Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-07-01 / 7. szám

2012. július 21 _ „ ____ mym paksi atomerőmű ■■■■■■■■■■■■■■■ Munkatársaink szabadidőben Mayer Tivadar kikötőmester Mayer Tivadarral, a Paksi Atomerőmű Balatonfüredi Rekreációs Központja Koloska-Marina kikötőjének kikötő­mesterével beszélgetek abból az alka­lomból, hogy éppen húsz éve adták át a kikötőt.- 1992. június 5-én adták át a kikötőt viszonylag szűk körben zajló, rövid ün­nepség keretében - kezdi Tivadar a visz­­szaemlékezést. Az akkori PAV néhány vezetője, az építők pár képviselője, a helyi dolgozók és az első hajótulajdonosok kö­zül fél tucat volt jelen a kikötő avatásán. Én az átadás előtt 1992 májusában kerültem a kikötőbe, néhány éves dunai hajózás, majd a Tihanyban eltöltött évek után, hajóvezető-karbantartó munkakör­be. Így nem csak a hajós, hanem a kikötő üzemeltetési tapasztalataim is segítették az idekerülésemet. Mivel a Koloska kikötő a Rekreációs Központ szerves részeként üzemelt a kez­deti időkben is, a hajóhely bérlőkön és a szállodai vendégeken kívül nem fogad­tunk külsős turistákat, de azért így is ha­marosan teltházzal üzemeltünk. Kezdetben a keleti mólón csónakok voltak kikötve, ott még nem volt cölöpö­zés, de már ek­kor 67 hajó befo­gadására volt lehe­tőségünk. A kikötő bővítése két ütem­ben tör­tént, elő­ször 20, majd még 10 új kikötőhely létesült a régi csónakos móló helyén. így most jelen­leg összesen 99 hajóállással működünk, amelyből 96 farcölöpös kialakítású.- Mik a kikötőmester feladatai?- Kapcsolattartás a hajótulajdono­sokkal és a munkák szervezése a hajók téli elhelyezésében, daruzással, hajófenék tisztítással, ha kell az árboc kiemelésével. Természetesen ezekben a munkálatokban segítenek azok a régi és új munkatársak, akik jól ismerik a helyi specialitásokat. A tavaszi vízre tételek és a kikötőben a tél folyamán keletkezett hibák kijavítása eltart május végéig, aztán nyáron rend­szeresen hajóz­­tatunk a Koloska motoros és Heu­réka vitorlással. Folyamatosan üzemeltetjük a kikötőt annak ér­dekében, hogy a vendégek minél kellemesebben nyaraljanak ná­lunk.- Az elmúlt húsz év alatt számos emlékezetes dolog­ban volt részed.- Számomra a legemlékezetesebb dol­gok leginkább a nyári hajózások a vendé­gekkel, és azok a vitorlásversenyek ame­lyeken én is részt vehettem, megnyert kék és fehér szalag versenyek, tókerülők és egyéb bajnokságok, az ASE színeiben, ka­lóz osztályban megnyert iparági csapat és egyéni versenyek, a remek társaságok és a jó beszélgetések, sztorizások.- Számos Bujtor-filmben is láthat­tunk.- A filmezés természetesen annak a szép környezetnek tudható be, amit a Koloska kikötő és a Balaton együtt nyújt mindenki számára. Az első Bujtor István film rövid epizódjában statisztáltam, ahol egy vitorlazsákba rejtett halottat kellett a motoros fedélzetére emelni. A későbbi Bujtor-filmekben is lehetett engem látni, melyeket a kikötőnkben forgattak.- Aki egész évben a Balaton partján van, hol tölti szabadságát a családdal?- Nyaralni nem járok. Az őszi pihe­nés pár napos bortúrákat jelent idehaza, feleségemmel kettesben. Télen síelek a gyerekekkel, amennyit lehet. A nyarat vitorlásversenyzésre használom, a sza­badidőm maradéka a család távolabbi részével történő találkozásokra megy el. Két lánygyermek büszke apukája va­gyok. A nagyobb Petra, 24 éves, az ELTE TTK-n tanul master képzésben, környe­zetfizikusnak készül. Jól vitorlázik, gye­rek korcsoportban nyert bajnokságot, sok külföldi versenyen képviselte egyesületét. Most együtt kalózozunk és a hajóban job­ban kijövünk egymással, mint a parton. A kicsi Fruzsina 18 éves, a helyi Lóczi Lajos gimnázium végzős hallgatója, a Műszaki Egyetemre készül, informatikus szeretne lenni. Wollner Pál A Bablevestől a babgulyásig Akik a cím alapján valamilyen gasztronómiai külön­legességre vagy ételreceptre számítanak, tévednek. Az Országos Kéktúra 4. szakaszának kiindulópontja az Alsótold határában lévő Bableves csárda volt. Szép túraidőben indultunk el 19-en a csárdától, és Alsótold felé haladva többször visszatekintettünk a Tepke 567 m-es csúcsán épített kilátóra, amely­ből tavaly ősszel már megcsodáltuk a Cserhát lágy dombjait. Aszfaltúton gyalogoltunk Felsőtoldig, majd a Szár-hegy és a Fekete-hegy közötti völgyben ér­keztünk fel egy kivételesen szép fennsíkra. Csodás kép tűnt fel: a Hollókői vár. Hollókő a Cserhát leg­szebb falucskája, a világörökség része. Aki ide be­lép, annak úgy tűnhet, mintha a magyar népmesék világába lépne. A felújított vár meglátogatása után mindenki szabadon választhatott a látnivalók közül. A várat reggel újból megnéztük, mielőtt Nógrádsi­­pekre beérkeztünk. A szemerkélő eső végül alapo­san eláztatott bennünket, de szálláshelyünk tökéle­tesen alkalmas volt a regenerálódásra. Kedden nyári melegben indultunk el. Szandaváralján csalódtunk az egyetlen vendéglátóhelyben, de a pecsétet be­szereztük. A Szandavár maradványaiból látható panorámá­hoz a lassan emelkedő kocsiút után meredek, kőmorzsalé­­kos ösvényen jutottunk fel. Flosszú pihenőt tartottunk itt, csodáltuk ezt a változatos tájat. Könnyű túranapunk prog­ramjának zárásaként meglátogattuk Mohorán a Tolnay Klári Emlékházat, ahol a művésznő emlékét rendezett kiállítással is őrzik és ápolják. 4. túranapunk könnyű sétával indult a Galga patak mellett, majd az Öreg-hegyen át Kétbodonyban pihentünk meg a pecsétet őrző vendéglátóhely teraszán. In­nen aszfaltút vezet Romhányig, ahol a Lókos-patak régi med­re fölött átívelő XVIII. században épített kőhídon átkelve, az egykor szebb napokat látott kerámiagyár mellett vitt utunk. Romhány a Rákóczi szabadságharc utolsó csatájának hely­színe, ennek több emlékhelye is van a településen. Mi a 300 éves törökmogyorófához sétáltunk ki, melynek eredetéről a néphit két változatot is ismer. Innen egy váratlanul húzós emelkedőn mentünk fel a Romhányi-hegyre, ahol termetes bükkfák árnyékában falatoztunk hátizsákunkból. Az egyre melegebb időben jólesett az Alsópetényi vendéglő teraszán hűsölni, majd az Alsópetényi-patak mellett értünk be Felső­­peténybe. Csütörtök reggel könnyített hátizsákokkal indul­tunk el. Felkapaszkodva a Galamb-hegyre, nyugatra pillant­va már láthattuk a Börzsöny impozáns tömbjét. Ősagárdon pecsételtünk, és erőt gyűjtöttünk a falu mellett magasodó Naszály leküzdéséhez. A Török-rét után kis lejtő, majd éles jobbkanyar, a sebzett Naszály mészkő tömbjének csúcsára folyamatosan emelkedve, helyenként erőteljes kaptatókon keresztül jutottunk fel. A látvány azonban most is megér­te, a kilátóból lenyűgöző a Dunakanyar és a Börzsöny. Már több százezer lépést megtettünk Hollóházról indulva, de itt, a Duna közelsége éreztette velünk igazán, hogy mekkora a megtett út a „nagy kék országúton". A Naszályról lefelé is izgalmas volt az út. Katalinpusztán pecsét, majd egy rövid szakaszon a 2-es főút mellett - annak sokkoló forgalmától elképedve - begyalogoltunk szendehelyi szálláshelyünkre, ahol egy színvonalas fogadóban búcsúztunk a Cserháttól. Reggel nekiestünk a Börzsönynek, a Kes­­keny-bükki-patak mellett emelkedtünk, Magyarkú­­ton az Irma-forrás vízéből (is) érdemes volt feltan­kolni, mert a Nagy-kő-hegyig folyamatos emelkedő következett. A tetőről a Fellegvár, a Dunakanyar újabb arcát mutatta, sőt már a Prédikálószék és Dobogókő is kivehető volt. Pazar látvány ez a (kék) túrázónak. Lesétálva pecsét, majd a nógrádi vár romjai közül csodáltuk meg a környéket. A vár felújí­tására látszódnak törekvések, de sok még a teendő. Kellemes környezetben hangolódtunk rá a követ­kező napra, ez sikeres volt, mert másnap délelőtt gyorsan fogytak a km-ek a folyamatosan emelkedő úton. A Foltán-keresztnél - ami egy tragikus sor­sú erdőőr emlékét őrzi - pihenőt tartottunk, majd „csúcstámadás"! Flullámos emelkedőn haladtunk, balra gyönyörű rálátással a Szén-patak völgyére. Rövidesen előbukkant a „hét csúcspontja", a Csóvá­nyos, ahol egy geodéziai mérőtorony betonhenge­re szolgál kilátóként. Ez a hegyi panoráma az egyik legszebb hazánkban. A megérdemelt pihenő után a Nagy-hideg-hegyig vadregényes szépségű úton jutottunk el, itt volt utolsó szálláshelyünk. A 864 méteren lévő turistaház teraszán jóleső fáradtsággal ültünk le és élveztük heti teljesítményünk diadalának, a délutáni meleg napsütésnek és a hideg sörnek semmihez sem ha­sonlítható keverékét. Estére véget ért a nyári meleg, lehűlt a levegő. Vasárnap szükség volt a melegebb ruháinkra is, bár folyamatos lejtőn értünk be a Kisinóci turistaházig, ami tú­ránk végállomása volt. A hűvösre fordult időben jólesett az ebédre kapott meleg babgulyás. Több mint 128 km-t tettünk meg a „dimbes-dombos" Cserhátban és a vad szépségű Börzsönyben - a Bablevestől a babgulyásig. Ismét elfáradtunk, de annak a sok csodának, amit láttunk, ez volt az ára. A sorozat 4. szakaszán is egy remek hetet töltöttünk el az ország újabb területét megis­merve. A cikk bővebb terjedelemben elérhető: portai -> Közérdekű -> Atomerőmű újság bővebben. Gergely László, túravezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom