Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-07-01 / 7. szám
22 rnyih paksi atomerőmű 2012. július V Interjúmat Doma Árpáddal és feleségével, Jucival készítettem. 30 évi személyes ismeretségünk alapján nagy tisztelettel tekintek fel rájuk, és ki merem jelenteni, hogy családjuk példaként szolgálhat mindenki számára.- Hogyan kerültetek az erőműbe, hol dolgoztatok, pár szót mondanátok a munkátokról?- (Árpi) 1978-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetem elvégzése után az erőmű Vegyészeti osztályán kezdtem dolgozni, mint közös üzemi vezénylő operátor. A feladat ellátásához kétszer Novovoronyezsben és egyszer az NDK-ban kellett betanulnom. 1982-ben lettem önálló mérnök, majd üzemvezető és 16 évig dolgoztam ebben a munkakörben. Osztályvezetőként 4 évig, majd főtechnológusként 9 évig, 2011-ig, a nyugdíjazásomig dolgoztam. Az erőmű volt az első és utolsó munkahelyem, 33 évet töltöttem el ott. Főtechnológusként a vegyészeti főosztályon a különböző vízrendszereknek kémiai paramétereit ellenőriztük, értékeltük, a szükséges beavatkozásokat kezdeményeztük. Sok olyan adat keletkezett melyeket rendszerezni kellett, jelentéseket írni társasági belső adatszolgáltatásként, valamint a Nukleáris Biztonsági Felügyeletnek.- (Juci) 1985-ben a szekunderköri laborban kezdtem önálló mérnökként dolgozni 1990-ig. Negyedik gyermekünkkel, Ágival várandós voltam, amikor kezdték a folyamatos mérőrendszernek a kiépítését tervezgetni. A feladat legelején még részt vettem a munkában, de a kivitelezésben már nem. Mikor szülési szabadságról visszakerültem, ennek a folyamatos mérőrendszernek lettem a felelőse 2002-ig, majd a primer és a szekunderköri műszakos laboránsoknak voltam a laborvezetője 2007-ig a nyugdíjazásomig.- Régi munkatársakkal tartjátok a kapcsolatot?- (Árpi) Kezdeményeztük az iparági vegyészeti továbbképzés megújítását, amit minden évben megtartottunk. Az idén már az utódom szervezte ezt, ahová, mint korábbi szervezőket, meghívtak bennünket. Kollegáinkkal is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink?- Mi az, amit a munkahellyel kapcsolatban - jó vagy rossz - elmondanátok?- (Juci) Nekem úgy alakult az eljövetelem, hogy nem is találkoztam az utódommal, így nem tudtam átadni a munkámat. Laborvezetőként kezdtem el kidolgozni a szekunderköri és a primerköri mintavételi sémákat, melyet eljövetelem előtt fejeztem be. Az utódomnak igyekeztem olyan mankót hagyni hátra, mellyel a munkáját sikeresen tudja végezni. Még azt elmondanám, jó lenne az internetes nyugdíjas portált aktuálisabbá tenni. Hosszú évekig szakszervezeti főbizalmi voltam, most is a nyugdíjas ágazatnak vagyok a tagja. Összekötőként tartom a kapcsolatot a nyugdíjasokkal, képviselem az érdekeiket, információkat szolgáltatok át, segítem őket.- (Árpi) Nekem megadatott az, hogy nyugdíjba vonulásom előtt már három évvel tudtam ki lesz az utódom, így mindent, ami szükséges volt, átadhattam. Pillanatig sem merült fel bennem, hogy bármi gond lehet az eljövetelemmel, hiszen egy felkészült kollegának adtam át a stafétabotot.- Meséljetek a gyerekeitekről!- Mind a négy gyermekünk befejezte a tanulmányait, hárman már önálló életet élnek. Árpi villamosmérnök, neki két kislánya van. Julcsi közgazdász, egy fia és egy kislánya van, most júniusban várja a harmadik babát. Gabi gépész technikus, primerköri gépészként az erőműben dolgozik, náluk is két kislány van. Ági az idén diplomázott rekreáció szervező szakon.- Az erőmű részéről adott kedvezményeket igénybe veszitek?- Balatonfüreden rendszeresen üdülünk. A természetjárókkal újra járunk túrázni, ilyenkor a gyerekekkel közöljük, hogy unokamentes hétvége lesz. Uszodába hetente 3-4 szer megyünk, kulturális rendezvényekre, hangversenyekre is járunk.- Szabadidőtöket mivel töltitek?- A falinaptárunkban szinte minden napra van bejegyzés. Kertészkedünk a szőlőbe, ahol a családnak megtermeljük a zöldséget, gyümölcsöt és télire is megtelik a kamra. Gabi fiunk építkezik, ott is segédkezünk. Az unokák is gyakran itt vannak. Vízitúrázni baráti társasággal, síelni a családdal járunk. Fontos számunkra, hogy családunk egészségesen, örömben és egymást tisztelve éljen. Vadai Zsuzsa 1985-ben a szállítási osztályra autóbuszvezetőnek ---------------—--------------------vették fel Domsa Gyulát, aki levizsgázott a daruk kezelésétől a kikötői daruig bezárólag. Azelőtt az erőműnél ő volt az első, aki a földgépes dolgozókat szállította az építkezésre autóbusszal. 1959-ben kezdte a sofőrséget. Az erőműben Ikarusz 255 autóbuszon kezdett, majd a 260-asra került. Abban az időben még mindenki csak a „saját” autóbuszát vezette. Akkortájt mindig egyedül járta az utakat. 1995-ben, 55 éves korában, amikor elment nyugdíjba, az erőműben megkapta a másfél millió kilométer levezetésért járó elismerést. Balesete sosem volt, és büntetést sem kapott soha.- Azóta hogyan töltőd nyugdíjas napjaidat? Munkahelyedre miként emlékszel vissza? - kérdezem Domsa Gyulát, az erőmű egykori gépkocsivezetőjét.- Sajnos sok szomorúság is ért. Balesetben elhunyt a 25 éves fiunk, utána meghalt a feleségem, most hét éve. Három éve eltemettem a 43 éves fiamat is. Még van egy fiam, aki Budapesten él. Összesen öt unokám van, közülük három nálam tartózkodik, én nevelem őket. A napjaim úgy telnek, hogy az unokáimat viszem óvodába, iskolába. Délben az óvodást hazavisszük, és délután a nagyobbik hazasétál, én pedig otthon vagyok egész nap az egyévessel. Tanulok, foglalkozom az unokáimmal, viszont számítógépezni ők tanítanak engem. Bölcskén élek, de azért időnként még - a hetvenharmadik évemet taposva is - a volán mellé ülök. Legutóbb is Szicíliában jártam fuvarban, éjjel-nappal vezetve lenyomtam kétezer kilométert. A legjobb élményem itt volt az erőműnél. Nagyon jó brigádban dolgoztam, ott még igazi közösségi szellem volt. Nem tudtam olyat mondani, amiben a munkatársaim ne segítettek volna - kölcsönösen segítettük egymást. Az Erbe szállítási osztályán közel százan dolgoztunk, és ma már rendszeresen, évente találkozunk. Mindig vidám természetű voltam. Jól érzem magam, szerencsére semmi bajom sincs. Az erőműves életre örömmel emlékezem vissza. Ritka az olyan nap, hogy az erőmű szóba ne kerüljön, ha valakivel napközben találkozom és beszélgetünk. Jó volt itt dolgozni, a világon senki nem piszkált, ha becsületesen elvégezte az ember a saját munkáját, én meg mindig azon igyekeztem, nehogy szó érje a ház elejét. Az Atomerőmű újságot megkapom, és a mai napig is érdekel, mi történik az erőműben.- Mit üzensz a mai fiataloknak, akik a volán mögé ülnek?- Ne bízzanak mindent a fékre! Oda kell figyelni, mert ezek a mai járművek röpülnek, és a kanyart nem lehet kiegyenesíteni! Wollner Pál Mozgalmas félév az Atomerőmű Nyugdíjasklubban Törzsgárdatagsági elismerések Igazán pörgősre sikeredett klubunk idei első féléve. Január végén Pécsett nézhettük meg a Csárdáskirálynő című, szívet-lelket gyönyörködtető operettet. Az ismerős melódiákat együtt énekeltük a szereplőkkel. Február elején az erőmű jóvoltából ismét lehetőséget kaptunk, hogy több mint negyvenen egy hetet tölthessünk Balatonfüreden a Rekreációs Központban. Kihasználtuk az együttlétet arra, hogy a már hagyománnyá váló sportversenyeket lebonyolítsuk. Biliárdban, pingpongban, csocsóban, sakkban és pókerben mértük össze a tehetségünket és a szerencsénket. Minden nap több asztalnál folyt a kanasztázás is. Egyik este retró bulit szerveztünk a táncos lábúak számára. Február közepén farsangi bátyus bálon temettük a telet és mozgattuk át az öregedő csontokat. Az évi rendes közgyűlésünkön február végén elfogadtuk a 2011. évi beszámolót és a 2012 évi programtervezetet. Angyalné Betti beszámolt a cégvezetés nyugdíjasokat érintő döntéseiről, Lőrincz László pedig a Padosz és a nyugdíjasklub együttműködéséről. Majoros János és dr. Germán Endre nyugdíjas összekötők előadást tartottak az eddig végzett munkájukról és az aktuális kérdésekről. A márciusi nőnapon versekkel, dalokkal és néptánccal köszöntöttük nőtársainkat. Versekkel emlékeztünk meg az 1848. március 15-i eseményekről és a szabadságharcos hősökről. Március 15-én a Dzsungel könyve című zenés darabot néztük meg a Pécsi Nemzeti Színház előadásában. A következő héten a madocsai asszonyok vezetésével hagyományos nyújtott rétes készítésében vehetett részt a tanulni vágyó tagság. Előkerültek a nagymamáktól örökölt vászon abroszok, s a rétesek nyújtása lyukmentesre sikeredett. Még felsorolni is nehéz, hányféle rétes készült: túrós rétes mazsolával, meggyes-darás, mákos-meggyes, almás, a sós szájúaknak tejfölös-paprikás és káposztás. Március végén az első negyedévben névnapjukat ünneplőket köszöntöttük versekkel, énekkel és egy szál virággal. A vacsora után a zenéé és a táncé lett a főszerep, éjfél is elmúlt már, mire a legkitartóbbak elfáradtak. Anyák napján a Bezerédj Általános Iskola és Diákotthon 3. b osztályosai - Pataki Jánosné vezetésével - versekkel, dalokkal és ajándékkal kedveskedtek az anyukáknak, nagy- és dédmamáknak. Május közepén a nemek közti egyenlőség jegyében megtartottuk az „apák napját" is. A hölgyek versekkel és népdalokkal köszöntötték az apákat, nagy- és dédpapákat. Június végén ismét megünnepeltük a névnaposokat. Köszöntő műsor, vacsora, zene és tánc szerepelt a programban. 2012.június 10 éves Bognár Lajos üvig üvfo vüo Komáromi József káig üffo bro Buglyó András big minfo avo Stolczenbachné Nagy Krisztina hűig hufo 2002.06.17. 20 éves Pesti Sándor üvig üvfo to Győrfi Tamás üvig üvfo nfü Debreczeni Sándor big 30 éves Horváth Árpád üvig üvfo iüo Kovács Pál big rendo Virág Ildikó big skvo do Bardon Józsefné hűig hufo mszo 2002.06.16. 2002.06.24. 2002.06.10. 1992.06.11. 1992.06.25. 1992.06.09. 1982.06.01. 1982.06.01. 1982.06.22. 1982.06.16. Pataki János
