Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-04-01 / 4. szám

12 2011. április ifiym paksi atomerőmű-A gyógyítás a hivatása Közgyűlés az atomerőmű nyugdíjas-egyesületeinél Racskóné dr. Sztrida Emese 2010. október 1-jétől a Nukleo-Med Kft. orvosa. Beszél­getésünk elején tanulmányairól és eddigi munkájáról számol be.- 1996-ban végeztem a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem Általános Orvostudományi Ka­rán. Ugyanebben az évben született meg el­ső gyermekünk, ezért másfél év elteltével kezdtem el a háziorvosi rezidensképzést. A képzés annak idején a háziorvosi szakvizsga alappillére volt, és 27 hónapig tartott. Az el­méleti oktatás Pécsett, az anyaintézményben folyt, a klinikai gyakorlataimat pedig a szek­szárdi kórház különböző osztályain töltöttem. A kórházi kollégákkal kialakított munkakap­csolatnak akkor láttam hasznát, amikora be­tegeim hozzájuk kerültek. A családorvosi pra­xisgyakorlatot dr. Molnár Klára háziorvosnál végeztem, aki a mentorom lett, és akire nagy tisztelettel nézek fel. Rengeteget tanultam tő­le az orvosi hivatásról. A háziorvosi képesítő vizsgát 2001-ben szereztem meg, háziorvos­lásból pedig 2004-ben szakvizsgáztam. Ez idő alatt dr. Molnár Klára mentorom praxisá­ban dolgoztam, és az idősek otthonának or­vosi teendőit is elláttam. Mivel érdekelnek az orvostudomány alternatív ágazatai, a gyere­kekkel otthon töltött idő alatt összekötöttem a „kellemesta hasznossal”, és akupunktúrá­ból, majd később homeopátiából is levizs­gáztam.- Mi motivált, hogy az atomerőmű foglal­kozás-egészségügyi szolgálatánál folytasd munkádat?- Az egészségügy helyzete napjainkban ne­héz. Amikor a Nukleo-Med Kft.-től megkeres­tek, férjemmel elgondolkodtunk a jövőnket és lehetőségeinket illetően. Abban mindketten egyetértettünk, hogy ez egy családbarát mun­kahely. Dr. Brázay László ügyvezető főorvos po­zitívan állt az elképzeléseimhez, és támogatta, hogy szabad péntekenként korábbi munkahe­lyemen dolgozzak. így lehetővé vált, hogy a pá­ciensekkel, akikkel az évek során jó kapcsola­tot sikerült kialakítanom és sajnálták távozá­somat, most újra találkozzak, hogy problémá­juk megoldásában segítséget nyújtsak.- Mennyiben újszerű a jelenlegi feladatod?- Az orvoslásnak ez a területe számos pon­ton kapcsolódik a háziorvosláshoz. A mai szemlélet szerint kiemelt jelentőségű a pre­venció. A foglalkozás-egészségügyi vizsgála­ton kötelező a megjelenés, ezáltal olyan mun­kavállalók szűrésére is lehetőség adódik, akik panasz hiányában háziorvosukat nem keresik fel. Sok krónikus betegség, mint például a di­abetes vagy a magas vérnyomás tünetek nél­kül hónapokig, évekig károsíthatják az embe­ri szervezetet, s ezek gyakran a munkaalkal­massági vizsgálat során derülnek ki. A foglal­kozás-egészségügyi szakvizsgához szükséges gyakorlati időtSzekszárdon, az Ergonom Kft.­­nél töltöttem, ahol a cégek széles palettáján keresztül megismertem a legkülönbözőbb te­rületeket. Az atomerőmű munkavállalóinak vizsgálata új kihívás számomra. A kollégák megosztják velem tapasztalataikat, s ezzel együtt igyekszem ismereteimet bővíteni.- Mi a véleményed a feltételekről, eszkö­zökről, az asszisztenciáról?- A feltételek ideálisak. A rendelő jól fel­szerelt, az informatikai program jól kezelhető. A laborban elvégezhetők a tumormarker vagy a Troponin T. vizsgálatok, amelyeket a házi­orvosok az alapellátásban nem tudnak kérni. A pajzsmirigyhormonszint-mérés eredménye is a vérvétel napján már rendelkezésünkre áll. Az asszisztencia jól képzett, rutinos, szí­vesen dolgozom velük.- Az itt eltöltött idő alatt voltak-e sikerél­ményeid?- Sikerélményeim vannak, és ez pozitívan hat a munkámra. Egy példa erre: akut neuro­lógiai panasszal jelentkezett egy munkavál­laló, aki a tünetet nem értékelte olyan sú­lyosnak, mint amilyen valójában volt. A ren­delőből mentőautó szállította kórházba, majd Pécsett is kivizsgálták, végül jó állapotban, tünetmentesen tért vissza. A szükséges kar­diológiai konzíliumot egy héten belül sikerült megszerveznünk számára.- Beszélnél néhány mondatban a magá­néletedről, hobbidról?- Férjem Racskó Zoltán, a PA Zrt. kapaci­tásbővítési igazgatóságán dolgozik. Három lányunk van, Zsófi 15, Eszter 12, Julcsi 5 éves. Mindhárman nagyon különböző egyéniségek, sokoldalúak, rengeteg örömet szereznek ne­künk. Nagyon szeretek utazni bárhová, bármivel. Nálunk nem gond a távolság, a lányok is így szocializálódtak. Telente szívesen síelek, mos­tanában teniszezni tanulok. Kzné A PA Zrt. és annak jogelődjétől nyugdOba vo­nult munkatársak jelenlegi létszáma 1770 fő, a velük való kapcsolattartás és ügyintézés a humánigazgatóság jóléti osztályának fel­adata. A nyugdíjasok közül sokan tagjai az atomerőmű nyugdíjas-egyesületeinek. Az atomerőmű paksi székhelyű Nyugdíjas­klub Egyesülete már több éve működik, az anyagi és egyéb jellegű támogatásokat együtt­működési megállapodás keretében a rész­vénytársaság biztosítja részükre. Taglétszá­muk mára már elérte a 146 főt. A 2011. már­cius 1-jén megtartott közgyűlésen Szanyi Nagy János elnök beszámolt a 2010. évben megvalósított programokról, valamint pénz­ügyi gazdálkodásukról. Programjaik között szerepelt színházlátogatás Veszprémbe és Kecskemétre, kirándulás Szarvasra, Kiskun­majsára, Tamásiba és Kehidakustányra, va­lamint egy hét üdülés Balatonfüreden. Klub­életüket vetélkedősorozattal, lángos- és hal­sütéssel egybekötött önköltséges vacsorák­kal színesítették. Szerveztek bátyus bált, meg­ünnepelték a nőnapot és az anyák napját, meglátogatták a helyi idősek otthonát, ahol az egyesület nőtagjaiból alakult énekkar mű­sorral szórakoztatta az otthon lakóit. Részt vettek a társasági majálison, ahol a főzőver­senyen külön nevezéssel indultak. Balatonfüreden először 2008-ban fogalma­zódott meg az igény nyugdíjas-egyesület alapí­tására, majd 2010. februárban úgy döntöttek, hogy az atomerőmű Balatonfüreden és kör­nyékén élő nyugdíjasai - akkor még 30 fővel - önálló egyesületté alakulnak Atomerőmű-nyug­díjasok Balatonfüredi Egyesülete néven. A 2011. február 3-án megtartott közgyűlésen az egyesület tagsága már 70főre emelkedett. Roj­tos János egyesületi elnök a 2010. évi tevé­kenységükről szóló beszámolóban külön kie­melte a Paksi Atomerőmű Zrt. által az egyesü­let megalakulásához tartós adományozási szer­ződéssel nyújtott támogatását. A tagság igénye szerint igyekeznek olyan kulturális és szabad­idős programokat összeállítani, amely kellemes szórakozást és kikapcsolódást nyújt számukra. Az elmúlt évben szerveztek kirándulást Pécsre, Hévízre, Keszthelyre, múzeumokat látogattak, színházbérletet vásároltak, és szalonnasütéssel egybekötött összejövetelekre is sor került a Rek­reációs Központ kikötőjében. A nyugdíjas-egyesületek közgyűléseiken előremutatóan meghatározták a 2011. évre tervezett programjaikat. Kzné Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? Molnár Imréné Ancika Tolnáról költözött Paks­­ra kilenc és fél évvel ezelőtt Avárosban sokan ismerik empatikus képességéről, karitatív te­vékenységéről. A rászorulók segítését hivatá­sának érzi, amely példaértékű cselekedet A Blikk által meghirdetett „Az év civil hőse” cím elnyerésére jó eséllyel indul, hiszen ajelöltek között szerepel. Beszélgetésünket a ’80-as évek eseményeinek felidézésével kezdjük.- Mikor lettél az atomerőmű munkaválla­lója, mit és melyik szervezetnél dolgoztál?- A nehézgép-kezelői tanfolyamot Debre­cenben végeztem el, amit 1981-ben tudtam igazán hasznosítani, amikor az Erbe-nél da­rukezelőként helyezkedtem el. A nehézkikötői 320 tonnás és a gépházi 125 tonnás darut egyaránt kezeltem. A paksi atomerőműbe 1986-ban áthelyezéssel kerültem. Az első években darusként, majd a szervezeti átala­kítások következtében a szolgáltatási szer­vezetnél öltözőügyeletesként dolgoztam. Ne­héz volt az átállás, de a jó munkahelyi kol­lektíva segített abban, hogy azt a munkát is megszerettem. Munkatársaim a magánéle­temben is fontos szerepet töltöttek be, a mun­katársi kapcsolatok barátsággá alakultak.- Meddig dolgoztál az erőműben, mielőtt nyugdíjas lettél?-10 éves erőműves munkaviszony után let­tem nyugdíjas 1996-ban. Ezt követően még dol­goztam két évig szerződéses megbízással da­rukezelőként a kondenzátorcseréknél. Jólesett, hogy visszahívtak, szívesen vállaltam a munkát- Beszélnél a magánéletedről és a családodról?- 14 éve élek egyedül. A lányom párkap­csolatban él Budapesten, a fiam pedig a fe­leségével és három fiával Szentjakabfán la­kik. Büszke vagyok a gyerekeimre, mindketten diplomásak, harmonikusan élnek. A velük va­ló találkozás mindig örömmel tölt el. A napjaim tartalmasán telnek. Számomra mindig is fontos volt a környezetemben élő emberek sorsa. Jó szemem van ahhoz, hogy meglássam, ki szorul segítségre. Megszólítot­tam őket és megnyíltak felém. így kezdődött a karitatív tevékenységem, ami egyre jobban ki­­szélesedett. Eleinte kis élelmiszercsomagokat készítettem. Örömmel tapasztaltam, hogy el­fogadják az emberek. Ezek a visszajelzések ösztönöztek arra, hogy foglalkozzak a rászo­rulókkal. Ekkor kezdtem el adományokat, ru­haneműt, ajándéktárgyakat gyűjteni részük­re. Segítő szándékomban támogatókra is ta­láltam azon cégek, civil szervezetek, magán­emberek személyében, akik élelmiszerre fe­dezetet biztosítanak. Közismert a karácsonyi ünnepeket megelőző napokban szervezett ételosztás, mely alkalommal gyümölcs- és kü­lönböző ajándékcsomagokat is felajánlunk azoknak a nagycsaládosoknak, kevés kere­setűeknek és munkanélkülieknek, akiknek a napi megélhetés nehézséget okoz. Az elmúlt évben több mint 200 liter ételt főztünk, és még ez is kevésnek bizonyult. A polgárőrségen, a tűzoltóságon és az önkormányzaton kívül sok aktivista is segíti a munkámat. Egyre töb­ben vannak, akikre oda kell figyelni, ezérta kö­zelmúltban „Segítők Paks” Kft. néven kezde­ményeztük hivatalossá válásunkat. Ezzel ado­mánygyűjtési akcióinkat szervezettebben és hatékonyabban folytathatjuk. Tulajdonképpen szervezési munkát végzünk, a közelmúltban például famunkázási lehetőséget kutattunk fel, a munkát vállaló családok pedig részesültek a kitermelt tűzifából.- Eddig csak munkáról beszéltél, mi jelen­ti számodra a kikapcsolódást, pihenést?- Vannak olyan barátaim az ország külön­böző településein, akikkel találkozni szoktam. Tagja vagyok a Paksi Atomerőmű Nyugdíjas­klub Egyesületének is, az általuk szervezett balatonfüredi üdülések, kirándulások segítenek a kikapcsolódásban.- Milyen juttatásokban részesülsz, hogyan értékeled ezeket erkölcsi és anyagi szempontból?- Igénybe tudom venni a térítésmentes üdülést, az áramvételezés és a telefonhasz­nálat kedvezményét, valamint az étkezési tá­mogatást. Hálás vagyok minden juttatásért, nagy ajándék ez számomra.- Zárszóként mit szeretnél elmondani?- Azt az üzenetet szeretném tolmácsolni az újságon keresztül az atomerőmű munkavállalói részére, hogy munkájuksorán elsődleges legyen a harmónia és a béke megteremtése. Kzné Visszaemlékezés az egykori erőműves időkre Csibi Boldizsár 1937-2011 Nyugdíjas kollégánk 2011. március 3-án, hosszan tartó szenvedés után, életének 74. évében a szekszárdi kórházban elhunyt. Hadikfalván született, 1937. január 1-jén. A palánki mezőgazdasági technikumban gépész szakképzettségetszerzett 1983-ban létesített munkaviszonyt a Paksi Atomerőmű Vállalat­nál, a külső technológiai osztályon gépész mun­kakörben dolgozott. Kollégái vidám embernek ismerték, a munkához és munkatársaihoz va­ló hozzáállását pedig példaértékűnek minősí­tették. A munkahelyi kollektíva javaslatára 1992-ben kiemelkedő teljesítményének elis­meréseként Cégevűrű kitüntetésben részesült amelyre családjával együtt na$<on büszke volt 1993. március Íjén vonult nyugállományba. Feleségével Madocsán élt két fiúgyerme­kük van. Nyugdíjas éveiben a barkácsolás volt a hobbija, de szívesen dolgozott a kertben és a családi ház körül is. Betegsége 2010. július­ban kezdődött, amely ágihoz kötötte. Felesé­ge, akivel 46 éve kötött házasságot, odaadó­­an, na©r szeretettel és gondossággal ápolta. Fájó szívvel búcsúzik tőle felesége, gyer­mekei, menyei, unokái, testvérei és azok csa­ládja, valamint a barátok, volt munkatársak, szomszédok, ismerősök. A szertartáson meg­jelentek 2011. március 11-én a faddí teme­tőben kísérték utolsó útjára. A Paksi Atom­erőmű Zrt. kollektívája emlékét megőrzi. Boldi bácsi, nyugodjék békében! Kzné 1979-ben már tizedik éve dolgoztam sta­tikus tervezőként az Ipartervben, amikor megkaptam első atomerőműves tervezé­si feladatomat, a 3. blokki B-V sori lép­csőház vasbeton-kiviteli terveinek elké­szítését. Az Iparterv atomerőművel kap­csolatos munkáinak döntő részét az üze­mi főépület reaktortömbön kívüli részé­nek kiviteli tervezése jelentette. Bekap­csolódásom az erőmű tervezésének fo­lyamatába egy 31 éven át tartó, hol igen aktív és pezsgő, hol pedig csendesebb munkakapcsolat és szakmai-emberi együttműködés kezdetét jelentette. Ez a három évtizedes együttdolgozás - termé­szetesen - több száz helyszínre utazást is magába foglalt. Abban az időben egy paksi utazás a 6-os főúton és az akkori autóállományt figye­lembe véve, körülbelül kétszer olyan hosszú volt, mint ma. De nemcsak egy­szerűen leutaztunk a problémák megol­dására, hanem „kiszálltunk” a helyszín­re. A kiszállásra formanyomtatványon (kiküldetési rendelvény) adott utasítást az ületékes osztályvezető, és ennek alap­ján számolhattuk el a fix 31 forint kiszál­lási díjat is. Ez a ma jelentéktelennek tű­nő összeg az akkori árviszonyok között még lehetővé tett egy ebédet is egy átla­gos vendéglőben. Márpedig az étkezések szorosan hozzátartoztak a kiszállás szub­kultúrájához. A leutazás során is megáll­tunk valamelyik út menü étkezdénél vagy csárdánál. Elogy hol, az attól függött, hogy éppen ki volt a kocsiban a „főnök”, és neki melyik volt a kedvenc és bejáratott helye. Volt, aki az egyik hely pogácsájára vagy lángosára esküdött, volt, aki a másik gebi­nes (ismerős még ez a szó?) hagymás rán­­tottáját vagy kávéját részesítette előnyben. A paksi munkahelyen napközben csak egy-két falatra jutott idő. Az én kedven­cem, az akkor újdonságnak számító (1980-as évek eleje) hotdog volt, amit fris­sen, gőzölögve, mustárba ágyazottan, a pesü árhoz képest igen jutányosán (8 fo­rint talán?) lehetett megkapni. Emlékeim szerint valahol a későbbi étterem épüle­tének sarkánál. De ha jófajta házi elemó­zsiára vágytunk, akkor sem kellett mesz­­szire mennünk, csak vissza az Iparterv ál­landó kirendeltségének barakkirodáiba. A mai fiatalok számára valószínűen nem hihető, de volt mobilkommuniká­ció nélküli időszak is, sőt nem is rövid a történelemben. Ami napjainkban elkép­zelhetetlen, de fel lehetett építeni egy tel­jes atomerőművet (és még sok mást is), hogy az éppen szükséges terveket nem tudtuk fájlokban leküldeni a helyszín­re, sőt! Ha vidéki helyszínre akartunk te­lefonálni, a hívást előbb írásban enge­délyeztetni kellett az osztályvezetővel, majd a vállalati telefonközpontos meg­hívta a kért számot és egy-két órán be­lül már beszélhettünk is, persze ha egyáltalán volt szabad vonal. Egy kiviteli terv megvalósítása, általá­ban egyszeri alkalom a terv és tervezője életében. Ezért is igen fontos a tervező és a megvalósítók szoros együttműködése és folyamatos kommunikációja az építés során. Ezt a folyamatosságot akkor, te­kintve a távolságot, csak helyi tervezői kép­viselők (úgynevezett tervezői művezetők) állandó jelenlétével lehetett biztosítani. Az Iparterv képviselete az építés főbb időszakaiban 6-8 főből állt. A csoport szakági összetétele úgy változott, hogy mindig megfelelt az éppen folyó mun­kák jellegének. A kollégák zömében olyan nagy gyakorlatú építési-kivitele­zési szakemberek voltak, akik addigi életük nagy részét építkezésről építke­zésre költözve, az ország legnagyobb be­ruházásain töltötték. Az addig eltelt év­tizedek alatt rengeteg építési tapaszta­latra tettek szert, és én - mint ezen a te­rületen akkor még járatlan pesti tervező - azóta is hálás vagyok nekik azokért a tanácsokért és azért a segítségért, amit tőlük ott és akkor kaptam. Életvitelük természetesen alkalmazkodott a család­tól való állandó távoliét körülményeihez, és teljes önellátásra rendezkedtek be, messze az otthontól. Amikor a pesti tervezők kicsit is meg­éhezve betértek a hazai kirendeltségre, mindig otthonias vendéglátásra is szá­míthattak, a műszaki támogatáson felül. Innen-onnan előkerültek azok a papírba csomagolt étvágygerjesztő finomságok, melyeket az ebben is nagy tapasztalatú kirendeltségiek az akkori, nem éppen piacgazdasági viszonyok között is, csal­hatatlan érzékkel szereztek be a kör­nyéken vagy útjaik során. Néhány név azok közül, akik már sajnos régen nin­csenek velünk: Székely Ferenc, Hollósy László és a helybéli Kiss Ferenc (Feri bá­csi). Most utólag, sajnos már örökre meg­késve, köszönet a jófajta ízekért, a ven­déglátásért és a közös falatozások han­gulatáért. Az emlékező: Hajmási Péter, az Iparterv nyugdíjas irodaigazgatója Aktuális információk, évfordulók ÁPRILIS 22. - FÖLD NAPJA A Föld napja elnevezésű világméretű környe­zetvédelmi akció 1970-ben indult az USA-ból. ÁPRILIS 24. - HÚSVÉT Az egyházi év legnagyobb ünnepe, Jézus fel­támadásának, az emberiség megváltásának örömünnepe. E napon ér véget a nagyböjt. Húsvét napját még 313-ban a római zsinaton határozták meg. ÁPRILIS 28. - DOLGOZÓK EMLÉKNAPJA E napon a szakszervezetek szerte a világon azokra a dolgozókra emlékeznek, akik mun­kájuk következtében vesztették életüket, vál­tak sérültté vagy betegedtek meg. MÁJUS 1. - PAKSI MAJÁLIS, A MUNKA ÜNNEPE 1882-től a munkások nemzetközi ünnepe. A munkavállalók szolidaritási napja mára már átalakult. Az atomerőmű majálisán, az ASE sporttelepen kerül sor a Kiváló Kar­bantartói Díj, a biztonságos üzemelteté­sért járó díj és az igazgatósági nívódíjak át­adására. MÁJUS 1. - ANYÁK NAPJA Május első vasárnapján, az anyák napján minden gyermek és felnőtt őszinte szere­tettel köszönti az édesanyját. Az amerikai eredetű hagyományt a Magyar Ifjúsági Vö­röskereszt 1925-ben honosította mega má­jusi Mária-tisztelet hagyományaival össze­kapcsolva. MÁJUS 4. - TŰZOLTÓK NAPJA Magyarországon 1991-től május 4-én ün­nepeljük a tűzoltók napját, emlékezve Szent Flóriánra, a tűzoltók védőszentjére. Florianus római katonatiszt volt Noricum földjén, aki a legenda szerint már ifjú ko­rában megmentett egy égő házat a teljes el­­hamvadás-tól. Sipos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom