Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-02-01 / 2. szám
2011. február mym paksi atomerőmű 13 Sárkányrep ü lök Ma még kevés ember mondhatja magáról, hogy repült motoros sárkányrepülővel. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy többször is felvittek ismerőseim a levegőbe, és mondhatom, nagyszerű élmény volt számomra egy kis ülésben ülve, függve a vékony drótköteleken és 80-90 km-es sebességgel, 300-400 méter magasan a levegőben lenni. Itt Pakson is űzik ezt a sportágat jelenlegi és volt atomerőműves dolgozók. Velük beszélgettem e hobbijukról. Varga János karbantartóként közel harminc évet töltött az erőműben, ma már nyugdíjas. Gomba László emelőgép-felügyelő volt 1990- ig, majd vállalkozóként dogozott 13 évig, ma már nyugdíjas. Kis Zoltán jelenleg is dolgozik a turbinaosztályon, a „B" műszakban szolgálatvezető. Flaisz László a paksi Vízmű Kft.-nél dolgozik.- Honnan jött az indíttatás a repüléshez?- Valamikor az erőműnek is volt egy sárkányrepülős klubja, ami az MHSZ-hez tartozott, ez még 1982-ben alakult meg Schäfer Zoltán vezetésével. A szakosztály később kapott három motoros sárkányrepülőt, és ezekkel kezdtünk repülni. Négy szezont végigversenyeztek páran. A rendszerváltást követően ez a szakosztály megszűnt ilyen formában. Kis időkihagyással az aktív tagok vettek maguknak saját gépet a kilencvenes évek közepén. Abban az időben még mi egymást nem ismertük. A repülés szeretetén keresztül megismertük egymást, és egy baráti társasággá alakultunk. Ma már a várpalotai és az őcsényi sárkányrepülőklubhoz tartozunk.- Hányán tartoztok ebbe a baráti társaságba?- Akik aktívan repülünk, négyen vagyunk, de összesen kilenc fő, aki repül. Egy éve építettünk öten magunknak saját hangárt is, ahol a gépeinket tárolni tudjuk megfelelő körülmények között, így nem kell azokat állandóan szállítanunk.- Mennyit repültök egy évben?- A múlt évben 50 és 100 óra között repültünk fejenként. A gépeink 10-14 litert fogyasztanak óránként. Csoportosan szoktunk repülni a biztonság szempontjából. A mi gépeink közép- és felső osztályba tartoznak. Az áraik milliós értéket képviselnek. Jelenleg Magyarországon két helyen gyártanak motoros sárkányrepülőket. Ezek a gépek benzinüzeműek, egy repüléssel 700-800 kilométert tudnak repülni. Egy irányban körülbelül 150 km az a távolság, melyet kényelmesen meglehet tenni.- Hogy lehet valakiből sárkányrepülős?- Orvosi alkalmasság kell először, majd elméleti és gyakorlati oktatás, repülés az oktatóval, motor nélküli leszállás az előírt szigorú tematika szerint. A végén gépenként külön típusvizsgát kell tenni.- Hogyan lehet repülni, használni a légteret?- A hely határozza meg, hogy hova akarok menni. A tiltott repülőtereket kivéve ma már szabadon lehet repülni 150 métertől egészen négyezer méterig az időjárástól függően. 200-300 méter az a magasság, ahol még mindent lehet látni. Jártunk versenyre is, ahol meg tudtuk magunkat méretni. III. Köztársaság Kupa 2008. II. Selejtező I. hely és Köztársaság Kupa 2009. II. Selejtező III. hely, ezt Varga János és Kis Zoltán érte el. Sajnos a versenyek nagyon igénybe veszik a gépeket az adott versenyfeladatok teljesítése folyamán, így ma már csak nézőként járunk el a versenyekre. Ma már országosan négy-ötszáz gép van regisztrálva. Ha az időjárás megfelelő, öröm ilyen gépekkel repülni, csak nagyon oda kell figyelni az időjárásra, illetve annak változására. Itt Paks környékén is annyi szép dolgot lehet látni a levegőből. Az egyik legszebb a repceérés, illetve napraforgóföldek fölött repülni. Szeretjük a természetet, és fentről a táj sokkal szebb, más dimenzió, van benne egy kis veszély is, ezért szeretünk repülni. Beszélgetésük közben sok-sok repülés közbeni kaland, veszélyhelyzetek is előkerültek. A paksi sárkányrepülősöktől köszönésükkel búcsúztam: Jó leszállást! WollnerPál Valaki egyszer azt mondta, a jó lövéshez három dologra van szükség. Jó íjra, jó vesszőre és jó íjászra. Bevallom, az első kettőhöz nem tudok érdemien hozzászólni. Jó íjászból azonban kettőt is nyugodt szívvel ajánlok a figyelmükbe. A Céloké Mezőfóldi íjászegyesület Pakson alakult, követve őseink hagyományát, az íjászatot. Elnöke, Makai János, korábban NB I-es labdarúgó-játékvezetőként szerzett hírnevet magának. Körülbelül hét évvel ezelőtt kezdett ismerkedni az íjászattal. A kezdeti kíváncsiságból hobbi, a hobbiból pedig szenvedély lett. Testvére, Makai Róbert saját bevallása szerint rajta keresztül fertőződött meg az íjászat iránti rajongással. Az Ürge-mezőn kezdtek el gyakorolni, az első prédáik pedig műanyag palackok voltak. Idővel kialakult a mai egyesület magja, tagjai pedig megkezdték az íjászversenyekre való felkészülést Egyre előkelőbb eredményeket értek el a bajnokságokon, míg egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy nem döntöttek, megrendezik a saját versenyüket. Mára saját tanítványokkal is büszkélkedhetnek, mindezt pecüg mindössze néhány év leforgása alatt érték el. A kihívások azonban korántsem értek ezzel véget. A hosszú távú cél, kitanítani egy igazi bajnokot. Idejük van bőven. Egy igazi íjász kiképzéséhez 5-6 évre van szükség. Ha a következő olimpián még nem is indul magyar versenyző, az azt követő már reális elképzelésnek tűnik. Jelentkező pedig szerencsére akad, az érdeklődés a tradicionális sportok iránt világszerte fellángolóban van. Az íjászat azonban nem olcsó mulatság. Egy-egy íj ára, a szükséges felszerelésekkel együtt, akár a több százezer forintot is elérheti. Oktatóként ezek kiegészülnek olyan járulékos költségekkel, mint a megfelelő terep kialakítása és fenntartá-Január közepén ünnepelték a Paksi SE ritmikus gimnasztika szakosztály megalakulásának 25. évfordulóját. Tekintettel arra, hogy újságunkban figyelemmel kísérjük az erőműben dolgozók gyermekeinek a sportban elért sikereit, így örömmel adunk hírt: Feil Ferenc, Mach Ervin és B. Kovács György lányai a 2010-es diákolimpián bronzérmet szereztek. Ha a ritmikus gimnasztikát meghalljuk, eszünkbe jutnak a gyönyörű, vékony lányok, valakinek még néhány szer, és csak keveseknek, a kiskorban elkezdett kemény munka. Január 15-én az atomváros művelődési házának színháztermében e sportág hívei gálaműsorral emlékeztek az „elröppent” negyedszázad eredményekben gazdag eseményeire. Néhány lelkes, a sportot és a szép, nőies mozgást szerető szülő jóvoltából honosodott meg a sportág Pakson. Kezdetben tanfolyam jelÖrömíjászok sa, céltáblák és életnagyságú műállatok beszerzése. A nyílvesszőket pedig folyamatosan pótolni kell.- Látod azt a két lyukat a falban? - kérdezi János, miközben felmutat két elgörbült nyüvesszőt. - Robika... Na, igen. Még a profiknak is vannak rosszabb napjaik. Legyen az embernek bármilyen erős karja, legyen akár több évtizednyi tapasztalat a háta mögött, az íjász sikere mégiscsak a lövés pillanatában, fejben dől el.- Végül mindig kiderül, hogy az ember a hibás. Soha nem az íj. Ugyanazt a teljesítményt nyújtani a versenyeken is, mint a gyakorlópályán nyugodt körülmények között, rendkívül nehéz feladat. A nyomás hatására az örömíjászat gyakran kényszerré válik, a várt eredmények pedig elmaradnak.- Ilyenkor félre kell tenni az íjat, és átgondolni, miért is csináljuk ezt az egészet. Fejlődni ugyanis mindig lehet. Egyegy jó tanács a tapasztalt versenytársaktól, néha többet ér, mint maga a trófea, amiért küzdenek. A számtalan szakágazat is lehetőséget nyújt a megújulásra. Bár tudják, hogy a sportág elsősorban az olimpiai íjászatot részesíti előnyben, ők mégis a tradicionális vonulatot kedvelik jobban. Legyen a cél egy teremben felállított tábla, vagy akár az erdei pályákon elhelyezett „zsákmányállat”.- Most éppen ezzel ismerkedek - veszi elő Robi a legújabb szerzeményét, az úgynevezett csigás íjat - Ez már az űrkorszak! És valóban. A fémkeretes szerkezet, bárhonnan is nézem, a legnagyobb jóindulattal sem hasonlítható a klasszikus értelemben vett íjakhoz. Kézbe veszem, kis híján fordítva.- Közel fél millió forint darabja... - talán mégis jobb, ha visszaadom. íjászaink az elmúlt évek folyamán, számos versenyen vettek részt és értek el kiemelkedő eredményt. 2010-ben János országos bajnok lett, testvére pedig a magyarbajnokság történelmi kategóriájának bronzérmese, az első osztályú minősítés megszerzése mellett. Robi tavaly egy koreai versenyen is képviselte Magyarorszá-25 éves a ritmikus gimnasztika szakosztály leggel, a Bezerédj Általános Iskola tornacsarnokában. A szakosztály 1985. november 25-én alakult, melyben szerepet vállalt a PSE vezetésén kívül a PAV vezetői és a szülői munkaközössége. A szakosztályvezetői feladatokkal Hermész Lajosnét bízták meg, aki azóta is összefogja e sportágat. 1986. március 1-jén kezdte meg munkáját a gyerekekkel Balláné Farkas Gabriella szakedző és Gulyás Gabriella balettoktató. A gyerekek vállalták a kemény munkát, és elindultak a diákolimpián, ahol Hermész Anita aranyérmet nyert. A csapat többi tagja is eredményes volt, különösen Falusi Lívia és Saáry Ágnes. Később Anita és Ágnes a felnőttválogatott tagja lett. Anita 1993-ig aktív részese volt a válogatott eredményes szereplésének: 1992-ben és 1993-ban az Európa-bajnokságon bronzérmet szereztek. A ’90-es években az edzői feladatokat Vass Anita vette át, majd saját nevelésű edzők lettek: Hermész Anita és Falusi Lívia, akik napjainkban is alapos és lelkiisgot. Huszonnyolc ország több mint kétszáz versenyzője között végzett a kilencedik helyen. Utazásaik során a legkülönfélébb nemzetek kultúrájával és hagyományaival ismerkedhettek meg, az ezzel kapcsolatos érzéseik azonban igen vegyesek.- Nagy elmaradásban vagyunk több szempontból is. A koreai gyerekek négy-öt éves korban kezdik a tanulást. Sokáig még íjat sem vehetnek a kezükbe, először csak nézik, tanulják a mozdulatokat. De a minden részletre kiterjedő, alapos oktatási rendszer mellett van még egy hatalmas különbség. A tradicionáüs versenyeken jellemző, hogy a különböző országok képviselői hagyományos népviseletbe öltöznek. Míg a távol-keletiek, sőt az európai országok többsége is tisztában van azzal, hogy müyen öltözéket hordtak felmenőik, addig a magyarok csak találgatnak. Hiába voltak egykoron legendásak a magyar íjászok, a történelem során erről az örökségünkről is megfeledkeztünk. Ami megmaradt, az néhány, a Makai testvérekhez hasonló lelkes rajongó. Most rajtuk áll vagy bukik, hogy sikerül-e megmenteni ezt a csodálatos részét a múltunknak. Ahogyan a Celőke egyesület mottója is tartja: „Tiszteljük a múltat, reméljük a jövőt” Álljon ez itt legvégül tanulságként -ács -A Celőke Mezőföldi ijászegyesület szervezésében február 5-én Pakson zajlottá Magyar Hagyományos íjásztábla elnevezésű nemzetközi tradicionális teremverseny, melyre igen jelentős számban érkeztek íjászok. A versenyzők gyermek-, ifjúsági és felnőttkategóriában mérték össze tudásukat. méretes munkát végeznek. „A gyerekekkel való foglalkozást nem lehet elég korán kezdeni” - vallják az edzők, ezért óvodás csoportjaik is vannak, akikkel több bemutatót rendeztek az évek során. Ők a jövő nagy versenyzői, de ha „csak” egészséges, sportot szerető felnőttek válnak belőlük, már elérte célját a több mint százfős szakosztály. A közel kétórás gálán a paksi lányok elkápráztatták a közönséget. Itt tudtuk meg, a 2010-ben rendezett diákolimpia országos döntőjébe három csapatunk is bejutott. Az erős mezőnyben az előkelő 3. helyezést érte el a Feil Liza, Mach Cseperke, B. Kovács Lídia és B. Kovács Jozefa alkotta csapatunk. Csatlakozva dr. Blazsek Balázs PSE-elnök köszöntő- és a családok irányába tett köszönőszavaihoz, további jó egészséget és eredményekben gazdag éveket kívánunk a paksi lányoknak! Sipos László NÉVJEGY Tilky Péter, az ASE judo szakosztályának vezetője- Korábban a vegyészeti főosztályunk munkáját irányitottad. Jelenleg mivel foglalkozol?- Nyugdíjba vonulásomat követően, 2008-ban vállalkozást alapítottam, melynek keretében mérnöki szolgáltatást nyújtok a szakmai szervezetek számára. Foglalkoztam az üzemidő-hosszabbítás, a vízelőkészítő-korszerűsítés és az üzemanyag-kezelés vegyészeti ügyeivel is. Elkészítettem az atomerőművi vegyészet történetét. Az építés kezdetétől napjainkig feldolgoztam a szervezet munkáját és fejlesztéseit azzal a céllal, hogy mind az üzemidőhosszabbításban, mind az új erő mű építésében a jövő nemzedék meríthessen tapasztalatainkból.- Korábbi sportmúltad?- Labdajátékok szeretete vitt a sport világába. Középiskolásként Veszprémben kézilabdáztam, ahol a bajnok Bakony Vegyész női csapatának edzőpartnereként többször játszottunk. Felnőttcsapatban pályám kezdetén, Gyöngyösön néhány évet játszottam. 1977-es Paksra kerülésemkor a rendszeres sportolást megtartottam, de versenyszerűen már nem űztem. A kialakuló sportéletben örömmel vettem részt Az ASE alapító közgyűlésének jegyzőkönyvén ott a nevem, és büszke vagyok arra. hogy a szerveződő szakosztályok megalakításában is munkálkodhattam. A napi erőművi munkák mellett biztatást kaptunk a cég vezetésétől a sportélet több területének támogatására. A dunaújvárosi uszodában Tuncsik Józseffel véletlenül találkoztam, ő csak annyit mondott: Dolgozz velünk, támogass minket! Ezt erősítendő Simon Péter, nagyon tisztelt első főnököm és a judo szakosztály (kijelölt) vezetője felkért így a judo istápolása lett a feladatom.- Mi a legvonzóbb a cselgáncsban?- E világ a judo szelleme, egy nagyon tisztességes küzdelem, amit Olasz Gyula és társai hittel és nagy akarattal terjesztettek Pakson. Érdemük, hogy Paksra csábították a szakma legjobbjait Az idejött edzők Tuncsik József, Tóth Béla, Berecz Pál, Kovács János, Vágj Miklós, Riesz Béla, Keszthelyi László, Hangyási László és a későbbi, versenyzőkből felnövő nemzedék egy olyan csapatot alkotott, akiket és amit csak szeretni lehet Közös ükünkké vált a paksi gyerekek bevezetése és kipróbálása e ne mes küzdelem világába. Ehhez erkölcsi és anyagi támogatást szerezni, a feltételeket megteremteni egy megtisztelő feladat- Mi a legnehezebb a szervezésben és a felkészülésben?- Ha jó segítők vannak, és a háttér is biztos, ez nem nehéz. A segítők, profik (egyesületi szakemberek) és amatőrök szakszerű és lelkes munkája a 30 éves történetben mindig átsegítették a sport és sportolók ügyét a nehézségeken. Kiemelt a szülői közösségek szerepe, mely a mai napig is az egyik legszilárdabb bázisunk, munkájuk pótolhatatlan.- Mit tartasz az eddigi legnagyobb vezetői sikerednek?- A merítés lehetősége, a kitartó munka a szakemberek - a TF munkatársai, akik az iskolarendszerű képzést pátyolgatták - által megjósolt eredményeket hozták. Ez az ő érdemük, nekünk arra kellett ügyelnünk, hogy ne szóljunk bele szakmai kérdésekbe. Kovács Anti olimpiai sikere olyan robbanás volt a paksi sport életében, ami a mai napig hat Ebben és a többi bajnoki címben elsősorban az edzők, szakemberek munkája a döntő. Az a közösség melynek a szakosztály ad keretet mindig is a nyugodt munka, a feltételek megteremtésében látta a siker kulcsát Az 1980-as években meghonosítottjudo szakos általános iskolás osztályokból és a testnevelési órákon megmozgatott sok permekből ke rültek felszínre a tehetségek, akik az eredményeket hozták. Azon a véleményen vok tunk/vagyunk, hogy e nélkül szegényebb lenne az ASE és a város sportélete is.- Kedvenc időtöltésed?- Szeretem a természetet és a növényeket így a szőlészkedést és a borászkodást is. Sokat foglalkozom videózással, fényképezéssel, az anyagok szerkesztésével. Kedvenc témáim: az unokáim. Sipos László
