoz jutottunk. Természetesen munka mellett nem tud mindenki minden edzésen ott lenni, de általában így is megfelelő munkát tudunk vé­gezni.- Térjünk át egy kicsit rád! Mikor kerülték kapcsolatba a kézilabdával?- Egy háromezres lélekszámú Tokaj-hegy­­aljai kis faluban születtem, ahol annak ellenére is komoly hagyományai voltak a kézilabdának, hogy nem volt fedett csarnokunk. Rendsze­resen olyan csapat jött össze, ami be tudott kerülni az úttörő olimpia területi, sőt egy al­kalommal az országos döntőjébe is. Később Kazincbarcikára kerültem, ahol három NBIII-as csapat is volt ez idő tájt. Én a főiskola csapa­tához, a KFSC-hez igazoltam, és itt játszottam néhány évig, majd megfordultam egy szezon erejéig Tiszaújvárosban, és a katonaság alatt a Honvéd - Budai Nagy Antal SE-ben is. 1981 -et írtunk ekkor, és gyakorlatilag ez volt az utolsó szezonom. Ezt követően Zsolt fiam révén találkoztam ismét a kézilabdával, ugyanis ő is ennek a szép sportágnak az elkötelezett híve és szerelme­se lett, sőt büszkén mondhatom, hogy jelen­leg ő a csapatkapitány. Korábban az ESZI és a szekszárdi Tolnatej korosztályos csapatának is oszlopos tagja volt, és a mostani egyesület alapításában is részt vett. Sőt, a másik fiam is emellett a sportág mellett döntött, ám mivel ő '95-ös születésű, így még csak a junior csapat tagja.- Mi a feladatod a csapat mellett jelen­leg?- A második meccsünk óta én látom el a csapatvezetői feladatokat. Intézem a papíro­kat, illetve a csapat mindennapjait próbálom egyengetni. Azonban a munkám nem áll meg itt, hiszen a szponzorok felkutatása és a csapat mellé állítása is az én feladatom. Nem egyszerű dolog ez manapság, hiszen a jelenlegi gazda­sági helyzetben nem könnyű támogatókat ta­lálni, bár most a látványsportágakat támogató társasági adó kedvezménnyel előttünk is ko­molyabb lehetőségek nyílhatnak meg. Nem túl rég óta működünk, így értelemszerűen a közeg sem ismerhetett meg minket kellőképp. Ezen próbálok, próbálunk javítani mindazokkal az emberekkel, akik éreznek magukban elég affi­nitást ahhoz, hogy segítsenek a paksi kézilab­dán. Úgy érzem, jó úton járunk, és valóban szép jövő áll az egyesület előtt. Winter Gábor VITORLÁZÁS - ASE VSC ) 2012-ben dupla évfordulóhoz érkezett a sokunk által ked­velt sportág és a hozzá tartozó létesítmény. ) 30 éves lett az ASE Vitorlás Sport Club. 20 éves lett a Kolos­­ka-Marina Kikötő. A kerek évszámok tükrében visszatekintve ) ugyancsak rögös, de szép út vezetett idáig. 1976-ban a paksi atomerőmű dolgozói sorába két élenjáró 1 vitorlás kolléga érkezett, Lakosa József és Valentin Ferenc sze- i mélyében. Ők kezdték el képviselni a vállalatot a már hagyo­mányos Iparági Vitorlás Találkozón. A vállalati létszám növekedésével bővült a vitorlázással „fertőzöttek” létszáma. 1981-ben már több hajóegység kép­­) viselte a vállalatot a Vitorlás Találkozókon. 1982-ben 18 fővel megalakul a Vitorlás és Szörf Szakcsoport. 1983. 06.15-én 4 I db Kalóz típusú hajót vásároltunk. Megindult a vállalati vitor-Gyászközlemény Kegyelettel őrizzük elhunyt munkatársunk emlékét. Takács László (1953-2012) Takács László, a paksi atomerőmű nyug­díjasa, 2012. január 30-án, életének 59. évében elhunyt. 1953. május 5-én szüle­tett, Simontornyán. 1979. április 25-étől az erőmű alkalmazottjaként, a karban­tartási igazgatóság armatúra és csővezeték karbantar­tó osztályának karbantartó műszerészeként dolgozott. 2006. július 15-én vonult nyugállományba. Nyugdíjas kollégánkat 2012. február 4-én a simontornyai temetőben helyezték örök nyugalomra. lás élet Fadd-Domboriban is. 1983. 10. 10-én a szakcsoport vezetősége levelet írt Márton János főosztályvezetőnek a vi­torlázás Paksi Atomerőmű Vállalatnál történő meghonosítása érdekében. 1984-ben sor került a „Rekö” átadására. Az addig Domboriban, majd Siófokon (MVM) tárolt hajók december­ben megérkeztek végső állomáshelyükre, Balatonfüredre ( a decemberi hidegben hajóztuk át a Balatont). A „Rekö” oldal­szárny kialakításával megoldódott a vitorlás-szállás a hajók és a szörfök téli-nyári tárolása. 1985-ben megvásároltuk a túrá­zásra és sétahajózásra alkalmas nagyhajókat (CNSO, B-21). Márton János támogatásával valamint Pónya József vezérigaz­gató hozzájárulásával és hathatós segítségével kezdetét vette a kikötő tervezése, ami több éves szervezést igényelt. Úgy gondoltuk, ne egy kis kikötőt építsünk, hanem olyat, ami méltó az Aatomerőműhöz. 1985 szeptemberében a Paksi Atomerőmű Vállalat és ' az ASE közös szervezésben rendezte meg ) a XIV. Iparági Vitorlás Találkozót (a sát­rak, sólyák még a vízparton, a szabad (strandon álltak). 1986-ban az ifjúsági hajók (OP, Cadett) beszerzésével elindult ’Fadd-Domboriban az utánpótlás, gyer­­. mek és ifjúsági táborozás. 1992-ben el­­' készült, és átadták a Koloska-Marina ki­­) kötőt. Avatóként itt rendezték meg a XXI. Iparági Vitorlás Találkozót. A vitorlás klub létszáma az idővel ará- II nyosan növekedett. 1992-től Balatonfüre- _ ._ . . (den is beindulnak a gyermek és ifjúsági •jr‘- ' - táborok. Edzőtáborok, háziversenyek, ’OESE, MVM versenyek, majd országos minősítő versenyek szervezésével, rendezésével, részvétellel fejlődött a versenyzői létszám. Az iparági találkozókon, egy-egy egyéni első, csapat har-, madik helyezést sikerül elérni. 1998-ban a XXVII. Iparági Vitorlás Találkozót rendezték / Balatonfüreden. Ez a terv már régóta megfogalmazódott, s ebben az évben megvalósították. Ekkor sikerült először győz­nünk, és az ASE vitorlásainak győzelmi sorozata azóta is tö­retlen, mind egyéniben mind a csapatversenyen. A Dolphin túrahajó osztállyá minősítésével versenyzőink magyar bajnoki érmekkel is gazdagították a PA Zrt. - ASE \ éremgyűjteményét. 2011-re a hajópark folyamatos bővülésével a club taglét­száma meghaladta a 300 főt. Ők programjaikkal szerves ré­sze lettek az életünknek. Vitorláztatással, túrázással nagyban' hozzásegítik a PA Zrt. dolgozóit és családtagjaikat a pihenés ( aktív és kellemes eltöltéséhez Mindannyiuknak gratulálunk és köszönjük! Nagy Jenő, alapító tag ■I—r*\

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom