Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-10-01 / 10. szám
2012. október mym paksi atomerőmű 15 Az üzemfenntartási főosztály biztonsági rendszerek osztályán a folyamatirányító rendszer csoport feladata a segédépületi rendszerek irányítástechnikai karbantartása, az alkalmazott technológiák különféle hibáinak elhárítása. A csoport változatos tevékenységéről Koleszár Zoltán műszerésszel beszélgettünk. Koleszár Zoltán 1971-ben született Pakson. Az általános iskolát követően az ESZI-ben, az 1986-ban indult első évfolyamon tanult tovább. Elektronikai műszerész szakon érettségizett 1990-ben. Középiskolai tanulmányai befejeztével az erőműben, az üzemviteli igazgatóságon, a műszerkarbantartó osztályon helyezkedett el, ahol korábban szakmai gyakorlatát is töltötte. 2008-ban szintén az ESZI-ben elektrotechnikai-technikus képesítést szerzett. A 90-es évek végén indult, a segédépületi rendszerek modernizálását célzó projektnek és a szervezeti átalakításoknak köszönhetően 2000-ben alakult meg a folyamatirányító rendszer csoport, ahol Zoltán jelenleg is dolgozik. A segédépületi rekonstrukciók alatt, az új rendszerek üzembe helyezésekor rengeteg tapasztalatot sikerült gyűjteniük azok működésével, karbantartásával kapcsolatban. Az üzemvitelhez szükséges vegyi anyagok kezelésére szolgáló segédberendezések távműködtetésének rekonstrukciója, részleges automatizálása jelentősen megkönynyíti a gépészek és az operátorok munkáját. Az évek során az üzemel- j tetés alatt kelet- 3 kező folyékony J radioaktív hulla- J dékok elhelyezése a tárolókapacitás szűkössége miatt nehézkessé vált. Lehetőségként felmerült a cementálás útján szilárd hulladékká való alakítás, de ez a nagy térfogat-növekedés miatt nem volt járható út. Ezért a további feldolgozás mellett született döntés, mely során a folyékony hulladékból kivonják a sugárzó anyagokat, amit aztán - jóval kisebb térfogatú - szilárd hulladékként lehet kezelni, a megtisztított folyadék (víz) pedig kibocsájtható a Dunába. Ennek érdekében kialakításra került a folyékony hulladékok áttárolását szolgáló, a két segédépületet összekötő csőhíd technológia, illetve ezzel párhuzamosan megépült a tartálypark, ahol a feldolgozásra váró folyékony hulladék tárolható. A feldolgozást segíti a kobaltbontó technológia is, amely a folyékony hulladékokban oldott állapotban jelen lévő kobalt izotóp eltávolítására szolgál. Ez egy új eljárás, mely során a kobalt izotópok a technológiában alkalmazott borral reakcióba lépnek, és azzal együtt kikristályosodva teljes mértékben kiszűrhetőek. A speciális présszűrő segítségével teljesen szilárd anyag préselhető ki az eredetileg pépes állagú masszából. Az így keletkezett anyag már cementálható, és biztonságosan elhelyezhető a bátaapáti radioaktív hulladéktárolóban. A kobaltbontó technológia világszerte kevés helyen fellelhető, különleges eljárásnak számít, annak üzembe helyezésében való részvételért Zoltán több kollégájával együtt vezérigazgatói dicséretben részesült. A csoport feladatai közé tartozik még a mérőkörökben használt jelátalakítók javítása, karbantartása is. Zoltán kihangsúlyozta, szerencsésnek érzi magát, mert nagyon jó közösségben dolgozik, és ez a napi feladataik elvégzése során is fontos tényező. Hozzátette, munkájukat a vegyészeti osztály folyékony hulladék feldolgozó csoportjával szoros együttműködésben végzik, akikkel szintén nagyon jó szakmai és emberi kapcsolatot ápolnak. Zoltán családjával Pakson él, feleségével két gyermeket nevelnek. Lánya, Kitti, végzős a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban, fia, Zoli, idén kezdte meg tanulmányait az ESZI-ben. Szabadidejével kapcsolatban elmondta, két és fél éve motorozik, fennmaradó idejében pedig a családi ház körüli tennivalókkal foglalkozik, például szeret kerti kisgépeket javítgatni. KV r Lőjek József és felesége, Katalin, egykori erőműves dolgozók, mára már boldog nyugdíjasok és nagyszülők, de gyermekeik, Szilvia és Csaba, továbbra is a Paksi Atomerőmű alkalmazásában állnak. Ez alkalommal a család négy tagját mutatom be. Lőjek József nem mindig élt Pakson. A nyíregyházi származású négy fiúunoka büszke nagypapája valamikor a Volánnál dolgozott, s majd csak a 80-as évek közepén, 1985-ben került a Paksi Atomerőműbe, mint gázüzemű gépész. Itt dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig, 2006-ig. Miután 1985-ben felvételt nyert az erőműbe, az új munkakör és feladatok sok újdonságot és kihívást hoztak számára. József elmondta, általában hatan vagy heten dolgoztak együtt, így szükség volt csapatmunkára és együttműködésére, de ez a típusú munkaforma sosem állt tőle távol. Az Atomerőműre mint munkahelyre mindig szívesen emlékszik vissza. Az utóbbi években a bevásárlás, főzés, a szőlőben végzett munka és az unokák felügyelete teszi ki mindennapjait, persze mindezt nem bánja, szívesen végzi. Majd csak ezek után jut ideje pihenésre, sétára, biciklizésre, baráti összejövetelekre. Míg Józseffel beszélgetek, Katalin süteménnyel kínál. Csengetnek, majd megérkeznek a gyermekeik, Szilvia és Csaba. Ezt követően Katalint kérdezem az erőműves évekről. Mint kiderül, ő már korábban, 1982 óta dolgozott az atomerőmű humánpolitikai igazgatóságának adminisztrációs csoportjában, ahol munkaidő elszámolással foglalkozott. Munkájában mindig is azt szerette a legjobban, hogy precízen kellett dolgozni és emberekkel foglalkozhatott. 2007- ben ment nyugdíjba. Unokáit szívesen viszi el strandra, kosármeccsre - egykor maga is hosszú éveken keresztül kosárlabdázott. Szeret csónakázni a Dunán és a víz közelében eltölteni a szabadidejét. Évek óta a Paksi Városi Vegyeskarban énekel, ennek köszönhetően szinte bejárta egész Európát, legutóbb Litvániát hódították meg. Belföldön is rendszeresen szerepelnek, és kórusfesztiválokon mutatkoznak be. Katalin és József mind a mai napig aktívan tartják a kapcsolatot egykori kollégáikkal, május 1-jén rendszerint együtt főznek. A beszélgetést a továbbiakban Szilviával folytatom. Lőjek Szilvia vegyipari szakközépiskolában tanult és szerzett a bizonyítványt, Budapesten. Ezt követően kozmetikus iskolában folytatta tanulmányait, mielőtt az Atomerőmű alkalmazásába állt. A Paksi Atomerőmű sugár- és környezetvédelmi főosztálya környezetellenőrző laborjában 1995 óta hasznosíthatja vegyész tudását, jelenleg mint izotóp laboráns. Munkája a külvilág számára az igazán láthatatlan, a környezetvédelmi állomásokon vett mintákat elemzi, ami szintén precíz és pontos munkát követel. Munkájukat gyakorlatozó iskolások és látogató csoportok rendszeresen megtekintik, de őt ez cseppet sem zavarja, mindig szívesen válaszol a felmerülő szakmai kérdésekre. Szilvia két 13 éves ikerfiú boldog anyukája. A fiúk már 5 éves koruk óta sportolnak, az eltelt idő alatt megismerkedtek a cselgánccsal és a labdarúgással is. A mozgás szeretetét édesanyjuktól örökölhették, mivel Szilvia jelenleg is rendszeresen fut, kerékpározik és úszik. Emellett szívesen ismerkedik számára új idegen nyelvekkel, jelenleg olaszul tanul. Lőjek Csaba a tanulóévei befejeztével géplakatos bizonyítványt szerzett. Ez követően 1993-ben gépész édesapja mellett helyezkedett el. Tanulmányait továbbfolytatta, felvételt nyert a pécsi Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskola gépipari technikumára, amit sikeresen elvégzett. Az iskola befejezése után gépészként dolgozott tovább. Az évek múlásával Csaba folyamatosan tanult és képezte magát, így idővel a reaktor karbantartó osztályon előkészítőként, majd a Dunaújvárosi Főiskola sikeres befejeztével 2001-től a műszaki főosztályon berendezés mérnökként dolgozik. Munkájában precíz, következetes, szereti megoldani a műszaki kihívásokat. Már több újítását is elfogadták, a Műszaki Alkotói Pályázaton is sikeresen szerepelt. Ha szabadideje engedi, Csaba lelkes horgász és vadász, de természetszeretete a túrázások során is megmutatkozik. A különféle sportokat már gyermekkorában is nagy lelkesedéssel űzte; így a cselgáncsot, a kézilabdát és a kenut. Csaba két fiú büszke édesapja: Levente 7, Lőrinc 3,5 éves. Felesége, Ágnes, körzeti nővérként dolgozik egy háziorvosi rendelőben Pakson. József és Katika havonta egyszer ízletes vasárnapi ebéddel várja a gyerekeket és az unokákat, hogy ilyenkor az egész család együtt lehessen. Szilvia és Csaba számára mindig is példaértékű volt szüleik munkája, így az iskolát is mindig célirányosan választottak. A Lőjek család nyaranta szívesen tölti szabadidejét a Dunán. Ilyenkor az unokák és a férfiak lelkes horgászokká válnak, míg a család nőtagjai a vízben úszkálnak, élvezve a forró paksi napsütést. Lehmann Katalin Generációk Szakmák az Atomerőműben
