Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-02-01 / 2. szám
12 2011. február paksi atomerőmű Rádiós műsort készített Mint ahogy év elején, sokan mások, munkatársaim körében én is érdeklődtem, hogy kinek, hogyan teltek az ünnepek, ki hogyan és hol töltötte a szilvesztert. így, a kérdezgetések sorában egyszer csak egy kedves nyugdíjas ismerősöm azt válaszolta, hogy ő szilveszterkor rádiózott, műsort készített! Micsoda? - kaptam fel a fejemet. Hogy kiről is van szó, a következő válaszból kiderül:-Nagy Éva vagyok, 1980-ban kezdtem az atomerőműben dolgozni. 2007-ben mentem nyugdíjba. A 2010. szilveszter estéjét rádióműsor készítésével töltöttem barátaim társaságában, immár negyedik éve, Rákóczifalván.- Hogyan is kezdted a rádiózást, és hogyan jutottál Rákóczifalvára?- Ennek előzménye a messzi múltban gyökerezik. 1974-ben kezdtem felsőfokú tanulmányaimat Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán. Igazából nem voltam én annyira műszaki beállítottságú, így nagyon könnyen becsábítottak az egyetemi rádió stúdiójába, bemondónak. Rádióztam is mintegy másfél évig. Amikor férjhez mentem, elköltöztem Miskolcról, s gépészként fejeztem be a felsőfokú tanulmányaimat Dunaújvárosban. Ezzel természetesen a rádiózás is eltűnt az életemből.- És mikor, hogyan jött elő ismét?- A véletlen úgy hozta, hogy azok a barátaim, akikkel annak idején együtt csináltuk a reggeli kollégiumi ébresztő műsorokat és egyéb műsorokat, Szolnokon létrehozták az egyetemi rádió stúdiójának mását Ennek a rádiónak NME Nosztalgia Stúdió a neve, interneten lehet hallgatni az adását a http://twinem.uw.hu/ internetes címen. Létrehozása 10 éve történt, miután kiderült, hogy a miskolci egyetemen megszűnt az egyetemi rádió. Barátaim ezután kezdték összeszedni a miskolci egyetemi stúdió berendezéseinek mását, valamint a volt egyetemista stúdiósokat, s azóta minden év nyarán megrendezik a miskolci egyetemi stúdiósok találkozóját Én 2007 nyarán mentem el először a találkozóra, ahol megkérdezték, hogy milyen programom van szüveszterre. - Egyelőre fogalmam sincs - feleltem. Mire ők: - Örülnénk, ha eljönnél, s részt vennél Rákóczifalván a szüveszteri műsorban. Én boldogan elfogadtam a meghívást Nagyon jó hangulatú, vidám szüveszteri műsorban működtem közre ebben a kistérségi rádióadóban, aminek létrehozását mind eszközökkel, mind munkával azok a volt stúdiósok segítették, akik a Nosztalgia Stúdiót létrehozták. így adódott a lehetőség, hogy néhány vállalkozó kedvű, idősebb, volt stúdiós szilveszter délutánján műsort készített Rákóczüalván. A 2010-es év szüvesztere volt a 6. Uyen jeüegű adás. December 30-án a barátaim házában lévő stúdióban felvettük a viccblokkokat, átmentünk a rákóczifalvai stúdióba, ahol a hozzáértők eüenőrizték a technikai berendezéseket, közben elkészítettük a műsorkoncepciót és egyeztettünk a riportalanyokkal. Egyszóval előkészítettük a rádióadást- Hogyan zajlott a műsor?- December 31-én 13 órakor kezdtük az adást, amelyet már évek óta a tervezett 20 óra helyett általában 22 óra körül fejezünk be. Olyan emberekkel beszélgettünk személyesen vagy telefonon, akik a környezetükben vezető személyiségek. így Rákóczifalva és a környező települések polgármestereivel, a helyi plébánossal és a már nekünk is ismerős helyiekkel. Érdekes, változatos, nagyon hangulatos beszélgetések voltak ezek. Az élő riportok között zenéltünk, viccblokkok hangzottak el, valamint feladatokat adtunk a hallgatóságnak, amelyekre a megfejtéseket telefonon vártuk. Mi mostanában hallgatjuk viszsza az adást és próbáljuk leszűrni a tapasztalatokat, hiszen élőben, a mikrofon előtt sokszor nem érzékeljük a hibáinkat. Azt hiszem, vidám, jó hangulatú szüveszter délután és este volt, nemcsak a haügatók, hanem a mi számunkra is.- Magától adódik a kérdés: idén szilveszterkor is rádiózol?- Igen, természetesen! LAnna Huber Pál (1951-2011) Nyugdíjas kollégánk 2011. január 5-én, életének 60. évében tragikus hirtelenséggel, paksi otthonában elhunyt. Györkönyben született 1951. november 24-én. Erősáramú technikusi szakképesítéssel rendelkezett, az atomerőműbe 1980- ban került. A villamos műszaki osztályon berendezésfelelősi beosztásban tervezte, szervezte a különböző villamos berendezések, rendszerek karbantartását, hibaelhárítását. Munkájában megbízható jó szakember volt, akire mindenben lehetett számítani. Segítőkész, barátságos, előzékeny és önzetlen emberi tulajdonságokkal rendelkezett. 2006. december 30-án vonult nyugállományba. Nyugdíjas éveiben kertészkedett, szőlőt művelt, borászkodott. Kedvelt szórakozásai közé tartozott az olvasás, a zenélés és a zenehallgatás. A paksi evangélikus egyházközség életében presbiterként tevékenykedett. Feleségével Pakson lakott, de rövidesen költözött volna szülőfalujába, Györkönyben felépített házába. Fájó és megtört szívvel búcsúzik felesége, lányai, veje, idős szülei. A györkönyi temetőben 2011. január 8-án a család, a rokonok, a barátok, a zenésztársak, a kollégák és ismerősök kísérték utolsó útjára. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája nyugdíjas kollégánk emlékét megőrzi. Nyugodjék békében. Kzné Tötök Frigyes (1943-2011) Életének 68. évében, 2011. január 14-én, paksi otthonában elhunyt Tötök Frigyes nyugdíjas kollégánk. Devecseren, 1943. szeptember 24-én született. Budapesten irányítástechnikai hőtechnikai műszerész szakképzettséget szerzett. Több évig dolgozott az Erbe-nél, ahol a beruházás és üzembe helyezés területén széles körű tapasztalatra tett szert. 1979-ben lépett be a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Az irányítástechnikai osztályon csoportvezetőként, majd a minőség-ellenőrzési osztályon mínőségellenőrként dolgozott. Tudását és tapasztalatát önzetlenül osztotta meg munkatársaival. Kollégái jó kedélyű, nyugodt, türelmes, megbízható emberként ismerték. 1996. szeptember 30-án vonult nyugdíjba. Pakson élt házastársával, lányával és unokáival. A kiegyensúlyozott családi légkör, az unokák vidámsága mindig örömmel töltötte el. Betegsége idején házastársa gondos ápolásában részesült. Utolsó kívánságaként búcsúztatójáról a család később rendelkezik. Gyászolja özvegye, gyermekei, unokái, testvérei és azok családja, sógornője és családja, nagynénje és családja, valamint barátai. Nyugdíjas kollégánk emlékét megőrizzük. Kzné Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai Nagy Kollár Gyulát paksi otthonában kerestem fel. Feleségével, Piroskával egy 3,5 szobás lakásban laknak, amely gyakran benépesül, amikor gyermekeik és unokáik érkeznek hozzájuk látogatóba.- Hol dolgozott korábban és mikor került felvételre a társasághoz?- 8 évig dolgoztam a Gagarin Hőerőműben, armatúra-karbantartó csoportvezetőként. A paksi atomerőmű - kollégáimhoz hasonlóan - az én érdeklődésemet is felkeltette. Korábbi munkahelyemen megismertem a szakma minden apró részletét, de kíváncsi voltam, hogyan működik mindez egy atomerőműben. A szakmai kihívás is jelentősnek számított, hiszen ismeretlen, új feladatok jelentkeztek. Nehezen engedtek el a hőerőműből, de elhatározásom végleges és visszavonhatatlan volt. 1977. július 1-jén munkaviszonyt létesítettem a paksi atomerőműben.- Mi volt a munkaköri feladata?- Belépésem után a karbantartási főosztályon karbantartóként, majd később a szakemberek folyamatos felvétele után munkavezetőként dolgoztam. A primer köri armatúrakarbantartás magában foglalta a szabályozószelepek, pneumatikus gyorszárok, visszacsapó és szilfonszelepek felújítását. Szerettem ezt a munkát, azonban 1990-ben egészségügyi okok miatt váltanom kellett. Ekkortól gyártástechnológiával, nyomáspróbákkal foglalkoztam az előkészítésen. 1996-ban olyan megtiszteltetés ért, hogy a Karbantartó Gyakorló Központba szakterület-oktatónak kértek fel. Új és felelősségteljes volt ez a feladat, az évek alatt elsajátított elméleti és gyakorlati tudásomat kellett átadnom a pak-Értékrendjükben a család az első si atomerőműbe felvett pályakezdő munkatársaknak, a szinten tartó képzéseken pedig felelevenítem, ismételni mindazt. Az oktatómunkát nyugdíjazásomig végeztem.- Mikor lett nyugdíjas?- 28 éves részvénytársasági munkaviszony és az iparágban eltöltött 36 év után, 2005-ben vonultam nyugállományba.- Hogyan telnek nyugdíjas napjai?- Feleségem 2000-től nyugdíjas, nekem csak hozzá kellett igazodnom és felvenni azt az életritmust, amit ő már kialakított. Mi együtt nőttünk fel egy kis jászsági faluban, a tanulmányaink befejezése után 1967-ben összeházasodtunk. Egy mátrai faluban kezdtük a közös életünket, így kerültem a Gagarin Hőerőműbe. Később Gyöngyösre költöztünk, ott született meg két lányunk, Helga és Gertrúd. Amikor eldöntettem, hogy Paksra jövök dolgozni, a feleségem úgy nyilatkozott, hogy pedagógusra itt is szükség van, és lett is. Gyermekeink már felnőttek, mindkét családnál van két-két kisgyermek. Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy a gyermekeinkkel egy településen élünk. Elérhető távolságban vagyunk ahhoz, hogy a jóban osztozzunk, a bajban pedig mindig segítő kezet nyújtsunk egymásnak. Korábban volt egy telkünk Bölcskén, telepített szőlővel és gyümölcsössel és egy kis házzal. Az utazás, a kerti munka egy idő után fárasztó volt, ezért eladtuk a telket. Abban az időben szüleinket is gyakran látogattuk. Máig mindennapi elfoglaltságot ad számunkra az unokáink gondozásába, felügyeletébe való besegítés. Családcentrikusak vagyunk, minden programot és tevékenységet megelőzve a család az első.- Mit jelentettek az Ön életében a paksi atomerőműben eltöltött évek?- Mint említettem, egy nagyon jó közösségű kis településen éltünk, ahol a szüléinktől az élet olyan értékeit tanultuk meg, amelyet ma is magunkban hordozunk. Paksra költözésünkkel egyidejűleg azonnal beköltözhettünk egy új lakásba, a feleségem pedig pedagógusi állást kapott. Más környezetben ugyan, de a magunk értékrendje szerint élhettünk. Az erőmű új lehetőségeket, értelmes, kreatív munkát és hozzá határtalan életkedvet adott számomra. Az oktatómunka felszínre hozta a bennem lévő elméleti, gyakorlati tudást és tapasztalatot, öröm volt ennek továbbadása a fiatal nemzedék számára. Mindezen túl az erőmű a családunk számára biztos megélhetést, egzisztenciát teremtett. Gyerekeinknek továbbtanulási, diplomaszerzési lehetőséget tudtunk biztosítani, emellett még a szüleinket is segítettük. A paksi atomerőmű olyan munkahelyem volt, amelyre nyugdíjasként is jó szívvel gondolok. Kzné Levél Boda Lászlótól, a „csikócsapat” egyik tagjától Kedves Anna! Az egykori munkaadóm, a paksi atomerőmű iránti tisztelet és megbecsülés néhány gondolat megosztására kötelez. Mindez annak kapcsán vetődött fel bennem, hogy jelenlegi lakóhelyem - Tengelic - faluházának felújításához a Paksi Atomerőmű Zrt. is jelentős mértékben hozzájárult. Számomra ez büszkeséggel és a régi idők felidézésével párosult. Mi, régi erőművesek, szinte mindannyian ismerjük egymást, és tegeződünk. Én még Pónya urat is tegezve, kedves Józsi bácsinak szólítom. Az atomerőműbe 1977. december 1-jén léptem be, akkor 3094-nek hívtak. Pónya úr még főmérnök volt, Szabó Béni bácsi a „góré”, a nagyfőnök. Akkor mi, a kezdők, mindenkit ismertünk, mi még tudtuk egymást közelről ismerni, szeretni! És ma is szeretjük egymást, csak tudod, fogyunk... Néha félve nyitom ki az újságunkat! Mi, akik a „csikócsapat” emberei voltunk..., megfogyatkoztunk, sajnos már sokan nincsenek közöttünk! Gyakran kell könynyet ejtenem munkatársaim miatt! Mi sokszor 12-16 órát töltöttünk együtt, éjjel, nappal! Milyen emlékek?! Mi szívvel, lélekkel drukkoltunk, hogy helyére kerüljön a déli végfal 5. oszlopa, és hogy az első reaktort a darut kezelő törékeny asszonyka beemelje a helyére. Akkortájt volt egy kezdő fizikus, Hamvas István, ma vezérigazgató, és volt egy üzembe helyező villamosmérnök, Süli János, aki most vezérigazgató-helyettes. És ott volt Somogyi Győző, akkor mint gépész üzembe helyező, majdan hosszú távon ügyeletes mérnök, akitől mindent lehetett tanulni, csak rosszat nem! Ma is a példaképem! Annyi, de annyi jó nevet sorolhatnék még! Emberek voltak a bajban, a jóban! Sokunk életének részévé vált az erőmű, és mi igen sokat szenvedtünk azért, hogy itt atomerőmű legyen! Vallom, hogy szeretni kell a volt munkatársakat! Amikor megkérdezik tőlem, hogy kire, mire vagyok büszke, a válaszom mindig ez: a cégemre és mindenkori munkatársaimra! Mert nem lett volna siker összefogás nélkül! És büszke vagyok azokra is, akik nemzetközileg tették elismertté az erőművet és továbbviszik a stafétabotot. Talán nem is tudják, hogy kik voltunk mi. De, így jó ez! Szép volt a 30 évem, és büszke vagyok rá! Kívánom, hogy az erőmű virágozzon még legalább 40-50 évig, hogy boldogulást hozzon az ott dolgozóknak, a jövő generációjának, a településünknek. A bővítés még 100 évig adjon munkát az erőmű környezetében élőknek! Sok sikert kívánok az „új csikócsapatnak”, most már övék a pálya, a küzdés, a siker! Tisztelettel: Boda László (3094) A homoktövis betegségmegelőző és gyógyító hatásai A tél végi, tavasz eleji időszak különösen veszélyes a felső légúti, influenzás betegségek kialakulása szempontjából. A megelőzésük érdekében szervezetünket fel kell vértezni vitaminokkal, ásványi anyagokkal. Ha tehetjük, tegyük ezt természetes anyagokkal, mint amilyen a homoktövis. Alig akad még olyan szélesen elterjedt bogyós cserje, mint a homoktövis, mégis alig ismerjük, pedig a bogyója különösen értékes kivételesen magas C-vitamin-tartalmánál fogva, sőt egy sor betegség kezelésére is kitűnően alkalmas. A bogyók nyersen vagy préselve és mézzel édesítve fogyaszthatok. A bogyókat vízzel turmixolva, teáskanálnyi mézzel édesítve is ihatjuk. Egy pohárnyi gyümölcslé fogyasztása biztosítja a szervezet napi vitamin- és ásványianyag-pótlását. Mélyhűtőben az egész téli szükségletet tárolhatjuk. A bogyókból készíthető rostos ivóié, dzsem, lekvár, szörp és kompót is. A leveleiből főzött teának általános roboráló hatása van. Már az ókorban megfigyelték, hogy a homoktövis bogyói és leve gyógyító hatású. A gyümölcs gazdag szénhidrátokban, fehérjében, szerves savakban, aminosavakban és vitaminokban. Kiemelkedő a C-vitamin-tartalma, mely a citrom C-vitamin-tartalmának tízszerese. A homoktövis gyümölcsében levő C-vitamin koncentrációja magasabb, mint az eper, kivi, narancs, paradicsom, sárgarépa és galagonya gyümölcsében. A homoktövisbogyó azonban nemcsak magas C-vitamintartalma miatt hasznos, hiszen tartalmaz még vízben oldódó B-vitamint, zsírokban oldódó A-provitamint és E-vitamint, sőt kalciumhoz kötődő savakat is. A homoktövis E-vitamin-tartalma nagyobb, mint a búza, kukorica és szójabab E-vitaminmennyisége. A homoktövis termését tibeti gyógyítók már több mint ezer éve alkalmazzák. Gyógyításra elsősorban a terméshús kivonatát, hidegen sajtolt olaját használják, de a magjából készült olajat is széles körben alkalmazzák. Ismert gyógyhatásai: az immunrendszer védelme és erősítése, zsíroldó hatás, fokozza az anyagcserét, így segít az optimális testsúly megtartásában, de kedvezően hat a gyomor- és nyombélfekélyekre is, védi a májat. Magas C-vitamintartalma miatt nagyon jó a meghűléses betegségek megelőzésére, mert növeli a légúti fertőzésekkel szembeni ellenállást. Emellett fokozza a szervezet ellenálló képességét, gyulladáscsökkentő, késlelteti az öregedési folyamatot, speciális zsírsavösszetétele révén csökkenti a vér koleszterinszintjét, s így lassítja az érelmeszesedési folyamatok kialakulását. Reumás panaszok kiegészítő kezelésénél jótékony hatású. Elősegíti az öregségi foltok megszűnését. Javíthatja a szemidegek működését is. Külsőleg használva jó hatása van égési sebek, bőrfekélyek, szájgyulladás esetén. ló fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő. Javítja a szívműködést, gátolja bizonyos tumorok növekedését, enyhíti a rákos betegek sugárterápiája által kiváltott sugárkárosodásokat. A homoktövisnek kozmetikai hatásai is ismertek: gátolja a hajhullást, és lassítja a ráncok megjelenését, csökkenti a narancsbőr kialakulását, kedvezően befolyásolja a pigmentációs folyamatokat, tartóssá teszi a barnaságot. Vörössné Erika
